50 nap van hátra, fogy az ikeás centi. Érdekes ez a kettősség, hogy egyrészt rettentő hamar eltelt az idő, másrészt viszont ólomlábakon jár. MÉÉÉG 50 nap, behalok.

tegnap voltunk 32 hetes ultrahangon, kicsit megkésve mert már 33 hetes vagyok, a Péterfy-s heppinet-en. Ugye én elég összevissza csinálom a terhes-protkollt, mert az első uh meg vérvétel az kecskeméten szokott lenni, aztán egyszercsak megjelenek a Margit kórházban terhesgondozóban, ott a hajuk égnek áll hogy mit keresek én itt így, de aztán átbeszéljük, megcsináljuk ott is a vérvételeket, aztán genetikai uh megint kecskemét, aztán ez a nagy uh ez meg fizetősen a Péterfy-ben, utána még egy vérvétel margit kh, majd leköltözök kecskemétre, ott folytatódik a végső visszaszámlálós, utolsó vérvételes, utolsó ultrahangos, NST-s része a dolognak.

naszóval uh. a nő nézi a gyereket, hát az összevissza fekszik bennem, konkrétan fent a bordaívem alatt, keresztben. ezt én érzem eléggé, mert mindig a bordáimat nyomkorássza belülről. alul a hasamban meg semmi. Aztán nézi a fejét, átmérőjét, megkérdezi hogy az előző gyereknek mekkora feje volt? mondom nagy. Erre ő: hát ennek se lesz kicsi. kösszépen. 36 hetes korú magzatnak megfelelő méretű most a feje... baszkikám, hogy szülöm én ezt meg? 

Aztán ismét csak fiú (vagy nagyon nagy kihívásokkal küszködő lány). ...és van haja... és már nagy pofazacskós csecsemő basszus... pofáncsapott a valóság hogy tényleg nem pszeudó terhes vagyok.

aztán ma is, amikor védőnőhöz mentem D vitamint íratni a gyerekeknek, ő meg kicsit kérdezgetett, aztán már úgy vált el tőlem hogy "könnyű szülést!". 

ennek a fele se tréfa. pedig még most is nehéz elhinni, de ezekszerint tényleg lesz még egy gyerek nemsokára. De még mindig nem mertem venni semmit neki. most valahogy bennem van a babona, vagy a hitetlenség. Az új határnak a február 1-et jelöltem ki, akkor már azért talán érdemes lesz nekiállni szervezni eztazt.