40+3, de a frizura tart. 

viccet félretéve: méhszáj zárt mint a fene, a gyerek fent a bordáim alatt, NST is lapos mint a nagyalföld , a terheléses NST-t is eltolta inkább dokim egy nappal, tehát holnap még sima NST, csütörtökön lesz UH meg NST.
nekem kicsit gyanús amúgy az egész, mintha a gyerek nem is jó helyen lenne, mintha lent lenne ugyan a feje, de a hasfalam felé és nem a méhszáj felé. most már kíváncsi vagyok én is hogy mit látnak majd.
illetve nem vagyok kicsit se kíváncsi egyikre sem, hanem egy fél óra múlva meg akarok szülni slussz-passz 

de dokival megint átnéztük hogy mikor fogant a gyerek és mondta hogy még nem is vészes, még simán belefér, szóval örülök, mert nem pussol az indítás felé.

hivatalosan is a földkerekség legunalmasabb blogja lettem. halálosan utálom ezt a helyzetet, na.

most kb mindenki miattam van ki, vagy lehet ki, legalábbis pont úgy érzem, még ha nem is érezteti velem ezt senki.

anyósék hogy náluk a gyerekek már harmadik hete, a gyerekek hogy harmadik hete lepasszoltam őket, B hogy utazgatni kell hozzám, anyámék hogy kitúrtam őket a lakásból, a belső gyerek... nos az meg ezek szerint utálna kijönni...

az egész szarság közepén meg én állok és tehetetlen vagyok és már lassan idegroncs.

gyerekekkel egyet próbáltam a hétvégén videocsetelni, de rettenetes érzés volt, soha többet, csak akkor akarom megint látni őket amikor már nem kell elbúcsúzni tőlük, mert azt nembírom.

ma megint NST 11-kor, aztán vizsgálat is, holnapra meg egy oxitocin terheléses NST van beígérve hogy reagálok-e rá egyáltalán. 

szorgos celluxozás van, szülés sehol...

ma reggel héthúszkor ctg volt újra. a tegnapin legalább voltak szép szabályos keményedéskék, a main semmi. Mondjuk biztos beszart szegény gyerek mikor kiderült hogy nincs orvos. 

Legyünk pozitívak, nekem a 03.03-as dátum is nagyon tetszik.

a mai nap törött el bennem végleg valami... tegnap este videocset a gyerekekkel, nagyon nem kellett volna, halálosan hiányoznak és nagyon bőgős az egész. Este beindult kis keményedés, de aztán abbamaradt. Ma reggel meg mászhattam fel a negyedikre a szülőszobára hogy ott átvegyem a pizsamám és befeküdjek abba az ágyba ahol az előző kettőt vajúdtam és szültem, hogy egy szaros NST-t csináljanak.

aztán jött a feketeleves: mikor vége lett, hívtam G-t, a dokim, aki mint kiderült, lebetegedett, tüdőgyulladás és láz, úgyhogy ennyi, az egyetlen biztos pont ebben a kibaszott bizonytalan helyzetben, az is pufff, semmivéfoszlott

aztán öltözhettem fel és nagy hassal kulloghattam le a negyedikről, a szülőszobáról, nagy hassal és elvesztett reményekkel és kurvára nagyon elegem van.

holnap reggel 7:20-kor újra egy szégyenmenet, újra a szülőszobára NST-re...

----------

miután jól kibőgtem magam, most jön az update: betegen is bejön hozzám G, szóval most újra (majdnem) minden jónak néz ki

mert szombat lenne a napja. 

ma úgy aludtam, mint akinek az égvilágon semmi baja, háton, hortyogva, vagy 12 órát, oké, voltam sokszor pisilni, de se az insomnia se a minden-porcikám-fáj érzés nem volt a közelemben sem, amitől nem is olyan rég még rémálom volt este lefeküdni, mert csak szenvedés volt az éjjel és vártam a megváltó reggeleket féligérbren az ágyban.

ráadásul a terhesség alatt először álmodtam hogy megszületett. illetve hogy már a kezemben fogom, mert kicsusszant. 

aztán az álmom további részeiben meg valami lebegő szuperhíró voltam, szóval még a rémálmok is elkerültek, lehet ezért sem akartam felkelni.

gyerek továbbra se jelentkezik, fájás sem, meg semmi sem.

ma jön B délután, addig apuval lehet hogy nekiállunk egy újabb éhínség-levesnek majd délben, még nem tudom. fantasztikus programok

megfőztem életem első tojáslevesét. soha nem késő elkezdeni. valahogy azt hittem hogy ez valami rém bonyolult dolog, nem is álltam neki még sose, de most kb féllábon állva összeütöttük apuval 10 perc alatt. 

és annyi tojást tettem bele és olyan nagy lebernyegekben hagytam ahogy csak akartam! ezért érdemes felnőni. imádom.

E, a gasztrosznob

mert ugye a céldátum a március 1. és most ha azt írom hogy T-1, akkor holnap mi lesz?

namindegy, vegyük úgy hogy terhességi agyhúgykő.

tegnap lejött B, ittaludt, természetesen nem történt semmi, azonkívül hogy rettenetes összevissza rémálmaim voltak (leginkább munkahelyi megaláztatásos (??) hasonlók... )

most megyek, hajatmosok, aztán 9:40-kor NST meg egy kis vizsgálat is hogy hogy áll a méhszáj, stb... 

hatkor kidobott az ágy, úgy éreztem hogy heves szívveréssel, gyorsan vérnyomást mértem, de semmi extra, sőt, ahhoz képest egész alacsony pulzussal.

ma éjjel sem szültem meg.

tegnap szülős-lottót csináltam, azaz mindenkit (közvetlen család) körbekérdeztem hogy mit tippelnek, mikor fogok szülni. de feladtam, mert mindenki pénteket mondta. pedig nem is tudták egymás szavazatait. szerintem csütörtök. hát meglátjuk. (tesóm mondott még egy "egy hét múlva" tippet, de azt nem vagyok hajlandó elfogadni)

még mindig semmi. de tegnap NST-n kiderült hogy a gyerek csak jófej, azért nem jött ki, mert most csurig tele van a szülészet, nincs egy szabad ágy sem. Márpedig nekem határozott elképzelésem van arról is hogy hol vajúdok/szülök és hogy melyik kórteremben fekszem utána. Azt pedig csak hasonlóan üres kórház mellett valósíthatom meg, mint ahogy volt eddig Zs-val és S-vel is. Mondjuk kétszer mákom volt, statisztikailag harmadszor már nem lehet, de azért hátha.

csütörtökön lesz újra NST.

tegnap itt volt tesóm is, ő most vadászrepülő pilótákat interjúvol a szakdolgozatához, eddig csak a rep.orvosira járt be, most majd a laktanyába is, halálosan irigylem, illetve hát hogy elmúlt ez az egész, röhej. amikor még én akartam katona lenni. nagyon érdekes belegondolni hogy hogy alakulhatott volna az életem ha megvan az a hiányzó két pont ami miatt mégsem vettek fel annó... 

namindegy. most megyek, segítek apunak tüzet táplálni a cserépkályhába. (jól esik még egyszer így -valszeg utoljára- itthon gyerekként létezni. hétvégén pl Capitalyztunk tesóm meg apu meg én)