egy szokásos felújításos szombati napnak néztem reggel elébe, még anyámék is voltak megnézni a lakást, aztán nekiálltunk ebbel hogy a folyosót leburkoljuk, meg elmentünk redőnyalkatrészekért, amikor csörgött a telefonom. Senoi volt hogy olvasta hogy mennék szigetre, és hogy ő is megy meg J is, és nem megyek-e velük? Mondtam hogy nagyon kedves, de épp esőre áll az időjárás is, meg hát már úgyis csak félig poénból tettem fel azt a posztot hogy mennék ki a szigetre, jegyem sincs, meg hát öreg is vagyok én ehhez. Aztán vissza a lakásba, és épp a sámli tetején túrom a redőny szerkezetét amikor csörög újra a telefon, ám ekkor totál meglepetés: teodora az hogy megyek-e ma NIN-re, mert ő is hezitál. Hűűű, szia! sajna nem hiszem, épp akkor volt egy akkora jégesős felhőszakadás, hogy a panelok előtt is térdig állt a víz, még ebbel is vicceskedtünk hogy Gerendaiéknak idén ez nem jön be. Szóval szegény teodorát is jól lehűtöm hogy szerintem ő se menjen, mert ultragáz körülmények lehetnek kint.

Nem telik el 10 perc, én ismét a sámli tetején, fűzöm be a redőny zsinórt a házába, amikor megint csörög a telefon. Ebnek viccesen meg is jegyeztem hogy ha mégegy ember kapacitál a szigetre, hát istenúccse, én mostmár kimegyek. KCs az, hogy figyeljek már, van egy ingyenjegye mára, de ma nem tudunk együtt lenni, és hogy nem kell-e? Azt hittem ott fordulok le az erkélyről. Ilyen nincs! pontosabban ilyen NINcs! ÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááááááá...

Ha valaki ennyire akarja ott fent hogy kimenjek, hát akkor mostmár nincs mese, menni kell!!

Rögtön felhívtam senoit, hogy megyek mégis, meg utána teodorát hogy mégse kezdjen még a hazaútra pakolni. Majd még tisztességből befejeztem a harmadik redőnyt is - húzható! tiszta! megszerelve! - majd ledobtam kapát kaszát, és hazavágtattam gyorsfürdés, átöltözés, majd ismét sikerült arccal beleesnek a sminkeskészletembe, és hívtam senoit hogy akkor mikorhol? Szegény senoi viszont épp akart volna kihátrálni az este elől mert estére pont belázasodott, de aztán végülis kötélnek állt és ő is elindult.

Letettem a kocsit a lakásnál, és hévre szálltam, aztán remegő kézzel hívtam KCs-t a szigetbejáratnál hogy még mindig áll-e az ajánlatuk, és hogy akkor tényleg odaadnak egy jegyet?? A válasz két ember meg egy jegy formájában manifesztálódott pár perc múlva, úgyhogy nem álmodtam! Még egy biztonsági őr is megcsípett, csak hogy tudjam hogy tényleg, ugyanis a nagy örömömben, fittyet hányva a belépni csak karszalaggal feliratra elkezdtem volna KCs-ék felé rohanni.

Már kilenc óra volt ekkorra, szóval igyekezni kellett a nagyszínpad felé, ekkor hívtam teodorát, hogy merre hányméter, lebeszéltük hogy a bal oldali póthangszóróknál találkozunk, majd oda letáboroztunk senoival, amikoris mitadisten, ki jött szembe?! Ludmilla! ááááá... ilyen nincs! Utoljára talán két éve találkoztunk, meg különbenis. Befut teodora, a közös IRL megismerkedést kicsit árnyalja hogy ő is ezeréves online ismerőse Ludmillának, és most találkoznak először élőben, úgyhogy ezt is meg kell emészteni. Majd befut Benedek, és ezzel totál nosztalgia lesz az egész.

Épp senoinak ecseteli Benedek hogy azt képzelje el hogy engem úgy ismert meg hogy részegen a Laibach-on technodiszkóztam Ludmillával, szóval azért nemsemmi hogy még szóba áll velem egyáltalán, amikoris feltűnnek a színen Trenték...

A koncertről annyit hogy színjózanon olyan kibebaszott jó koncert volt hogy az csak na, és hörögve kiabáltam a végére, és elmentem öööö... a hangom, és az abszolút ász az volt amikor megszólalt a Dead Souls, az a The Crow soundtrack, amivel megismertem még annó gimnáziumban egyáltalán a NIN-t. ÁÁÁÁÁÁÁáááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááááá, ott sikongattam meg szanaszét ordibáltam fejem, bár a tömeg se volt épp tétlen... Trent egyszer meg is állt beszélni hogy milyen bazijó közönség vagyunk, hogy nem is gondolta hogy ennyien lesznek.

