Figyelem, aki szoptat/szoptatott, ne olvassa el. Pillanatnyi dühből írok.

Nagyon nehezen megy a fejés, alig van mit, pedig még a tőlem igen távol álló homeopátiával is segítenék kétféle golyócskával, meg iszom a keserű szoptatós teát, meg amióta megszületett nem iszom tejet, meg minden szent szar, és mégis, a maximum - amit eddig egyszer produkáltam - az 20 mili volt egy mellből. És nem ám úgy hogy csak rácuppantom a gépet és szívja, hanem nekem kell kézzel fejni a szívás mellett/ellenére.

Mostanában 10-20 mili szokott lenni egy fejésre két mellből kábé 15-20 perc alatt, de esténként még kevesebb. Már két-két és fél nap kell egy 80 mili összefejéséhez, amit oda tudok adni egy etetésre.

Szóval ma este kezdtem egy újabb üveget, hogy fejjek egy újabb adagot, sikerült 18 mili, majd az előbb nekiálltam, hogy még fejek hozzá, és kemény 15 percig gyűrtem, nyomkodtam hogy összejöjjön valamennyi, de már olyan érzésem volt hogy már csak annyi van, hogy a mellszívót moshassam újra, de le már nem csorog. De csepegett, lett plusz 5 mili. Letettem az asztalra az alját, óvatosan lepattintottam az elektromos gép részét a tetejéről, majd szerelem épp szét, aminek az a legjobb része, hogy a különböző alkatrészekből a benne maradt cseppeket még összevadászom, és még szóltam is ebnek hogy vigyázzon, nehogy meglökje az asztalt, és persze jött a kurva Murphy mert sikeresen én vertem le az egészet, és perszehogy kiömlött az egész. Az összes. Mind a huszonhárom mililiter. Énnekem meg a szívem facsarodott kis apró gombóccá össze, és bevágtam az egész szaros fejőt a mosogatóba, és sírtam, és az járt a fejemben hogy ott rohadjon meg minden kérkedő kismama, aki azon sopánkodik hogy nem bír csak 400 milit fejni/etetni egy nap, pedig a jobb napjain ment a 900 is, meg különbenis.

És itt bőgök azóta, pedig már azthittem hogy rég megbékéltem ezzel, de ezekszerint nem.

Tegnapi méretek:

56 centi

4240 gramm

Egészségügy: Megkapta az első oltásait, az egyik nem tudom mi, a másik meg a Prevenar. Két combjába szúrták, most már én is tudom milyen érzés ez, amikor önként odaadnám a szívem, hogy bökjenek abba, de ne bántsák a gyerekem. Viszont kapott beutalót a Reumatológiára mert kötött a csípője és nem egyformák a hurkák a combján, azaz csípőficam gyanú. Most még jobban örülök a textilpelusoknak. Meg kértem beutalót a Neurológiára, mert sokat "repül" amikor alszik, azaz kiterjesztett karral, nyitott ujjakkal remeg. Ezzel van hogy fel is ébreszti magát. (meg kicsit nekem gyanús a naplemente tekintete is). Nagyon remélem hogy csak én parázom rá magam a dologra, és szó sincs gondról.

Mozgás: Hason még mindig utál lenni, de néha leteszem azért, mégiscsak kéne emelnie lassan a fejét. Viszont bármit bárhova követ már a szemével, ha kell a fejét is kifordítja ezerrel. Egyre többet mosolyog, meg mondja hogy heeööö. Nagyon aranyos, hogy hogy jöttek ezek a hangok a sírás után az első kis "gőőő"-k, meg "heőőő"-k, de még csak nagyon halkan, aztán egyre hangosabban.

Enni tápszert eszik főleg, fejni fejegetek még, de egyre elkeserítőbb, alig van mit. Eszik még ezen kívül női tejet is, van két tejtestvére is, az egyik kislány egy nappal idősebb nála, a másik meg egy hónappal fiatalabb. A fiatalabbtól amit kaptunk fagyasztott korai tejet, azt a jó sárgát, az jól kiütötte a sok hormon miatt az arcát, de más baja nem volt, és szinte biztos hogy ezerszer jobb egy másik lány teje is mint a tápszer, Zsófi meg nem válogatós, úgyhogy eszik össze-vissza. szmájli. Még mindig három óránként, de ma például két és fél óránként követelte ki az evést.

