nem történik semmi. Két posztot is akartam már írni, de lusta vagyok a képeket méretre szabni. Na majd később...

Épp ma reggel kezdtem bele a Stargate Atlantis Season 5-be, mert kissé - egy egész évadnyit - lemaradtam, erre mivel kezdődik az egész? Hogy minden órás Teyla, meg vajúdik, meg - épp az imént - megszült...

persze ez az a fajta mozi-szülés, amikor a ziháló nő csak ilyesmiket mond: "annyi a dolgod hogy elkapd a babát". Hjapersze, majd én is ha bemegyek a kórházba, akkor majd annyi történik csak hogy a felkészült doktorok egy lepkehálót tartanak a fenekem alá...

Azért már a hazahozós kisruhák kikészítve várják az esetleges delikvenst aki fel szeretné venni. Vagy legalábbis nem szeretne megfagyni. Cukisági faktor 10/10.

Totoro meg hűséges társam a készülődésben, például rajta gyakorlom a hordozókendő használatát is.

Ma elbúcsúztunk G-től, aki egy hétre elmegy síelni. Nem igazán izgulunk, hiszen minden jel szerint még messze a vége: lepény 0. fokon érett, flowmetria szuper, NST-n a szívhang jó, fájások nincsenek, vizelet rendben, vérnyomás szintén, méhszáj zárt, gyerek meg még olyan magasan van, hogy nagyobb eséllyel böfögöm ki mint szülöm meg jelen pillanatban...

Úgyhogy a vasárnapi leköltözést elodáztuk jövő hét csütörtökre. 

(természetesen azért bármikor bármi előfordulhat)

Ma töltöttem be a 37. hetet, kezdem a 38.-at. Még 21 nap van hátra. A statisztika szerint a gyerek 2950 grammos és 47 centi.

Az ultrahang szerint kedden este 2580 grammos volt és normál hosszú... De ugye az ultrahang +-1 kg-t(!!) tud tévedni, szóval erre nem adok. De a képen amilyen kövér pofázmánya van, inkább arra kerestem rá hogy ebből mit lehet leszűrni, és találtam is egy jó kis írást, mely szerint a cheek-to-cheek diameter sokkal jobb meghatározója a magzati testsúlynak mint a hagyományos combcsont meg haskörfogatmérésből álló statisztikai alapú tippelgetés...

és ráadásul ha nagy ez az index, akkor elég nagy a valószínűsége a császármetszésnek is... Ezt nem tudom hogy mondtam-e, de valahogy úgy érzem hogy egy elhúzódó fájdalmas vajúdásom lesz, aminek a végén császár figyel. Szóval hogy szívás a köbön. De inkább így állok neki, aztán minden pozitív meglepi lesz ami mégsem így alakul...

Amúgy még mindig nagyon fent van a gyerek, pl már nem nagyon tudok ülni, annyira kiékelte a lábaival a jobb bordámat, hogy nem tudok behajolni már... a szívhangját is a köldököm környékén találják meg, ezért kérdezik is hogy farfekvéses? De pedig nem, csak még nem szándékozott lejebb ereszkedni. Bár még van három hete. A méhlepényem is teljesen éretlen (azaz 0. fokban érett), ez nagyon jó, meg is dícsértek. Ez is azt jelenti hogy nem mostanában fogok szülni.

Holnap megyünk újra NST-re, meg elbúcsúzni G-től, mert egy hétre elmegy síelni. Átad addigis egy másik dokinak. Meg majd holnap kiderül hogy mikor kellene mégis leköltözzek. Nagyon odáznám még a költözést, de már nem nagyon tehetem. 

Tegnap a védőnővel is találkoztam egy utolsót, elbúcsúztunk, hogy majd hívom ha szültem... Meg lemázsált, amit szívesen elfelejtenék... 17 kiló csúszott fel... broáf. Broáf. 

Megyek, eszem is egy kis fagyit bánatomban.