Iszonyat megagiga koncert volt, a végére erősítve rá a slágerekre inkább, és a lezáró szám meg nemes egyszerűséggel eksztázisban hagyta ott a közönséget. Nagyon jól szólt, bár sosem voltam igazán audiofil ilyen tekintetben.

Ez volt a csúcspont, és a mögöttem állók is megjegyezték hogy az idei sziget eddigi legjobb koncertje volt. Hozzátettük Ludmillával hogy ha a hétfői Tool is ilyen lesz, már megérte megélni az augusztust...

Senoi szegény még a koncert elején lelépett haza, mert nála meg az tömeg és a nagy hangzavar pont betette a kiskaput.

Koncert után Ludmilla Bahia színpad, Benedek a haverjaihoz, Teodorával mi meg a kijárat felé vettük az irányt, amikoris J jelentkezett hogy mennek Nevermore-ra, és gondoltam hogy csak benézek még én a Metalhammerbe, nehogymár ne, majd egy totitoi látogatás - na EZ az igazi sziget fíling - után beestem az apokalitpikus hangerővel nyomuló Nevermore-ra. És tanusíthatom, az igazi kigyúrt kemény metálosok hosszú ápolt dauerolt hajjal még mindig élnek!

én viszont már vén fos lettem, mert engem is kezdett zavarni a nagy hangerő - mondjuk közvetlen a hangfalak előtt állva ez talán nem véletlen - és el is fáradtam, meg én már a csúcson ugye túl voltam (csúcson tool . höhö), úgyhogy gyáván megfutamodtam, és hazafelé vettem az irányt. Ebhez haza viszont hév ÉS éjszakai 901-es kell, én meg mint kiderült ennél már sokkal kényelmesebb lettem, és az el nem fogyasztott alkohol árából inkább fogtam egy taxit a kijárat után.

Egy isteni koncert volt, kegyes időjárással, és jó társasággal. Az este mérlege mindenképp pozitív!

Köszönöm KCs, Köszönöm!!! Hétfőn valahogy meghálálom! szmájli

viszont hétfőn megyek szigetre KCs barátosnémmel, ha törik ha szakad, mert már a jegyünk is megvan! és e ööm e bódottá!

Szombatra nincs valakinek jegye? Vagy nem akar valaki NIN-re menni?? 

és mégegy: már csak a hálóban és a folyosón hiányzik a lamináltpadló, és azt határoztam el hogy a fényképek csak addig lesznek, tovább nem. Legalábbis egy darabig. Azaz a bútorozásról nem lesz, mert egyszerre nem tudom megcsinálni - egész egyszerűen egy csomó dolog hiányzik még - és félkészen meg nem akarom fotózni. Aztán majd meglátjuk...

és ha minden igaz, a hétvégén még a konyhabútorvásárlást is elkezdjük! 

(olyan ambivalens ilyen dolgokra költeni, mit költeni, gondolkozni egyáltalán! -, miközben mindjárt kitör a harmadik világháború, meg pár év múlva egy kurva nagy sivatag lesz már csak itt, meg különben is elpusztulunk mind egy szálig, mert megesznek a csótányok.) 

egy csomó mindent akartam írni, de sosincs időm, vagy ha van, akkor meg nem alkalmas blogolásra.

a legfontosabb, ami miatt két napig még depressziós is voltam hogy elbasztam. Nem jó a koncepcióm, nemmegy. mármint lakásberendezésileg. A nappaliba papíron elfér egy ülőgarnitúraadag ÉS egy étkezőasztal is, de gyakorlatilag hacsak nem bútoráruházat akarok nyitni, akkor ez nem jó. Sőt, szar. és akkor innentől borult minden, mert ugye valahogy úgy lett volna hogy mivel mini a konyha, ezért a nappaliban lesz egy asztal, ami szükség esetén étkezőasztalként funkcionálhatott volna. Középső szoba iroda/számgépszoba, a háló meg ugye háló - incl. szekrények.

Ezzel ugye borult az asztalt a nappaliba tervem, és ezt fejelte meg még anyám, hogy a tőlük nászajándékba kapott zongorát akkor mikor is viszem fel a lakásba, ha már olyan szépen állunk. Háttööööö...

Eleinte minden kvázi felesleges - értsd: nem nappali és nem háló - bútor a középső szobában landolt (már papíron) de aztán ugye most ló túlsó oldala, és társai, szóval újra kellett gondoljam az egészet. a végén már úgy voltam hogy oké, akkor a nappali legyen a háló, a háló meg a nappali, és majd jól megszokjuk hogy sötét a nappali, és sosem fogunk tudni aludni a világos-élénkzöld hálóban. meg hogy elbasztam, és különbenis.

