Tegnap a maradék két Prison Break rész után nekivágtam a The Lost Room nevű scifi minisorozatnak, és annyira de annyira lenyűgözött, hogy egyben lenyomtam mind a hármom részt, észrevétlenül. Csak azt vettem észre hogy már nagyon fáj a szemem, és akkor jöttem rá hogy ez így egyben négy és fél óra volt. Istentelen jó! aki tudja, feltétlen nézze meg!

Se a fa nem jó, nem lesz belőle pénz, örüljünk ha nem ráfizetés volt, majd most fizethetek én érte mint a katonatiszt, meg a járulékos kiadások, ugye. Majd a reggeli álmom egy lóhalála telefon szakítja félbe, hogy negyedórám van nemhogy kinyitni a szemem, de elpakolni a műkukikat konyhát, a lakást, felöltözni, rendetvágni mert siserehad. Aztánmég a pisilés se volt jó, a reggeliről meg ne is beszéljünk.

és most elkeseredetten nézegetem a a lefeléket és hiányt.

és még fel se hív.

mondom hogy nem az én napom ami virít az égen, csúfondárosan. 

egy doboz joghurt, bele őrölt kömény, kapor, só, ebbe friss hónapos retek. Málnás-barackos joghurt? ugyanmár! köményes-kapros-retkes!

meló után a rádai utcai Leroyban kötöttünk ki HZs-vel, és végre odaadhattam neki a kalandos úton beszerzett karácsonyi ajándék könyvét, meg rendeltünk sushit, én meg kaptam egy csomó mindent, többekközt Hiroshige és Hokusai eredeti metszeteivel díszített naptárat, meg gyanús arab üccsit dubaiból, meg egypár kúl Muji cuccot Londonból. Volt még szó Solarisról, Pattern Recognitionről és a The Lost Roomról, a Trurl féle Eletrubadúrról, Babelről, majd miután megígértettük egymással hogy majd csak a következő sarkon hajigáljuk a kukába az ajándékokat, elváltunk a templom tövében, tanúnk csak a hold.

aztán átrobogtam Á velkám bulijára, ahol degeszre ettük magunkat keszadíjjával amin hálápennyó volt, volt még takkosz és szalsza hozzá meg tekila, citrom nélkül. Aztán előkerült egy kék szelence, belőle az indiai fehér tubák és sodródott egy papírkétszázas, alakult a porcsík a bankkártya mentén, és a végeredmény: egy rakás könnyező ember. Mivel sofőr voltam, természetesen már spanglizni se volt kedvem - rohadt egy világ a józanoké a bulizók között... - úgyhogy tizenegykor nyűgösen, picsogva bejelentettem hogy én akkor most haza, mert fáradtvagyok, meg holnap meló, meg különben is vár a hollókirály.

kedden a színház előtt bepaszíroztunk még egy öltönyház látogatást, és végrevégre szerencsével jártunk, mert se egerben, se az eddigi pesti helyeken nem találtunk normális öltönyt ebre. de itt szerencsével jártunk és egész jutányos áron megvan mostmár az öltöny is, és kiművelődtem hogy mit jelent az hogy "társasági ing" és hogy "francia nyakkendő" is pl... (az első az olyan ing, ami mandzsetta "gombot" igényel és rejtett gombolású, a másik meg az a buggyos nyakkendő vagymi)

szóval az oroszlánrészévem megvagyunk az előkészületeknek, ez volt az utolsó nagy falat.

tegnap meg elkezdtük a kontaktlencse projektet, ugyanis azt kap eb névnapra, de akármennyire erőlködnék, azt egyedül nem tudom megszerezni neki. pénteken megyünk visionexpressbe, mert rugalmasak meg szimpatikusak a faszkalap optirisesekhez képest. 

Még tegnap írt a céges dokim beutalót laborba, teljes vérkép (igenis Carter doktorúr, meg még hematokrit! ...és milyen a szisztolés nyomás? esik-esik!.... ), vizelet meg egy esetleges családi örökséges cukorbetegséges kivizsgálás is. Ez tegnap még jó ötletnek tűnt, viszont mareggel már mikor átöntöttem az olajbogyós* üvegből a hozott pisit a műanyagpohárba, és leültem várni hogy szólítsanak a csapolásra, már nem tűnt annyira örömteli eseménynek. Beszólítottak, és mikor leültem a nagyüzemi vérvételnek helyt adó szobában az egyik székre - volt még vagy négy másik -, akkor mondtam az amúgy kedves asszisztensnőnek hogy akkor ha lehet innen vegye a vért - itt rámutattam a jobb kezem könyökhajlatának legszélére, ahol meg szokták találni az eret -, majd hogy akkor én inkább nem néznék oda, ha nem baj. rámnéz: "Miért, nem szereti a vérvételt?" visszanézek, lassan és tagoltan: "Miért, van aki szereti??", aztán csendben csapolt tovább, a negyedik kémcsőnél már kicsit feszengtem, ahogy mozgott a tű a vénában, majd konkrétan már elég furán éreztem magam, féltem is hogy nehogymá rosszul legyek egy szaros vérvételtől, azért a kabátfelvétel előtt ücsörögtem is egy kicsit, majd gyorsan leléptem, mert amilyen hülye vagyok, majdnem elkezdtem nézegetni ahogy csapolják a többi embert ott.

