Pénteken jött Lobó, még egyszer utoljára egyben és emberi körülmények között beszélgetni, erre pont véletlen (ónos eső vs. nyári gumi) rászerveződött húgom is unokaöcskössel. Akiben kábé öt tonna Duracell elem található.

Én öt évet öregedtem, félig megőszültem ezidő alatt, meg is írtam a látogatás után ebnek hogy talán mégiscsak lelencbe adnám a gyereket ha megszületik. Persze nem komoly, már elmúlt, mindenesetre tanulságos: ezért nem rögtön ekkorának születnek a gyerekek, mert akkor már kihaltunk volna. A kezdeti édes-aranyos alszik-eszik-kakil-bömbizik verziót könnyen lehet emészteni.

Nade végülis a tervezett projektet is sikerült két agyvérzés között abszolválni, és az összes kisruhát szétválogattuk méret szerint, mert ugye eddig csak úgy turkáltam hogy "jéé, cuki! picii!", és így mint kiderült, még fél éves korában is lesz ruhája, annyira nagy szórással dolgoztam. 

Szombaton meg ebékhez utaztunk le, részemről utoljára, mert már így is rizikós volt ez a táv ennyi idősen. Igaz a kocsiban már a szériafelszereléssé vált az intim törlőkendő meg a papucs (aka: kórházi pakk) az elakadásjelző mellett.

Holnap - azazmár ma - meg eb tovább reszelgeti a bölcsőt. Apropó bölcső: nem is meséltem, hogy felhoztuk apám kisdedkori bölcsőjét, és arra csapott le eb hogy restaurálni szeretné, azaz meg-hobbi-bütyköli. Eddig szétszedte, most levittük csiszolni, és holnap talán az összeszerelésnek áll neki.

Ma betöltöttem a 35. hetet, kezdem a 36.-at, még 35 nap van hátra. Elvileg már van aki szerint ez a kilencedik hónap, de van aki szerint csak négy nap múlva kezdődik a kilencedik.

A gyerek statisztikailag most 2550gr, és 45 centi.

A tegnapi estét szívesen elfelejteném, de nem megy. Én vagyok az a kismama aki már méhen belül elcseszi a gyereke életét, most is azon parázom hogy biztos eltörtem valamijét, mondjuk a vállát vagy a lábát. Ehhh... Mozogni mozog meg minden, úgyhogy elvileg nincs gond, de akkoris... krva anyját a gondnoknak, aki épp ott poppolt cigizve a kocsija mellett, ahelyett hogy sózta volna a járdát...

(elég öregesen veszem a napjaimat már fél éve, ezért is esett rosszul az esés, mert akkor is épp gyök kettővel totyogtam, mert láttam hogy jeges. És ráadásul nem is elestem, amikor az ember a térdeire meg a tenyerére érkezik, hanem elcsúsztam, lábam sehol, és mint a rajzfilmekben: hasra-cicire vágódás.)

Hétfőn megvolt az NST, mindent rendben találtak, szépen vert a kisszive, 170-es átlaggal, és ha megmozdult, begyorsult. Utána elrohantunk megcsináltatni az elveszett TAJ kártyámat, mert persze azt is most kellett elvesztenem, majd beestünk a kórház szülésfelkészítőjére, ami azért jó, mert a helyi viszonyokkal lesz az ember így tisztában, mint pl ahogy nekem eddig meggyőződésem volt hogy három nap a kórház, de a francokat, öt nap, sőt ha délután hat után szülsz, akkor az nulladik napnak számít, azaz akkor hat nap kórház. Mondjuk végülis mindegy, annyira nem zavar a dolog, legalább lesz idejük idejönni a rokonyoknak meglátogatni.

Kisruhák kimosva, holnap jön tesóm hogy rendet tegyünk, hogy melyik ruha mekkora, mert ugye sok turkált, és még a végén kiderül hogy nincs is elég egyik méretből, vagy akármi. Meg megjött az erszényes hordozóm is, már csak a rugalmas kendőre várok, és meg is vannak a hordozó eszközök (egy autós hordozó, egy erszény és egy rugalmas kendő). Aztán indul a kísérlet: "megy ez babakocsi nélkül?"

Jövő héten újra NST, még 16 napom van pesten, aztán költözöm le anyámékhoz (kórház mellé) a maradék időre.

Na ki az a fasz, aki a legnagyobb ónos eső idején elmegy vásárolni - igaz kocsival -, aztán hazafelé a lakásajtó előtt egy akkora HASAST dob hogy olyat még ember nem látott? Na ki? Hát persze hogy én...

