még mindig semmi. egyre jobban (!) alszom, már háton is jól esik a fekvés, nem fáj a csípőm és így tovább. Röhej.. haladok visszafelé?? magyarul semmi jele hogy a gyerek ki akarna jönni. Szerintem a tavaszt kibekkeli itt bent...

viszont nagyon hiányoznak a többiek. B lejött hétvégére, szombat-vasárnap, az jó volt, de a gyerekek betegek is, meg nekem jobb ha nem tartjuk a kapcsolatot velük, mert engem nagyon kiakaszt ilyenkor telefonálás/videócset/találkozás velük, ha utána újra el kell búcsúzni. úgyhogy általában inkább nem érintkezünk, de ez a két hét, ez rettenetesen hosszú most, de főleg amiatt hogy bizonytalan minden.

Ma megyek 11-re NST-re, talán utána vizsgál is G, nem tudom, de kezdek türelmetlen lenni. Az meg hogy túlhordás... na az most rettenetesen szarul hangzik...

hat nap van hátra... Simi a céldátum előtti hatodik napon született. Valahogy azt hittem hogy a baba most is hamarabb jön, talán még Simonnál is hamarabb...

de semmi különös. tegnap este is még akkora rendezkedés volt a hasamban hogy azthittem oldalt szakítja ki a hasfalam.

és a végére megtaláltam még két fantasztikus pica-szerű kaját: nyers répa és nyers krumpli. főleg a krumpli. elmentünk venni és remegtem mire hazaértem hogy az egyikbe végre belaharaphassak... iszonyú vicces. 

eddig drukkoltam hogy jöjjön ki a gyerek minél hamarabb, de most 24 órára felfüggeszteném ezt a kérést...

lilahagyma, füstölt sprotni és sajt. tegnap meg egy nagy adag savanyúkáposzta ...khmm...

talán nem a legjobb kombó bármiféle lábtárogatás előtt... (és ezennel megfogadom hogy több kétes kaját nem eszem most egy darabig)

újra anyáméknál vidéken, újra a finishben. Utoljára. Amin most nem érzek nosztalgiát, mert szép volt, jó volt, de tényleg elég volt ennyi, nem vágyom mégsem nagy alom gyerekre, elég lesz ez a ketttő.. oppárdon, három bőven, őket is fel kell nevelni és a kocsiba se férne több. haha.

szóval szombat estére áthoztuk Zsófi 19-én tartandó szülinapját, és az este így róla szólhatott, volt torta, meg gyertya, meg ajándékok, (igen, ez az amikor anyuka félig magának vásárolja a gyerek ajándékát), aztán egész este játszás. Vasárnap meg összekészültünk, három ember, három bőrönd... egy velem, a két gyerek meg két bőrönddel anyósomékhoz. Először lehoztak engem, itt egy ebéd meg egy kis kertben rohangálás/hintázás után gyerekek újra kocsiba, majd át az országon, ott letéve, majd B haza. Három helyre szétszóródva...

és innen már csak kettéosztódva megyek haza. tegnap rám is tört egy kisebb pánik amikor épp próbáltam elaludni és bevillant hogy ebből az ágyból már kétszer keltem fel görcsölve és most is ez vár rám.

annyira érdekes hogy minden szülésnél olyan végtelenül közel van az elmúlás érzése is, mindig valahogy összeér ilyenkor a világegyetem, és ugyanolyan közelinek és ismerősnek tűnik ilyenkor a halál maga, mint az hogy épp egy új élet jön a világra.

...

hirtelen nem is tudom hogy folytassam. talán azzal hogy anyámnál megtaláltam a spejzban minden geofágiás álomkajáját: Neurosan a neve, étrendkiegészítő és ez az összetevője: 50-50% rátkai és mádi zeolitos riolittufa :-D

bevásároltam, összeraktam a kórházi cuccot, a szülőszobás cuccot, a gyerek-kórházból-hazahozós-cuccot.

