próbáltam belezsúfolni amit csak lehet, úgyhogy hétfőn délelőtt elpakoltam itthon, délután-este Tranzit ebbel, KCs-vel és HZs-vel, jó kis egészestés dumaparti, onnan meg az IMAX-be mentünk negyed 11-re, az Avatarra végre.

nos a filmről: életem legjobb és legfosabb filmje egyben, mert a látvány beszarás, a történet meg... nos legyen elég annyi hogy többször markoltam szorosan a popkornos dobozt hogy most belehányok a demagógiától.

kedden reggel fodrász, délben Tranzit pár ismerőssel, aztán haza, innen IKEA KCs-vel, majd este meg vacsora a Pastramiban ebbel. Este meg megnéztük a Date Night-ot még itthon.

Ma meg aludtam, meg neteztem, meg délután egy fullos fürdőszobatakarítást vittem végre véghez (csempemosástól a padlólap fogkefével történő fugatisztításáig), meg nézem továbbra is rendületlenül a Numb3rs-t.

...és most meg már tűkön ülök, mert hazafelé tart eb Zsófival.

most hogy ilyen időmilliomos vagyok, had ajánljam a nyár dalát mindenkinek aki szereti:

Katie Melua - The Flood (Jakwob Remix) [NEW 2010]

elkezdtem tegnap este Csernus doki "A Férfi" c. könyvét.alapból nem szeretem Csernust, mert túlságosan úthenger, bár biztos azért nem szeretem, mert félnék egy ilyen úthenger mit passzírozna ki belőlem.

amit eddig olvastam, abban van sok jó meglátás, nagyon az elején vagyok, de valaki aki olvasta még most szóljon vagy nyugtasson meg, hogy a sok fikázáson kívül van benne valami konkrét építő jellegű hozzászólás is?
az a bajom hogy az jön ki hogy minden férfi ilyen meg olyan. De komolyan, van olyan hogy tökéletes férfi? szerintem ugyanúgy nincs ilyen mint tökéletes nő. és nem is kell. az olyan mintha két tökéletes négyszög lenne, és úgy akarnának _kerek_ egészet alkotni.ahhoz jing-jang szerűen formátlan kis puzzlénak kell lenni, saját formánkkal és a  másikéval tisztában lenni, és elfogadni hogy így leszünk egyek. hogy dinamikus az egész.

(meg közben leszámolni a "mérgező szülők"től hozott mintákkal.)

most szerdáig kölcsön a gyerek anyóséknál, szénné lesz kényeztetve, úgyhogy csütörtökön felköthetem majd a gatyám hogy ne bőgjön egész nap, mert 1: nincs egész nap a kezemben, 2: nem vagyok ketten mint szórakoztató bizottság, 3: nincs hatalmas lakás rohangálni, telistele új játékokkal, 4: nincs hatalmas kert, 4: nincs se kutya se macska, se kakas.

...azért rájöttem hogy a múltkor azért nem hiányzott, mert mi is a nem megszokott környezetünkben voltunk. Itthon azért érezhető a fájó hiány, az üres kiságy este, a (még) szétdobált játékok, a mancsos tükör, stb. Úgyhogy megnyugodtam, nem vagyok teljesen selejtes anyuka.

és most megyek, és szétunatkozom a fejem, esetleg keresek egy fodrász időpontot is.

tegnap már belecsaptunk a lecsóba, rögtön egy 21.15-ös mozival indítottunk: az Eredet, nekem tetszett, már csak azért is mert moziban voltunk, és sci-fi volt, de eb szétfikázta, neki nagyon nem jött be.

ma este viszont vééééégre - nem is tudom mióta akarom már megnézni - de IMAX-es Avatar.

és előtte még beülünk valahova, MERT MEGTEHETJÜK!

(most meg felhívom anyósékat hogy hogy van Zsófi)

hasam kerekedik, az időjárás megmaradt döglesztőnek, mégis sokkal többet mozdulok ki, ami jó. Pedig a kimozdulás az leginkább Zsófi utáni rohangálásból áll, de legalább találkozom más emberekkel, ismerősökkel, kicsit más tájakat látok, nem csak a két játszótér és a lakás között tellik el a hét.

voltunk balatonon is megint, de most már gázosan augusztus van, hiába a nappali dögmeleg, este lehűl az idő, úgyhogy jó ha 23 fokos a víz, azaz eléggé frissítő, és ez most virágnyelven volt.

holnaptól itt szeretnék élni.

köszönöm.

most hogy elkezdődött a sziget, én meg már megint terhesen, de pluszban egy kisgyerekkel itthonról merengek csak a régi szép időkön, illetve a hétvégi két napos ereszdelahajamat is a merevrészegség, délig alvás és zabálás helyett csak fröccsözésből, reggel kelésből és emésztőenzimmel óvatosan megkísérelt evés lett csak, szóval hogy öregszünk mint az országút, na.

szóval most jöjjön az a gyöngyszem amit pár napja találtam az indexen, és megőrizném későbbi borúsabb napokra.:

Az amúgy teljesen érdektelen cikk 5 kisméretű vibrátort értékel ki, hogy melyik milyen, melyik a jobb, drágább, kitartóbb, okoz nagyobb örömet, satöbbi, de nem is ez a lényeg, hanem az első komment.