Alvás viszonylag jó, bár nem tudom hol kéne lekopogni. Nappal: eszik, fentvan, bealszik kicsit, fentvan, és kezdődik elölről, este viszont, ha sikerül kilenc után valamikor elaludnia (a fél kilenctől a hajnal egyig bármikor megtörténhet), akkor csak enni nyöszörög föl (még átlag kétszer-háromszor), de szerencsére utána azonnal letehető, visszalaszik, és az igazi ébredése reggel kilenc felé van.

Jaigen, április 7-én leejtettem. Azaz a fotelba tettem, és onnan meg a nagy bömbölésben meg "fickándozásban" letúrta magát, és leesett amíg én a tápot melegítettem neki. Arccal a földön fekve találtam bőgve, de se koppanás, se utóhatásai nem voltak, csak egy közepes szívinfarktus nekem, mikor visszaértem a szobába. Úgyhogy első leesés is kipipálva.

EC: ha kell pisilnie, vagy kakilnia épp amikor a tálka fölé teszem, akkor már nem kell csak max 1,5-2 percig várni, de van hogy azonnal jön amint megvan a pozíció és mondom a ps-ps-. Ttegnap is amikor kicsomagoltam a védőnőnél, és rátettük a mérlegre, gondoltam hogy majd jól lepisili azt, és tényleg. De nem akartam/tudtam ott megpisiltetni, fene tudja mit szóltak volna hozzá. Úgyszintén anyám elől is titkolhatom, ő se támogatja. Mindegy, nem érdekel, a lényeg hogy örülés van ha sikerül a tálkába, és várom hogy jöjjön a melegebb idő hogy ne kelljen annyit öltöztetni.

Igazából nem tudom hogy mit "kéne" már csinálnia, meg mit nem, úgyhogy asszem ennyi most.

és egy pár kép.

2 hónapos lett 19-én, de lusta dög vagyok (vagy van egy csecsemőm?), és nem sikerül időben megírni a posztot. Őrület. Asszem ezt hogy "őrület", ezt innentől bármikor hozzá lehet tenni, mert annyira hihetetlenül gyorsan telik az idő, tényleg.

Majd lesz képes, hosszabb bejegyzés, de mostanra tömören csak annyit: már elhangzott az én(!) szájamból hogy mikor lesz kistesója... mert ennyire cuki. 

Még akkor is amikor bömböldézik.

Biztos ismeri mindenki azt a viccet hogy miért hány a skót csukott fogsorral? Hogy bent maradjon a sűreje.

Nos Zsófi is hasonlóan reciklál, mert amikor a madaras teszkóba beértünk tegnap, rögtön az elején bukott egyet a hordozójának a vállpántjára, majd egész végig nyalogatta:

valaki megneszelte hogy idén már nem tudnék bicajozni a Critical Mass-on, úgyhogy beújítottak egy Critical Moms nevű részt, ahol lehet menni gyerekkel babakocsival meg hordozva meg minden.

No meg megünnepeljük hogy két hónapos lett Zsófi. 

Gyertek ti is!

Április 19-én, a Föld Napja alkalmából minden eddiginél nagyobb felvonulást szerveznek a budapesti biciklisták. A demonstrációhoz ezúttal gyerekes, babakocsis családok is csatlakoznak.

Gyülekező:
2009.04.19. vasárnap 15:30-16:00 között
VI.ker. Kodály körönd (irányban a Hősök felé)
Indulás: 16:00
Útvonal: Andrássy út - Hősök tere - Olof Palme sétány - Városliget (kb.2km)

A kerékpárosok évek óta szeretnének partnereket találni a belváros forgalomcsillapítását célzó törekvéseikhez. Idén a kritikus tömeg kisgyermekes családokkal is bővül, akik gyalogosan, babakocsikkal és hordozókkal haladnak majd mellettük a járdán. Ők úgy érzik, a város közlekedési infrastruktúrájának hiányos fejlődésével, a közterületek és közintézmények akadálymentesítésének elmaradásával állampolgári jogaik sérülnek. A közlekedésben és ügyintézésben másodrendűvé degradálódnak, a járdán gyakran el sem férnek, a szorosan parkoló autók között nem tudják áttolni a babakocsit, az aluljárókat nem használhatják, parkjaik, játszótereik hangosak és szmogosak.

