kicsit összébb kell húzni a gatyaszíjat, mert ideköltözött a hugom.
Felvették fősuliba, de albérlet buzi drága, és nagy megdöbbenésemre, a kolesz is... Úgyhogy gyerekszobát felszámoltuk, az lett Évi szobája, úgyhogy buzi nagy csatatér van a két maradék szobában...
azthittem hogy ahogy telik múlik az idő, egyre könnyebb lesz, de nem úgy néz ki idáig...
Kezdhetném a szöveget megint úgy hogy van nekünk egy szomszédunk - vidéken -, nevezzük úgy hogy Mari néni. Akihez átjárt anyu beszélgetni, aki átjött virágot locsolni mikor nem voltunk otthon, akivel apu versenyzett hogy melyikük tudja hamarabb behúzni keddenként a kukáját a szemeteskocsi után ésígytovább, de már mindenki sejti mi történt. Igen, Mari néni ma reggel a kukákat még behúzta szépen hozzánk is, de aztán már csak a rendőrök/helyszínelők/tűzoltók serege fogadta anyámékat, mert Mari néni ma reggel felkötötte magát a vízóraaknájában.
Öcsém, mi van itt?? Tényleg Luminatus Zsófi, nomen est omen. ?
szólítsatok ezennel Hajdúné Sarka Katának. Szintén így jártam.
(a sztori botrányosságát rontja ugyan, de azért hozzátenném hogy elvileg eb már kétszer is szentestézett nálunk, most nekem kellett volna menni, de én meg nem ettem meszet hogy terhesen máshol szentestézzek, így megyek haza anyámékhoz. A karácsonyi kurva rohangálás mondjon le.)
holnap disznóvágás lesz apóséknál, és úgy volt hogy kísérletezek szalámikészítéssel (borsos szalámit szerettem volna csinálni), de végülis letettem a dologról több okból is, legfőképp, mikor kiderült hogy a 170 kilós disznóból sajna nem jutna nekem 1,5 kiló hús, mert csak, miértnem szóltam időben, akkor tudtak volna venni pluszban a teszkóban (no comment). Meg csak kolbásztöltő van (szalámitöltő kéne), meg csak 8-as daráló (nekem hatos kéne), meg hasonlók. Nem vagyok igazán lelkes híve ezeknek az AS szabvány szerinti munkálatoknak (Ahogy Sikerül), vannak az életnek olyan területei, amikor igenis fontos a pontosság, precizitás.
A bűvös szakács írja le jól:
"Ennek ellentéte az, mikor bizonyos homo morbidalisok mélyhűtőből veszik elő a hónapokkal előbb darált oxidálódott fokhagymát, avagy rosszfajta fokhagymaport vetnek be, s ezt maró ízű zacskós őrölt feketeborssal tetézik. Ezután fűtött helyiségben életlen késsel darálják az inas „kolbászhúst”, s röviditalozás közben kóstolgatva, „érzéssel” fűszerezik. (A kolbász akkor van jól fűszerezve, ha hidegen még erősen ízetlen.)"
...
"Ínból és leeső apró húsrészekből – amit nálunk gyakran „kolbászhúsnak” neveznek – kolbászt készíteni nem lehet (erről mindenki megbizonyosodhat a hentesáru-osztályokon)."
satöbbi...
Szóval végülis azon gondolkodtam hogy csak csinálok egy kis adag kolbászt akkor, mondjuk legalább félig rendesen: az alapanyagot ugye megveszem majd a metro-ban (száraz, ínmentes lapocka, 1,5kg és vállszalonna 0,5kg) és megpróbálom legalább technológiailag korrekten megcsinálni a külön-kolbászomat. Kíváncsi vagyok hogy sikerül-e vajon...