Kimostam minden kisruhát, pelenkát, eztazt. Kiürítettem egy fiókot a cuccainak (az ideiglenes beköltöző, aki aztán egyre több helyet fog követelni magának, mint ahogy eddig az előző kettő is tette. a kis alattomosak), 

összeraktuk a járókát (most az lesz az ideiglenes ágy). elővettem, szelektáltam és fertőtlenítettem a kezdő cumisüvegkészletet. M-al karöltve megrendeltük a yoomi melegítőbetétet is (itt is köszi!). Fertőtlenítettem a kiskádat.

vettem új játszóscumikat, vízhőmérőt, eldobhatós pelenkát. Kb ennyit kellett venni, a többi van/volt. 

már csak az új bárányszőrt kell megvenni és jöhet a kisbaba. 

ja nem, még egy lapozós kalácsot kell megsüssek és leszállítsak (segítsüti elmaradás) és egy lekvárt kell főzzek, meg posztoljak meg talán eladjak. 

na és ha ezek megvannak, na, akkor...

szóltunk az építésznek és leállítottuk a kiviteli tervek készítését. 

Megint nincs értelme építkezni. maradunk panel és inkább továbbra is utazunk inkább ha épp van miből.

illetve amilyen nyomott most a használtlakás/ház piac, érdemes ott nézelődni, de ahogy sógorom is mondta: rengeteg hirdetés van de egyik értékelhetetlenebb mint a másik.

Az ingatlanosok meg általában nem válaszolnak, amit halál nagy luxusnak érzek, nem tudtam hogy ilyen jól megy nekik hogy nem tapadnak azonnal piócaként egy leendő fizetős ügyfélre...

hát ilyesmik vannak. 

Most akkor öt ágyat kell majd bepréselni a hálószobába. fantasztikus amúgy hogy egy tér mennyire jól tágul az idők folyamán... haha... eleinte egy franciaágy fért csak be, most meg emellett még három ágy lesz és még mindig lehet majd közlekedni. A két kiságy helyén egy kiságy és egy kicsi emeletes ágy lesz. Eddig nem tudtam, de van 165cm hosszú emeletes ágy is, nem csak rögtön kétméteres, mint az ikejában, és ez fogja tudni átvágni nálunk a gordiuszi csomót. Így a gyerekszobában maradhat a nagy hely, igaz most a hinta helyett egy darabig a nagy járóka lesz.

viszont így akkor feleslegesen vettük meg a plusz egy kiságyat. hát így jártunk... el kell kezdenem amúgy is eladogatni a cuccokat.

csak szólok hogy még két hét és újra hideg lesz és esni fog a hó, szóval ne nagyon készüljetek még a tavaszra....

azt még úgy-ahogy elfogadtam hogy Simi nem mehet körömlakkal oviba (nem tudom mit tesz a körömlakk? leszárítja a fütyijét?) de tegnap B-vel együtt eléggé kiakadtunk. Ő ment a gyerekért az oviba (én itthon, már nem tudok járni, nagyon szétcseszte a csípőm-keresztcsontom a relaxin, és Zsófi is beteg) és az óvónéni félrehúzta és finoman, óvatosan kérdezgetni kezdte B-t hogy van-e valami probléma itthon, hogy kell-e segítség nekünk, kellenek-e ruhák Siminek, mert látják hogy sokszor Zsófi kinőtt ruhái vannak rajta. És hogy az mennyire nem helyes...

Elmesélném hogy miket reciklálok ami "lányos": jó harisnyanadrág, jó zokni, jó mackógatya, sőt ovis benti szandál is volt már egy. 

Egész egyszerűen nem vagyok hajlandó kidobni egy harisnyát (vagy elajándékozni, egykutya, a lényeg hogy helyette újat kéne venni), ha az még tökéletes állapotban van, csak azért mert rózsaszín/lila. Nem tudom hogy milyen baja lehet ebből Siminek. Amúgy is nehéz általában ezekből a ruhákból jókat kifogni (rossz harisnya/zokni/gatya mindig szörnyű), tehát ha valami jó és még jól használható, akkor miért ne adnám rá a másik gyerekre? 

