EQ fogyatékos, továbbra is leszázalékolva

mirwen

mirwen

a másik oldal

2008. február 29. - Mirwen

tegnap egy kollégám barátnője hívott meg egy kávéra, mert a múltkori lakásavatós bulin kiderült hogy mennyire egyhullámhosszon vagyunk, és milyen jól el tudunk beszélgetni mindenféle minket érdeklő témákról. Most hozzá mentem el, mert ő az Andrássy-n dolgozik egy elég puccos üzletben mint üzletvezető és dizájner. Fél hétre mentem, amikoris bezárta boltot, majd egy különbejáratú bemutatót kaptam a upper class ikeájában. Ami gyakorlatilag abból állt hogy végig fetrengtük az összes fotelt, széket, puffot, zófát és kanapét ami volt az üzletben, a legolcsóbb szék 90ezer, a legdárább fotel valahol 3milló közelében. Nem tudom hogy lehet ezekkel amúgy otthon jó szívvel együtt élni, mert speciel én sikítófrászt kapnék ha a hárommilliós krémszínű fotelomba beülne valaki egy tele pohár vörösborral. este negyed11-ig dumáltunk, bent az üzletben, ami viszont egyben hatalmas ablakokkal nyit az utcára, azaz kirakat is, úgyhogy saját bőrön tapasztaltam hogy milyen lehet egy próbabának vagy egy big brádör lakónak. Elsőre fura, de hamar megszokható. Nagyon jót beszélgettünk, biztos hogy ez egy csodálatos barátság kezdete.

Ittam végre Nespresso-t, de ismét arra a megállapításra jutottam, hogy nincs eb kávéjánál finomabb. Pedig nem nagy kunszt, de ő tökélyre vitte: segafredo őrölt kávé, török sztájl elkészítve; ami egy edényben kevés cukor a kávéporral, tűzretéve, ott hirtelen még így "szárazon" megpörkölni, aztán gyorsan rá a vizet, kétszer felforralni és kész. 

Nagyon finom fika

szenyó

na, első feladat teljesítve, odamentem akkor és úgy ahogy kellett, most megvan.

viszont, bunkó állat módjára rögtön nekiestem a másik két poharát szorongatónak, akik később mint kiderült, Szuperapu és Mimke volt. Valahogy annyira abszurd volt a helyzet hogy kirohanok melóból, be egy ...-ba, aztán ott meg elmakogom a pincérnek hogy "Lepsényi pihenőhely", hogy utána a kíváncsiságom legyőzte a józan tisztességtudó énem, és rögtön kifaggattam a láthatóan ugyanezért ott tartózkodó másik két delikvenst, holott szerencsétlenek tuti mindenre vágytak csak arra nem hogy egy idióta minden teketória nélkül kérdezősködni kezdjen. Aztán szinte köszönés nélkül kivágtáztam.

Akaratukon kívül inkognitó romboltam.

énkérekelnézést

bor barát

lejegyzem hogy ne feledjem.

szóval szombaton kaja a kistücsökben, ahol készséges és hozzáértő pincérrel találkoztam a jó kis kaják mellett, ugyanis egy kis vörösbort támadt kedvem hirtelen inni a malacsült mellé - hamár egyszer szembeköpöm magam, és malacot eszem holott nemakarok -, és kérni akartam volna a borlapot, amikoris inkább megkérdeztem hogy mit ajánlana. A pincérsrác el hogy "épp most bontott egy üveggel, az tetszeni fog", majd vissza hogy ezt, és elkezdett hablatyolni hogy hány hordóban érlelt meg mittomén (amit phnb bullshit-generátorjával nekem is ment volna) a lényeg az volt hogy egri bikavér, amire már épp kezdtem volna húzni a szám, mert azt nemszeretem mert csersavas és annyira nem komálom, amikor kitöltött egy kortynyit hogy kóstoljam, és hát hmmm, nyammm... maradhat. Majd töltött egy decit, és eltávozott. Kortyoltam bele mégegyet, fenomenális!, aztán ebnek adtam a poharat hogy ezt muszáj megkóstolnia még ha a jogsija múlik is rajta, mert ilyen finomat én még nem pipáltam... A kóstoltatás után eb megjegyezte hogy "valóban, bár szerinte egy vagyont fogunk itthagyni érte" mert ő figyelt is amikor a bort bemutatta a srác és abban pedig a  "Bordeaux-i bronz medál" szókapcsolat is szerepelt. 

Este aztán rágugliztam, és hát tessék: Demeter pincészet Egri Bikavér Reserved 2002

Dobogós az eddigi általam kóstolt borok között, ha nem a legjobb, de asszem nem ezt fogjuk hétvégente a paprikáskrumpli mellé locsolni.

aki teheti, feltétlen kóstolja meg.

takarítás

ma ismét vendéglátunk, sok-sok embert. Egyre jobban belejövünk, egyre kevesebb idő alatt készül el a takarítás, bevásárlás, sütisütés, rendrakás... de ez jó, mert mindig is idegenkedtem a sok emberrel járó macerától, pedig csak rutin kérdése az egész, legalábbis úgy tűnik. meg terápiás céllal is jó, mert legalább ki tudok lépni anyám árnyékából, aki alig-alig hívott vendégeket mert neki soha nem volt elég tiszta a lakás. De a tisztaság alatt ő általában a festést is értette, az amúgy olyan patyolat lakásban ahol még a légy is seggen csúszott volna... ehh...  a vendégek nem a takarítás makulátlanságát jönek leellenőrizni, vagy ha igen, akkor úgy kell nekik. legalábbis ezt mondogatom magamban, aztán persze még nekiálltam tegnap is este 11-kor felmosni a teraszt. Tipikus pániktakarító vagyok. Nagyon nehezen lehet rávenni a "csak úgy" takarításra, de ha helyzet van, akkor négy karral turbófokozatban teperem végig a lakást, a végén még körömlakklemosós vattával négykézláb a padlón a parkettafugaszil kenődéseket is...

süti beállítások módosítása