Amúgy ebbel pont azon tanakodtunk, hogy ennyi erővel ha lenne itthon darálónk, itt a konyhában is meg tudnánk csinálni a dolgot, csak kölcsön kéne kérni a töltőt, de mostmár mindegy, elvárnak segíteni, megyek is szívesen, mert szeretem amúgy a házikolbászt. De idén nem én leszek a munka hőse, azt is látom már. Szmájli.
De majd egyszer megvalósítom a borsos-szalámis álmom is, ha addig élek is!
(egy kis tudta-e ön: nem lehet a metro-n kívül sehol sem vállszalonnát kapni, csak zsírszalonnát. Sajna kishenteseket nem is ismerek, és nem is szoktak már nyitva lenni akkor amikor szükségünk lenne rá...)
Szombaton amúgy anyóséknál voltunk, és borzasztóan ügyeltek a kismamák lájtos kajáltatására: Nagy adag húsleves mégtöbb cérnametélttel, főtt hús, Krumplipüré, savanyúságok, aszalt szilvával töltött rántott csirkemell, aztán meg egy hatalmas adag kemencében sült csülök (konkrétan két egész) hozzá a mellette sült krumplival. Volt még kemencében sült pogácsa, epres piskótarolád és túrótorta.
ööö...
Vasárnap - mivel eléggé kiéheztünk az előtte való napi alig-evésben -, elmentünk este senoiékkal a Vakvarjú étterembe, amit még KCs ajánlott. Nos nagyon klassz az étterem, jó a honlapjuk, ígéretesek az ételek - még ha kicsit túl sokféle is -, de sajnos két dolog aláaknázott mindent: az egyik a Márton napi libavacsorás libatöpörtyű lilahagymával-ban a két napos szikkadt töpörtyű, a másik meg a ZÉRÓ memóriájú és flegma pincér. Kár érte. Képek itt.
tegnap voltak itt apámék a lakásfelújítás óta először(!), úgyhogy volt nagy meglepetés hogy tényleg lakáskinézete van. És megkaptam életem legnagyobb bókját anyámtól amikor benézett a (szerencsére szépen rendbe rakott) gardróbba: "biztos hogy te az én lányom vagy?"
...
én - Most megyek épp a munkahelyemre vissza.
anyu - Miért, hol voltál? A pszichológusnál?
- Igen.
- És használ legalább? Fogysz?
- Azt nem, de az ilyen kérdéseiden már túl tudok lépni.
reggel kinyílt a teraszon az első virágja a jácintnak.
este meghalt egy néni aki néha rámmosolygott.
vajon mikor rakhatom el a madáretetőt?
Sándorjózsefbenedeket nem söpörte még el az üvegház? Hatás?
nos mivel sokan félreértettek, egy disclaimer:
nincs a szinglikkel semmi bajon, én is voltam az, sok barátnőm is volt/van/lesz még az, tessék kiélni magát az embernek - hogy ilyen szépen fogalmazzak - bulizni rogyásig, pia, haverok, ____ (üres rész kitöltendő). Erre való ez az időszak. Nem is erről beszéltem. hanem hogy tudni kell hogy ez nem egy állandó időszak, mint ahogy ovis se lehet örökké az ember, hiába jó homokot lapátolni a csillag alakú sütiformába pedig. Minden változik, ettől sokan félnek, pedig nem kéne. Minden időpontnak, és minden évnek, minden korszaknak megvan a maga szépsége, azt kell teljessé tenni, azt kell maximálni. Szerintem.
a tanulságom meg az volt hogy aki őrült pasifaló szingliként szeretne hatvan évesen is kocsmákban tengeni-lengeni, az ne vállaljon gyereket.
de persze kicsit ferdült az egész azzal hogy valószínű valami nem stimmelt ezzel a nagyanyámmal fejben, csak ugye senki sem kezelte, ő meg orvoshoz soha nem ment, és nem is lehetett ugye elküldeni. Szóval szerintem ilyen mértékű személyiségtorzulás ami nála volt, az már abnormális. Mi ezen nem tudtunk változtatni, pedig kipróbáltunk tüzet-vizet.
uff.