Az ijedtségtől azért bőgtem egy sort, G-t is felhívtam, de megnyugtatott hogy ha mozog meg nem keményedek, akkor nincs gond. Eddig nincs keményedés, mondjuk mozgás sem, de már csuklás volt. Figyelek továbbra is...

Meske kérésére a túrótorta:

Elivleg úgy kaptam hogy ez a New York cheescake, de a nagy szakácskönyvem szerint nem sok köze van hozzá. Az pl. sütés nélkül készül, és vagy öt tábla fehércsoki van benne...

Hozzávalók:

"tészta":

15 dkg édes keksz (háztartási keksz tökéletes)

5 dkg cukor

6 dkg olvasztott vaj

ezeket ledarálni - én először összetörtem klopfolóval, majd botturmixxal egyneműsítettem. Borzalom volt, jobban jár az akinek van zárt turmix jellegű gépe. Ilyen morzsalékos akármi lesz. Ezt a kipapírozott tortaforma aljába nyomkodjuk, és 170 fokor sütőben 8-10 perc alatt megsütjük, azaz összeszárítjuk csak kb.

"trutyi":

50 dkg tejszínes krémsajt (mascarpone)

50 dkg tehéntúró

18 dkg cukor

3 ek liszt

ezeket összedolgozzuk alaposan. Az a legjobb ha átpasszírozzuk a túrót, akkor nem maradnak olyan kis túrógöbök a masszában. Minél homogénebb legyen. Majd egyesével hozzáadunk:

4 tojás

mindegyik után alaposan elkever

2,5 dl tejföl

2 tk vaníliakivonat

Mégegyszer összedolgozzuk a masszát, majd rácsorgatjuk a morzsalékos alapra, és be a sütőbe 50-60 percre. Így néz ki ha nem sütjük eléggé meg (50 percnél kivettem, és még folyós volt a közepe, ezért beesett, de finomnak nagyon finom volt így is)

Amúgy a legeslegfinomabb ha a csatos formában hagyjuk kihűlni, majd be a hűtőbe - vagy ilyen időben mi kint tartjuk az erkélyen - és csak úgy 6-8 óra múlva esszük. 

Volt kollégám kint él Angliában immár több mint két éve. (nála voltunk kint nyáron is) Ő ír minden nap keseregve a kinti - nagyon nem ideális (ahogy azt gondoltuk volt) - helyzetről:

"Mai hir:

-          miutan nem sikerult a szegenyeket felzarkoztatni, intezkedeseket tesznek, hogy a kozeposztalyt lerantsak, es megszuntessek az osztalykulonbsegeket.

Ezentul, ha egy munkahelyre jelenkezel, mar nemcsak arra kell ugyelni, hogy nemi, faji, vallasi, szexualis erdeklodesi kerdesben ki legyen egyensulyozva minden, hanem ha egy alasra olyan is jelenkezik, aki szegenysegbol jon, akkor az ove az elony. Igy aztan elobb utobb majd lesz szerepcsere, de akkor a kovetkezo generacional majd  visszacsinaljak.

Komolyan mondom, ha valaki megegyszer abszurdisztanozik magyarorszagra azt pofon csapom."

Ma megjött a babaerszényem, egy Bohém Mamás KITO. Élőben még szebb mint a képeken.

Kicsit gyanús hogy nem kicsi-e, dehát még ott a nagy hasam, biztos csak az zavar be. 

Bodzától megkaptam ezt az ölelős játékot, ami nagy megtiszteltetés és külön öröm volt hogy rám gondolt.

Viszont nekem Piroskán kívül egy olyan ismerősöm sincs, aki örül az ölelésnek - nyelvkinyújtós szmájli -, így nem fogom tudni továbbadni, csak egy helyre. Mondjuk azt hogy koncentrált lesz. 

szombaton voltunk Bánkon, korcsolyázókat nézni és havat taposni. Majd Nőtincsen beültünk estebédelni a Szent Flórián fogadóba.

vasárnap hatalmas pakolászás volt, eb iszonyú nagy segítség, iszonyú hálás vagyok. Csomó dolgot végre a helyére pakoltunk. Sütött olyan isteni szarvascombot, hogy porhanyósabb volt mint a vaj. Cserébe sütöttem neki New York túrótortát, vagy valami hasonlót, nem lett rossz.

hétfőn vidék, CTG, gyerek rendben, ver a pici szíve mint a kistraktor.

Most épp az első adag babaruhamosás megy.