Tegnap voltunk ultrahangon, ugye elvileg 36 hét 5 naposan. Arról volt szó hogy lehet hogy nem is látjuk majd az arcát, ha már annyira befordult volna a szülőcsatornába, lefelé, háttal, úgyhogy nem is reménykedtem ilyesmiben, meg igazából nem babamozizni mentünk, hanem hogy a paramétereit lecsekkoljuk hogy minden oké-e.

Erre a nőci csak a fejével kezdte, én meg elhűltem a látványtól... egy dagi kismalac képe nézett vissza... Nő is felsikkantott: "Hűűű, de kövér!"

amúgy egyébként minden rendben, de most szoktatom épp magam a gondolathoz hogy egy kis Jabbát kaptam. Bár nem is tudom hogy ha végignézek magamon, akkor mégis mire számítottam?!

Az úgy volt, hogy nagyon szeretem a sajtos-gombás melegszendvicset, de elfogyott a gomba. Amióta itthon vagyok, nem mentem el vásárolni, mert mindig ebbel megyünk, csak akkor ha már van lista, és elegendő indok. De most nem volt ebédem, és gondoltam ha már 25 méterre lakom egy Plus-tól, akkor nehogymár ne vegyek. Szóval még zacsit se vittem, mert egy üveg gombáért minek ugye, hanem csak kabátot meg cipőt húztam, aztán le a boltba...

A bolt előtt bandázott úgy öt muki, nem is törődtem vele, szoktak ott gyülekezni emberek, ez itt egy lokális találkahely... én boltban bent, aztán nézegettem a csipszeket, de ügyes voltam, nem vettem, végül meglett a gomba is, majd fogtam, sorbaálltam, amikor hallottam hogy dörren valami a Plus ajtaján, meg akkor figyeltem fel hogy az egy pénztárosnő kivételével minden dolgozó az ajtóban áll, és hangosan beszélnek, meg a biztonsági őr telefonál mint állat, közben meg lehetett látni hogy kint meg elszabadult a pokol, egymást verik, meg a bolt ajtaját (?), ez az öt ember valahogy egymásnak esett, közben bent a dolgozók - akik jobban követték az eseményeket, kommentálták: "te Juli, annál kés van!" "hívtátok a rendőröket?" "Laci, gyere beee!" satöbbi... és közben ahogy ott álltam, tényleg látni lehetett, hogy az egyik a késsel a plus ajtajánál fenyegetőzik, be-be dörömböl, ordibálás, aztán láttam egy másik pasit, akinek tiszta vér volt a szája, a harmadiknak meg a kezéről csöpögött a vér...  Na, fasza... de annyira szürreális volt az egész, hogy közben az élet ment tovább, de csigatempóban, a kasszás nő kasszázott de lassított felvétel szerűen, a sorbanállók meg hasonlóan csak meredtek hogy itt meg mi a frász van, senki nem igyekezett elhagyni az ojjektumot... én is felhívtam ebet, közvetítettem hogy épp egy utcai harc közepén vagyok, de amúgy ne aggódjon. Közben lehetett látni hogy az egyik pasi meg a bolti biztonsági őr leteperték a főkolompost, arccal a föld felé, a kezét a háta mögé csavarták, és ketten ültek rajta, és ekkor futottak be a rendőrök (szerintem szó szerint, mert egy utcányira van a rendőrörs), akik kezdték átvenni a terepet. Én ekkor mertem csak elhagyni a boltot, mert tényleg másfél méterre feküdt a pasas a bejárattól, körben a többi vérző, meg rosszarcú, meg rendettévő, meg bámészkodó. Ráadásul az ajtó is tiszta vér volt.

Akartam fotózni, de valahogy csak az volt bennem hogy teperjek innen minél előbb. Majd mikor hazaértem, szomorúan konstatáltam hogy sajna a bolt előteteje teljesen kitakarja az eksönt, úgyhogy még fotózni se tudtam, pedig még látni hogy mindig itt vannak...

Hát így járok, ha az életben egyszer lemegyek a boltba, három héttel a szülés előtt... Mit nekem Bronx...

Valahogy amióta itthon ragadtam vemhességem folytán, egy darab sorozatot se töltöttem le - archiválás céljából ofkorz -, mert mindig volt valami a tévében, vagy máshogy eltűnt az idő. De tényleg semennyit sem. Aztán két napja megtáltosodtam, ízítíví-t beizzítottam, és az összes sorozatbéli lemaradásom kjúba rendeztem, rögtön félúton el is fogyott a hely a vinyóról, höhö, aztán tegnap vettem még egy doboz csoki-vanília fagyit, és az előbb nyomtam meg épp a play gombot az első igazi reunion-hoz:

House MD S05E06, ölemben az irányító, meg egy doboz fagyi. Isteni!

Van még három napom havajolni... (pénteken NST again, vasárnap meg költözök le anyámékhoz...vagy nem)

Van Halen Top 10 megy épp a VH1-on, én meg közben elmerengtem 

Előkészítő meg egyetem alatt nagyon sokat online szerepjátékoztam, de mindezt egész a nerdség olyan fokáig, hogy egy sráccal egymásba szerettünk úgy hogy életben egyszer sem találkozunk, képet se láttunk a másikról, semmi. Aztán egyszer nem bírta tovább, és eljött hozzám meglátogatni, és hozott ajándékba egy válogatáskazettát. Lehet hogy másnak ilyennek van tele a padlás, de nekem ez volt az első ilyen jellegű ajándékom, és nagyon lenyűgözött hogy egy csomó időt kellett vele melóznia mire összerakhatta. A zenéket mikor megláttam, még csak nem is ismertem, mind AOR zene, leginkább Van Halen. Semmit se tudtam róluk, a rock nem is volt az én világom, de aztán annyit hallgattam a találkozó után hogy nagyon megszerettem, és azóta is az a göndör hosszúhajú srác jut róluk az eszembe aki képes volt több órát vonatozni értem...

Van Halen - Jump

hogy mi lett végülis a találkából? Ahogy az lenni szokott az ilyen Cyrano-s helyzetekben, nemsokminden, hiszen abban a pillanatban megöltük a több hónapja dédelgetett illúziót amint találkoztunk. És egy fejjel alacsonyabb is volt nálam. De nagymamaként is idétlenül fogok mosolyogni a Van Halen számok alatt.

Tegnap durván benne voltam a szülés előtti depi gödreiben ismét... Éjjel 1-kor feküdtem le, másnap délután fél egykor keltem, mert semmi értelmét nem láttam hogy kimásszak a jó kis sötétzárkámból.

Aztán este 11-re ismét álmos lettem. Döbbenet.

Teljesen letaglózott hogy nem tudtam kimenni senoiék elé a reptérre, mert végem van, nem tudok már lassan kocsiban sem ücsörögni, utána meg harmadik emeletet tutifix hogy nem mászom már meg gyalog. Aztán meg vásárolni kellett volna menni barkácsboltba (festék, faglett), meg rendes bótba (tej+kenyér like stuff), ahhoz meg azért nem volt kedvem mert csak annyit láttam magam előtt, hogy ezek az utolsó tejek meg kenyerek amiket veszek, mert egy hét múlva már nem leszek itt, vége az itteni életemnek, meg egyáltalán vége az életemnek.

Tegnap teljesen elmúlás érzés volt rajtam, kis meghalás, világvége, satöbbi. Ami nem is lenne baj, csak a mennyország meg a halál utáni élet hiányzott piszkosul, ez valahogy nem flesselt be.

Az meg hogy az időjárás tiszta ordító tavaszi, az meg csak olaj volt a tűzre. 

De mára elmúlt.

Nagyrészt.

De legalábbis kelnem kellett, indulunk 3. NST.