A másik meg: ezek óvodai cuccok! miért ne a kissé kitérdelt lila mackót adjam rá, amikor tudom hogy az tuti kényelmes, jó anyagú, nem esik le róla, pont megfelelő hosszú stb (ismét olyan követelmények, amik nem feltétlen adottat egy új ruha vásárlásakor, annyira más és más minden gyerek testfelépítése), főleg ha az az oviba kell, ahova általában úgyis a ruhatár nem épp fényes felét hordja el az ember, spenóttal leenni, udvaron összekoszolni. (az óvodai ruházatnál kizárólag a praktikum a mérvadó, de félreértés ne essék: van nagyon sok szép, _gender appropriate_ ruhája mind a két gyereknek)

A harmadik: soha-soha nem fogom megérteni hogy hogy csinálják mások akiket tudom hogy elvileg rosszabb körülmények között élnek mint mi, hogy a két különböző nemű gyereknek egy közös ruhadarabja sincs, magyarán minden egyes darab ruha új (vagy "új") amit a gyereknek vesz. Eszement pazarlásnak tartom.

így is Zsófi magához képest rettentő sok fiús ruhát kap és hord, pont azért hogy utána örökölni tudja Simi. (főleg kertésznadrágok, meg a jó minőségű téli sícuccok.) Érdekes módon neki nem szoktak beszólni az oviban hogy miért kék a harisnyája. Hülye kettősmérce....

bár azért sikerült a rokonságban is már kicsapatni a biztosítékot hogy miért nincs állandóan pörgős-habosbabos szoknyában meg édibédi cukirózsaszín cuccokban kizárólag a lány. Egyrészt mert nem vagyok én sem olyan, nekem pl egyetlen egy szoknyám sincs, de ez megint nem szabad hogy korlátozó tényező legyen, aki szoknyát akar felvenni, az felvesz, van sok olyan is, másrészt csak akkor adok rá szoknyát, ha az a kényelmét biztosan nem hátráltatja. Semmiféle mozgás és viselkedésbeli korlátot nem tűrök ha azt a ruha miatt kellene elviselni. ("viselkedj szépen, látod a szép ruhában így illik", "jajj, ne ülj le, felfázol szoknyában ha oda ülsz!", "ne menj ki rohangálni, sár van, még összekoszolod az ünneplős ruhácskádat", stb, brrrrrrrrrrrrrrrrrrr... ) 

ismét terhesség, ismét rajtam a pica... de most nagyon durván... 

Mondjuk szerencsés vagyok, mert én csak az agyag-föld-kréta kívánósságot, fogtam ki, nem pedig mondjuk a hajevést, de ez is rettentő... most is épp jöttem haza NST-ről, amikor a kisutcákban az omló vakolatot néztem párás szemekkel, hogy én most azonnal odamegyek és lenyalom az összes maltermaradványt, meg a pincék előtt négykézláb akartam menni hogy beszagolhassak és korhadt fát akarok _harapni_... rém bizarr...

a rossmannban egy fél órát álltam a gyógykészítmények előtt, hogy hátha van valami kovaföld kapszula, ami nem lágyzselatinban úszik, hanem sima kapszula és abból kiehetném, mert a múltkor már annyira rajtam volt a kívánás, hogy átmentem a gyerekszobába és rágcsáltam egy kis táblakrétát. persze fostam hogy nehogy lázas legyek tőle, ezért csak kicsit, de akkor is... 

most a netet túrom hogy milyen agyagport lehetne venni hogy azt ehessem ...

ja, és pedig eddig azt hittem hogy a kalcium-magnézium tabletta időbeni elkezdésével és folyamatos szedésével kivédhetem ezt, de ezekszerint nem. Ezekszerint valami más nyomelemre áhítozik a szervezetem...

az megvan hogy amikor áldott állapotban van a nő és közben sokat hallgat Mozartot, akkor a szülés után a kisded automatikusan megnyugszik ha Mozartot játszanak?

Nos, nálunk az lesz, hogy ha elkezdek üvöltözni, akkor fog megnyugodni...