A gyalogosok, kisgyermekesek 15:30-tól gyülekeznek a Kodály köröndön, majd a biciklisták mellett 16:00kor ők is elindulnak az Andrássy út járdáján, a Hősök terén keresztül a Városligeti parkba.

Gyertek! És terjesszétek!

link

Teljesen vegyesen csináljuk, azaz pelenka van rajta, és adott időközönként azt leveszem és tálka fölé tartom, illetve akkor ha úgy gondolom: nyög, nyom. Meg amikor nyilvánvaló: ébredés után, erőlködős puki után, kaja előtt, meg kaja után. Sok öltöztetéssel-vetkőztetéssel jár, de iszonyú jó érzés amikor egy pisiltetés után visszacsomagolod a pelusba, majd a következő pisiltetésnél leveszed, a pelus száraz, a gyerek meg a tálkába csorgat. Persze sokszor belepisil a pelusba is, de na bumm, nem érdekel, majd biztos lesz jobb is. De ha így marad, nekem az is jó. A lényeg hogy erőltetni meg teljesítményt elvárni nem szabad.

Szóval csak részleges. Sőt nagyon is, mert estére például nem is gondoltam csinálni, 1: nem merem zavarni ha végre alszik, 2: pólyában van.

A teljesen pelenka nélküliséget nappalra még nem tudom megoldani, ahhoz még nincs jó idő, és én lusta lennék ruhát cserélni rajta, szóval majd jön a nyár, akkor majd pólóban és zokniban lesz, és pelenkán fekszik. Szóval az jobb lesz, jobban lehet látni, de most az ilyen kísérleteim tüsszögésbe fulladtak, paraanya bekapcsolt, és azonnal felöltöztettem. (fázós vagyok én is)

Babylegset nem túrja le, sőt a kis zoknit is az tartja jól a lábán. Eddig egy darabom van, mert nem tudtam hogy kell-e egyáltalán majd, vagy beválik-e, de igen, úgyhogy most tervezek majd rendelni újakat.

Egy kép a jazzbalettos malackáról:

(textilpelus kicsit nagyobb csomag, a body meg már kicsi, a babylegs meg nagy, úgyhogy visszahajtottam, a zokni meg ismerős lehet innen)

Végül csak belevágtunk az EC-be (Elimination Communication, bővebb infó itt, meg itt), pedig ugye nem is terveztem, mert azhittem hogy ez ilyen vagy csinálod, vagy nem dolog, pedig nagyon vonzott a lehetőség hogy a bili már a kezdetektől az élet része legyen, ne egy mumusként jöjjön elő kétéves kor után. 

Érdekes hogy milyen hamar jön a sikerélmény, pedig azthittem hogy legalább két hétig csak kudarc, meg "idomítás", és semmi; ezzel szemben már az első kísérletemet hogy mosdókagyló fölé tartom Zs-t, siker koronázta, azaz pisi. Igaz a felkelés után úgy öt percen belül mindenképp van pisi, szinte bármelyik babánál.

Szóval most inkább csak body-ban van a kisasszony plusz pólóval, meg zokni és babylegs, és csomagolgatom, és bili fölé tartom ha kell/lehet. Meglátjuk hogy alakul a dolog, nekem nem célom a szobatisztaság, csak - mint már mondtam - hogy ne azt szokja meg hogy a pelenka az egyetlen üdvözítő megoldás ha pisilni meg kakilni kell. Meg hogy ne álljon a kakiban/pisiben a feneke.

Köszönöm a babakocsis tippeket!

Az ABC design babakocsit megnéztük élőben csütörtökön a brendonban, és hát finoman szólva elhánytam magam tőle, de eb is azonnal rázta a fejét. Mikor meséltük a jófej eladósrácnak a kívánalmainkat, akkor végülis csak hümmögni tudott, mert amit mi szerettünk volna, nincs. Vagy csak jóval százezer fölött - amit a kendőzés miatt tuti nem akartam bevállalni.