Majd mielőtt beértem volna a céghez, vettem jutalmul hősi cselekedetemért - meg hogy már tegnap dél óta nem ehettem-ihattam - egy jó kis rozskenyeres lazacos szendvicset a Marie Kristensenben.

*: azért fontos ezt megjegyeznem, mert mikor még általános iskolás voltam, ugye vinni kellett pisit az ilyen és hasonló jellegű doktorbácsilátogatós foglalkozásokra, és egyszer megtörtént hogy lélekszakadva jött a telefon másnap hogy azonnnnnal vigyék vissza a gyereket, mert olyan súlyos cukorbeteg hogy már rég inzulinnal kéne lőni. Aztán kiderült végülis hogy az üvegre amiben a pisit vittem egy mézesüveg tetejét csavartam rá. Szóval remélem hogy a csak kézi mosogatott olajbogyós üvegemmel semmiféle borzalmat nem okozok. Mondjuk bilirubin helyett bilizöld?

Tegnap T kollégám egyszercsak lélekszakadva rohangálni kezdett hogy elfelejtették hogy mára van két színházjegyük, és ők már mást terveztek be, mostmilegyen, kivennémeg a nemtúlolcsó jegyet, jajajj. Ebet felhívtam, hogy van itt két jegy az Örkénybe a Shakespeare "Vízkereszt vagy bánomisén vagy amit akartok, vagy..."-ra, menjünk-e, és mivel még frissen élt bennünk az elhatározás hogy húdejóvolt újra színházban, lecsaptam a jegyre, kifizettük, és este el is mentünk, és mint kiderült rettentő jó ötlet volt, mert a darab zseniális, ez a Nádasdy Ádám féle fordítás briliáns, és maga a darab meg, nos szóljon itt a kritikából az utolsó mondat: "Frenetikus hatású szomorú-vidám zárlat, egy humánummal, öniróniával teli, féktelenül játékos, virtuózan teátrális előadás végén."

már a metro-ban is lehet friss szarvasgombát kapni... 

maratóni
fólytatni
tomból
keresztűl
rosszúl
megmutathatóm
vásárólni
sűrgös
tükrőzés
támógatást

 ezeket egy fórumról mazsoláztam. sorozatosan és többen is így írnak. azóta gyűjtöm. bocsánat: gyüjtőm.

phnb bejegyzésén felbuzdulva énis leírom hogy hogy bontom a tetra pak tejet.

A tesztalany a parmalat tej (mert csak a gyárban iszom a kávéba öntendő): csak azt a fülét "szakítom fel" a doboz testétől amelyiken önteni szeretnék, és a perforáció mentén három-négyszer meghajtogatom, majd óvatosan de határozottan feltépem (a perforáció mentén), és kész. Tökéletesre fejlesztették a rendszert, mert ha pontosan úgy és addig téped ahogy a perforáció engedi, akkor akkora luk keletkezik a dobozon hogy pont jut bele levegő is öntéskor, tehát nem kell a másik oldalt is felvágni vagy neadjisten felbökni! Konkrétan agyvérzést kapok a - számomra - rondán felbontott dobozoktól. (de gondolom ez kölcsönös)

Másik kényszerességem: vécépapír. Egyszer még régesrég, még amikor a habostorta.hu-n is regisztráltam, akkor bemutatkozószövegnek a kényszeres rigolyáimat írtam le. Az első helyen a vécépapír áll: csak úgy helyes, ha a fal felől tekeredik. Mminden további változat tilos.

Mindenféle tubust természetesen szépen, a végéről kezdve kell kinyomni, a fém tubusoknál célszerszám - pl. kenőkés fogója - használatával kipréselni, és szépen visszahajtani.

A gyári mosdóban a csaptelepet mindig áttörlöm papírtölővel szárazra, hogy cseppmentesen száradjon meg. Otthon ez a papírtörlő hiánya miatt nem valósult meg, de dolgozom az ügyön.

Teregetéskor mindig a háttal lefelé hajtom ketté a felsőruházatot, és azokat is pontosan teregetem, de az egész teregetés pontos mértani hadművelet (mottó: csak az vasal aki nem tud teregetni)

Utálom amikor a flakonok - legyen az mosogatószeres, ciffes, de akár kézmosós, tusfürdős, samponos - "koszosak" (azaz látszik hogy használtak). azokat is át szoktam mosni, és van hogy még vízkőoldózom is az alját, ha hosszabb ideje van már a fürdőszobában.

Utálom még a nem rendesen elmosott üveget, és a legjobban az üvegen maradt féligleázott cimkéket. Ezeket napokig áztatgatom, vakargatom, a végén persze a körmöm bánja, de muszáj.

(És mindezek dacára utálok porszívózni, meg felmosni, porttörölni mégjobban, gondolom valami gyermekkori trauma lehet a háttérben... )