Mindehhez jött tegnap egy olyan eső hogy a teraszon lévő balkonládából a föld háromnegyedét kiverte az eső a szépen festett teraszfalRA, meg az összes nappali-terasz nyílászáró nyakig mocsok volt a burkolattal együtt. Meg persze beázott a fel nem tett ablakoknál a párkányra az eső, onnan le a lamináltpadlóra, meg tiszta mocsok lett az apránként lemosott redőny is, meg TERMÉSZETESEN az összes ablak is.

Ha már hibák: Épp újságolni is akartam hogy bibibíí, kicseréltem egyedül az egyik redőnyön a gurtnizsinórt - vagy hogy hívják azt amivel felhúzzák -, egyesegyedül, és mégcsak ki se estem az ablakon, és most működik, mint kés a vajban, és még szép új fémszerkezetkéket is találtam hozzá, tudod amin görög, meg amivel meg lehet állítani hogy felhúzva maradjon, és a madzag is csodaszép, amikor levágtam a madzagot, végét szépen - halál professzionálisan - el is égettem, nehogy felfeseljen (így ragozódik ez?), beállítottam irányba, és odaadtam ebnek hogy csavarozza vissza a helyére, amikor kiderült hogy KICSIRE szabtam azt a nyamvadt madzagot!! lemegy teljesen, meg minden, de pont elfogy a végén a madzag! mintha nem ötvenszer néztem volna oda, hogy legyen elég, de nem. valami Bermuda háromszög lehet a redőnydobozban, mert úgy jó fél méter tűnt el valahol szőrénszálán...

hát ilyen nyígjaim vannak mostanában...

az elmúlt napok fénypontja egy fél órával ezelőtt a kocsiban ért, amikoris a lakásból padlószőnyegfelszedés, porseprés, zivatar miatti kurvaanyázás és falról földLEseprés után hullafáradtan és mocskosan ülök épp, és a szigettől ELfele tartunk haza, beájulni az ágyba, holnap meló, amikoris a hídon lassan elmegy a kocsi mellett egy nyitott német sportkupé BMW ZXmittoménmennyiben egy helyes pasas és felém fordulva beszélni kezd. Én nem értem, visszabámulok hogy mit magyaráz, ő mondja tovább, majd lemarad, de néz. Miközben megállunk előrébb a pirosnál, összeáll a kép hogy valószínűleg telefonált, és nem hozzám beszélt, de már mindegy, amikoris a zöldnél újra mellénk ér, bebábul a kocsiba akkor már direkt, és széles vigyorral bámul továbbra is, és kacsint. 

persze jellemző hogy rögtön azon kezdtem gondolkodni hogy vajon hogy tud szemüveg nélkül vezetni, vagy hogy adnak vakoknak jogsit, de mikor eb rákérdezett hogy ez meg mi volt, mert csak az látta hogy hápogok egy béemvé felé, egy sóhaj meg egy utolsó pillantás a hungárián elhúzó aranyszínű kocsi után csak ennyit mondott:

nem hagynám hogy elmenj vele, de megérteném. 

tanulság: sötétben minden újszülött fekete. nincs. csak dicsekedni akartam.

csak hogy meglegyen itt is: tegnap a nappalit is leburkoltuk, és ekkor fedeztem fel hogy én milyen jó barátságban vagyok a dekopír fűrésszel: a csövek helyét szabadkézzel vagdostam ki a laminált-lapból, meg 5mm-es csíkocskákat is sikerült leszabnom a széléről meg mindenféle szuper dolgot. Asszem pályát tévesztettem, és bútorasztalosnak kéne menjek. Egész nap finom fenyőszagban, meg kenném az enyvet, szorítanám a satut és ráspolyoznék. 

Amúgy tanulság még az is hogy ha az ember a glettcsiszolás-maradék port takarítja egy napon keresztül, akkor ne csodálkozzom hogy este fehér és szürke kavicsokat talál az orrában a belekötött matériából, illetve még az is hogy a jó ablaküveg-kaparó pengéje az akkor jó ha frissen viszi a szőrt is a karodról. Ez annyira vicces volt, hogy legalább egy fél órán keresztül tologattam a szőröcskéket a bal alkaromról a szoba padlóján ülve, most meg úgy nézek ki mint aki speedezve borotválkozott

Jött egy új diák ide melóhelyre, az meg tiszta Galla Miklós...

és ápdét is jött JellyBelly ügyben.

nincs életem a felúításon kívül. Ez a mai nap konklúziója, minekutána reggel fél kilenckor megnyitottam ezt a blogbejegyzés szerkesztőt, és egész idáig egy fél gondolatot se tudtam kiizzadni magamból.

sietnem is kell, megyek lamináltozni a nappalit. sziasztokviszlát.