"2010.08.04 12:18:45atomrebel

inkább vigyenek engem magukkal utazáshoz, úgy baszok, nyalok hogy abban nem lesz hiba

a büdös kurva mindenségit

micsoda egy pinacirkusz van itt már megint..."

hétvégén megtörtént az első különalvása Zsófinak nagymamáéknál.

Mivel amióta megszületett, nem töltöttem el nélküle három óránál többet, már hetekkel előtte rettegtem, gombóccal a gyomromban hogy hogyan lesz, hogy fogja bírni, én hogy fogom bírni, a nagyszülők hogy birkóznak meg a feladattal, stb, de valamikor el kell kezdeni, és most volt az az ideális alkalom, hogy fél órányira voltunk ebék szüleitől a nyaralójukban, úgyhogy most vagy soha.

Szombat délután érkeztük a nyaralóba, nemsokára jöttek eb szülei, egy órán át lázasan magyaráztam a (bizonyítványom) használati útmutatót, a napirendet, a babajeleket amik fontosak, meg úgy egyáltalán, aztán odaadtuk Zsófit a teljes tábori felszerelésével, bárányszőröstől, gumicsizmástól, Bóbita könyvestől, aztán elhajtottak haza, mi meg csak álltunk sután a kapuban, hogy na most mi lesz...

és nem történt semmi.

megjöttek Senoiék, két napos grillezős, bográcsozós dumálós hétvégét tartottunk és borzasztóan nagyot csalódtam magamban, mert egy percig nem hiányzott Zsófi.

Ok, vasárnap este nagyon jó volt újra látni, nade hol marad a távollétében mardosó vágy, a hiányérzet? hát anya az ilyen??

mondjuk az tuti belejátszott, hogy volt azért telefonkapcsolat, mely alatt kiderült hogy mi sem hiányzunk neki, a két nagyszülő meg felváltva ömlengett hogy milyen aranyos, meg hogy nem sír, meg ilyesmi, de akkor is...

mikor úgy tíz évvel ezelőtt ideköltöztem, volt egy cigányasszony, aki kisgyerekek seregével közlekedett az utcán, mint az orgonasípok, és persze egy babakocsiban is. Nos ez az asszony, tíz év után is ugyanígy rója az utakat, körülötte az újabb és újabb, fiatalabb és fiatalabb gyerekek, most is babakocsiban a legújabb. A nagyobbak (14-15) is a nő nyomdokaiban járnak, már ők is tolják a saját babakocsijaikat, a köztes korúak (úgy 5-től 13-ig) meg bandába verődve tengnek lengnek az utcán, hozzájuk szegődve jópár másik proli gyerek, szintén csavarognak, stb.

Eddig nem zavartak, mert nem volt közös metszete a létezésünknek, most viszont hogy a gyerekkel napi szinten vagyok kénytelen játszóterezni, össze-össze akadunk.

a múltkor épp az új játszón voltunk, amikor bejött a banda, befészkelték magukat a nagymászóka tetejére, aztán egyszer csak kiabálásra figyeltem fel, mint kiderült, onnan kiabáltak az anyjuknak, aki egy távoli utcasarkon fordult épp be a kicsikkel, hogy "anyaaa, kügyé' cigit!". ÉS KÜLDÖTT!. egy négy éves forma kislányt szalajtott be hozzájuk, és kezdtek el a mászóka tetején bagózni. átlag életkor 11 év.

ok, ez se érdekelt igazán, nem inzultálnak, magukat mérgezik, tőlünk távol vannak, meg különben is, nem szeretik ezt a játszóteret annyira mint a máltait, mert itt nincs annyi minden, de aztán pár napja kiverte a biztosítékot, amikor bejöttek és valami játék légpisztoly volt náluk, de olyan paintball szerűen kilőtt egy kemény, kb 4miliméter átmérőjű műanyag golyót, és ahogy elnéztem amikor egymásra lőttek, buzira fájt.

és bent lövöldöztek.

no, ekkor nem bírtam tovább, odamentem, hogy légyszi ne itt bent lövöldözzetek, erre sűrű bocsánatkérések (látszott hogy alvásból is ilyen látszat-bocsánatkérésekkel ébrednek), és mire elfordultam már ment is újra a lövöldözés. Visszanéztem, és sunyi alattomos fejjel vigyorgott pár gyerek.

felpakoltam Zsófit és eljöttem.

emberi roncsok ezek mind, származástól függetlenül. Nincs előttük példakép, az utcán élik az életüket. A múltkor bejött a bekerített játszótérre egy kutya, mire egy néni elkezdett kiabálni, aki az unokájával volt ott, hogy vigyék ki a kutyát, erre a gazdája aki sétáltatta, leüvöltötte a nénit hogy mit képzel, miért ordítozik vele??

semmi tisztelet, még akkor sem, amikor nincs is igaza, csak üvöltözni tud, meg keresztben megenni azt aki nem az érdekeit szolgálja.

egy csomót gondolkodtam azon hogy mennyire rettegek hogy nehogy fiam legyen. mert képtelen lennék jó fiús anyuka lenni, mert az baromi nagy felelősség hogy ÚGY neveljen az ember egy fiút hogy az önálló, okos és férfias férfi legyen belőle.

hogy nap mint nap szembesülök vele hogy a játszótéren melyik anyuka hogy cseszi el épp a fia életét, vagy vica versa. és hogy ha fiam lenne akkor én is hogy lennék egy általam utált mini-anyós rögtön...

nemtudom mit hoz a sors, de félek. mert igazából két lány se lenne piskóta feladat...