most hajnal egy van, filmet néztem, meg fészbuk, meg satöbbi. Aztán google plusz-on nézegettem a felhőbe töltött képeket, és most ez hülyén hangzik, de valahogy most megLÁTTAM a gyerekeket... hogy fizikailag látom őket, de akkor és ott csak magát a problémát látom, nem a gyereket, mintha egy nagy adag szürke felhővel kéne bajlódnom, de most néztem a képet hogy jéé, ki ez az aranyos kisbaba? Baszki, a Vili... és ocsmány módon utálom magam hogy olyan minősíthetetlenül viselkedek velük. És ma észrevettem Simin is hogy már úgy viselkedik velem hogy egy kis dícsérő szóért mindent megtesznek... a szavakkal bántás meg már lepereg róluk. Hányinger vagyok, komolyan.

apropó szürke felhő: mai napi alakításuk: a lépcsőház falát, a pinceszint padlóját és a fa lépcsőket firkálta össze Simi vastag sötétkék FILCTOLLal... mivel itt csak alkoholosfilc volt csak a földszinten, megint csak agysorvasztó epeömlést kapott eb, meg én is, aztán szerencsére kiderül hogy sima filc, úgyhogy a padlóról és a lépcsőről le tudtam törölni, de a fal már így marad. 

holnap első nap az oviban... yay *nagyon bizonytalan, elhaló hangon*