Szomorúan kullogtunk el, és azonnal fogalmazódott bennünk, hogy másnap visszamegyünk a minimanóba, és megvesszük azt a Herqulest, mert csak az az igazi, nem érdekel senki meg semmi. Péntek reggel azért biztos-ami-biztos alapon felhívtam a minimanót, hogy megvan-e a babakocsi, hát nincs. Egyik sem. Kettő volt, gondoltam hogy kedd óta csak nem visznek el két utolsó darabos kilencvenezres babakocsit, de tévedtem. 

Még szomorúbban tettem le a telefont, mert ekkorra már biztos voltam benne hogy más nem kell.

Rágugliztam, és feljött _összesen_ két apróhirdetés, az egyiknek írtam, visszaírt hogy már nem aktuális, a másikat felhívtam, és még megvolt, úgyhogy találkát beszéltünk meg még délutánra, megnézni.

A váci úti tecsó parkolóba volt a találka, jött is egy feket passattal egy szolis-barbi, aki meghazudtolta az összes prekoncepciómat, és irtó jó fej volt, a kocsi tényleg remek állapotban, még garanciális, a kilencvenezres alapkocsi plusz a harmincötezres mózes volt együtt hetven, úgyhogy amikor bepróbáltuk a csomagtartóba, már mondtam is a csajnak hogy akkor ott is hagynánk. Megkötöttük az üzletet, és már babakocsitulajdonosként robogtunk ki tesómékhoz, hogy ott kipróbáljuk.

Kint apróra szétszedtük, összeraktuk, alakítgattuk, nyomkodtuk, tologattuk, majd eb még a vázat alaposan le is mosta, és egy hibát találtunk: a fék nem az igazi, kicsit erősebben kell nyomni, de amúgy tényleg pont olyan konstrukció ami igazán bejön, könnyű, masszív aluminium váz, állítható rugózás, nagy gumihab kerekek csapágyon, sőt van még két plusz új csapágy is hozzá. Teljesen szétszerelhető, egész kicsire, mert a kerekeit is egy mozdulatta le lehet venni. Hatalmas csomagtartója van alul, és ugye jött az "ajándék" mózes is, amiben még Zsófi nagyon jól elfér. A sportkocsi rész teljesen vízszintesig dönthető, belepróbáltuk Bercit, még lötyög benne.

Szóval e ööm e bódottá.

Aztán már csak azt kell kitalálni hogy mire és mikor használjuk, mert tegnap ugyan tologattuk benne Zs-t, de a végén már kínos volt hogy melyikünk meri hamarabb kimondani hogy vegyük már ki belőle és kössük fel magunkra, mert ez így nem állapot. Szmájli. Szóval ez új hogy ott tálcán tologatjuk a gyereket, messze tőlünk. Asszem most még csak nagyszülőknek lesz a kocsi, aztán majd ha jön a nyár, meg a hőguta, akkor megszeretjük mégjobban biztosan.

Minekutána sokat bámulja a plafont, gondoltam mégis csak ingergazdagabb lenne ha valami játék lenne a feje felett, nem csak a fehér festés, úgyhogy elmentünk az ikeába, és vettem BARNSLIG forgót. Aranyos, olcsó, mi kell még?

Tartó. 

Ugyanis ez csak annyi amennyi a képen van, hogy hogy lehetne az ágy fölé lógatni, azt már nem kötik az orrára az embernek. Úgyhogy szegény ember vízzel főz: kivettem az orchidea mellől a támasztó botot, annak a végére rácelluxoztam a forgó zsinórját, majd ezt keresztüldugtam a partvis nyelén, és kiegyensúlyoztam egy gyerekgatyával.

Hát ez van:

ja, és tudta-e Ön, hogy a brendonban ezeket "pörifori"-nak hívják?! Broáf.

Voltunk kirándulni vasárnap a Balatonnál, és egyben kipróbáltam hogy milyen a strandon etetni. (kicsit vehemensen készülök a nyárra, asszem)

Ezen a képen egy etetés utáni böfiztetés, festői háttérrel (Tihany).

Itt meg egy mozihős, álcázva:

...és az úton hazafelé jöttem rá hogy mire való a kocsiban a fogantyú mellett a kis pöcök: