ez itt a fogadóbizottság. Jobbról egy cica, amit apukám talált az ikeában, és tőle teljesen szokatlan módon megvette az unokájára gondolva. Középen a Nyúl, és jobbra a Kék Kisasszony kistesóm keze munkái.

az Isten Lábát.

------------------

teodora kedvéért a magyarázat, kissé sematikus rajzon:

tegnap voltunk ultrahangon, és hát ilyen szép formás 3D-s puncit már rég láttunk, szóval az ultrahangos nőci is megjegyezte hogy ez bizony akárhogy nézzük is, tuti kislány. szmájliszmájli.

És ma van az hogy már csak 100 nap van hátra. Hoztam is az ikeából ilyen kis papírcentit, felraktam a hűtőre, majd lehet vagdosni.

kicsit nehézkesen indul be a vásárlás, mert hülye babonás vagyok, pedig sokkal jobb lett volna jóóól elosztani a költségeket, mert még ha minimálisra akarom is venni a dolgokat, akkor is jelentős kiadásokról van szó.

A hétfői (25. heti) ultrahangtól tettem sokmindent függővé, mert onnantól tutifix gyerek lesz belőle, ez már a PONR (Point of No Return). Csak ekkortól akartam vásárolni egyáltalán, de persze arról nem tehetek ha például tesóm elrángat egy babaruha turkálóba, és ott a teljes ellenállásomat romba dönti az aranyosabbnál aranyosabb cuccok kezembe adagolásával. így lett a szegény gyereknek például mályvaszín flitteres tüll bolerója... Dehát könyörgöm, egy teletömött szatyornyi aranyosság ezernégyszáz forint volt, majd biztos otthagyom.

Na, ezekután szerda este ténylegesen el akartam menni, az igazi első bevásárlásra az ikeába, erre betojtam, és csak két 3-as csomag pelenkát vettem csak. 

Viszont megrendeltem a BambinoMio kezdőcsomagomat is, úgyhogy talán mégsincs veszve minden. Meg ennyi kiadás erre a hónapra lehet hogy elég is lesz.

tegnap megsütöttem életem első tortáját: egy oroszkrém torta, a szülinapos ebnek, asszem ízlett neki, legalábbis az elfogyasztott mennyiségből ítélve mindenképp. Voltak itt senoiék is, csináltunk egy megagiga fondü estét, a végén négy ember négy fekvőalkalmatosságon piheget.

Ezenkívül a keresztszemezést hanyagolom, mert értelmetlen, inkább horgolok, az új cél a takaró, ilyen helyes kis négyzetekből. 

Voltunk egy kis társasági életet élni, és ennek keretében szanaszét zabálni magunkat a Két Szerecsenben. A "szanaszét" az itt jelen esetben a minőséget jelenti nem a mennyiséget, mert istenien főztek, mindenki nagyon meg volt elégedve, a macska meg fel volt mászva. 

Talán gyakrabban kéne emberek közé mennem, mert amúgy már szinte kórosan utálom mostanság magam, és ez biztos nem tesz jót.

Voltam vidéken anyáméknál, ott egy hatalmas veszekedés anyámmal, a végén anyám a szobájába menekült, én meg mint egy őrjöngő állat, csapkodtam, és bőgtem, és a végén a hasam is elkezdett fájni. De a legszomorúbb az volt az egészben, hogy látszólag én voltam a mumus, mégis az egész (maradék) család engem vigasztalt, hogy "hagyjam rá anyámra, nem tanultam még meg hogy ilyen?". Két nap gyomorremegős, sírós élvezkedés, szevasz. Aztán még volt pofája arca a múltkor azt kérdezni nagy ámuló szemekkel hogy "minek járok én még pszichológushoz?". Naszerinted?!

Ezenkívül az összes elvemmel ellenszegülve elrángatott tesóm egy turkálóba, és addig gyömöszölte az édes kis rózsaszín lányruhácskákat a kezembe, amíg be nem dőltem a cselnek, és meg nem vettem egy tömött szatyornyi cukiságot 1400 forintért. Szerencsétlen gyerek ha mégis fiú lesz, akkor jó korán kell elkezdenie a nemi identitásért való küzdelmét...

A mi kritikus tömegünk ma 229 gramm volt. A többes szám meg én és eb, hiszen ma volt az ultrahang, amin másfél hónap után újra megnézhettük a gyereket.

Aztán kicsúszott egy ilyen mondat is az ultrahangos doki száján hogy: "nagy valószínűséggel lány", úgyhogy Dzsennifer vagy Dzsesszika, megy a vacilálás.

dehogynem kinéztem én a kengurut is, de az csak nagyon picire jó, mert utána tényleg leszakad az ember háta tőle. Ezt kivételesen tapasztalatból tudom, mert kishugomat annakidején állandóan medencecsontra oldalt ültetve vittem mindenhova, és a hátam megszenvedte eléggé.

Ezenkívül azt se tudom hogy pl hol fér el még az a szegény gyerek az én - jelenlegi - 85E-s melleim mellett a kenguruban. Inkább olyan hátra köthető kéne mint az afrikai asszonyoknak van. Vagy fogom eb hátizsákját és beleágyazok neki. Ötletem ezer...

A kendőt is kipróbálnám, bár engem mindig elborzaszt az a rengeteg anyag/csomó, mint egy hadászati ejtőernyő plusz a gordiuszi csomó.

De akkor hogy meglegyen az utókornak meg nekem is, a pelenkatéma :

Borzasztóan elrettentenek az eldobható pelenkák a maguk 500 éves lebomlási idejükkel. Ráadásul ezt ugye sokan még jó alaposan becsomagolják műanyagszatyorba, szóval először ötszáz év a szatyornak, aztán újra indul az ötszáz év a pelenkáknak. És irgalmatlan mennyiségeket termelnek belőle: csak amerikában naponta 50 millió darabot! NAPONTA!

Leginkább a Szirka féle pelenkátlanul módszert alkalmaznám; mert nagyon rühellem amikor a négyéves gyerek már szinte magukat pelenkázzák, de azért maguk alá szarnak. Az egyre jobb nedvszívóképességű pelenkák miatt egyre jobban kitolódik a szobatisztaság. Miért pisiljen bilibe mikor nem csípi a seggét úgysem? Szóval pelenkátlanul. Nagyon szépen hangzik, de tudom magamról hogy ehhez végtelen következetesnek és türelmesnek kell lenni, és én azért sajna nem vagyok ilyen szuperanyuka.

Marad a pelenka. Ha viszont pelenka, akkor a szívszerelem a Gdiapers, mert az vécében lehúzható vagy komposztálható. De itt vannak videók, többek között ahogy egy klórmentes eldobhatós és egy sima eldobhatós pelenkát kitettek a gdiapers-el együtt komposztálni egy évre. A bibi az hogy ez ausztrál vagy amerikai cucc, európában se találtam, illetve amazonon de, de a szállítási díja kétszerannyi mint maga a pelenka, szóval kilőve.

Marad a textilpelenka, amit mosni kell ugyan, azaz vizet meg energiát igényel, de legalább szemetet nem termel az ember lánya/gyereke. Ebből a bambinomio tetszik elsőre, azt fogok venni majd. Aztán meglátjuk.

Azért látom ám magam ahogy a sors szemberöhög majd engem meg az elveimet, és a végén a sima pelenkákba csomagolom a kis szarost, de azért remélem mégsem.

Jaigen, most jut eszembe: van olyan is hogy leszoktató pelenka, gondolom még drágább is mint a sima pelenka mert ez speciális, aztán annyit tud hogy kevesebbet szív fel. azaz bénább több pénzért. Beszarás ám ez az egész biznisz...

asszem nem lesz külön baba blog. legfeljebb majd kevesebben olvasnak, de ez itt az én életem, aminek igen erősen szerves része a gyerek. Majd ha elég nagy lesz, indít biztos egy sajátot, addigis itt lesznek írások azzal kapcsolatban is.

mint például a legújabb őrületem, a babakocsi. még szerencsétlen gyerek kábé 10 centis csak, de én már belekerülvén a "vajon melyik az ideális babakocsi majd nekünk" kérdéskörbe, már voltam is brendonban tologatni. Mentségemre legyen mondva anyuékkal mentünk unokaöcskösnek járókát nézni, csak elbolyongtam. De amilyen az én formám, az amelyikbe beleszerettem az 230ezer forint.

Ami még rosszabb, hogy ebnek este mutattam, erre nem ő is beleszeret? Pedig arra számítottam hogy majd jól kiröhög hogy nem vagyok normális. 

Namindegy, még nagyon sok idő van erre, ez csak ilyen kezdeti bizonytalan első lépések a témában. 

6 centis fejtől fenékig