Hétfő este feljöttünk pestre

én mosni, eb dolgozni

úgyvolt hogy másnap már

indulunk is.

Ehelyett eb belázasodott

fosott és szarul volt

úgyhogy maradtunk,

nem terveztük.

Most doktornénihez megyünk

majd ha vissza balatonra

amint eb jobban lesz

telefontöltőkért.

Elvágva a külvilágtól

csak laptop és internet

nehéz így az

élet.

érdektelenségbe fulladt nyár.

domestos szagú a kezem.

lassan, vagy összevissza csorognak a bitek: ha zöld akkor EDGE, ha kék akkor UMTS, ha kékeszöld akkor HSDPA. Ez meg villog mint a karácsonyfa.

nem érzek semmit, kivéve hogy életem leszarabb éjszakája áll mögöttem, már ami a "képtelen vagyok aludni pedig kéne" fajtától kitellik.

feljövök a lépcsőn és kiszakad a szívem.

bejelentkeztem ultrahangra, de nem is biztos hogy látni fogunk valamit.

kiolvastam a Nézz a szélbe-t, és ezt különösen utálom. hogy vége van. Annyira nem vagyok normális, hogy már a jó könyvek negyedénél elkezdem utálni a könyvet magát mert egyszercsak vége lesz...

ma porszívóztam, és összevissza eszek. 

22-es csapdája. 

Ja, és el is felejtettem idáig megemlíteni, hogy pénteken lett új telefonom is, Nokia E65. Gyönyörűséges és mélysötétbarna, de a laptop elvakított eddig, illetve még egy kicsit idegenkedtünk egymástól én és az E65. Meg aztán kicsit megcsalásnak is éreztem a hűséges társamtól, a 6230i-től ezt.

Azt ma kellett leadjam, egy új dolgozó fogja kapni. Ésmég csak halvány elképzelése se lesz hogy miket élt át velem az a telefon... Hogy csak egy eklatáns példát említsek: a sarkán felül az a picike folytonossági hiány, nos az akkor keletkezett, amikor az esküvőm másnapján a pánikrohamom alatt úgy a falhoz csaptam úgy jó öt méterről hogy darabokra esett, de kitartott, és semmi baja nem lett - ez persze csak később derült ki. Vagy az utóbbi évek összes mobilos fotója is ezzel készült, a szigeten is ezt szorongattam, fogorvosnál is csak egy hülye fényképezi a száját beavatkozás közben (ezt nem mertem posztolni), lehet találgatni hogy ki az, még szerencse hogy ennél a műtétnél altattak... Ha nincs, akkor nem tudom volna megörökíteni az örökkévalóságnak munkatársam varázspálcáját, vagy a geciszagú fát se, meg a vécépapíros valentinnapot.

és így tovább...

Szóval ég veled hűséges kis telefonom, remélem jó új gazdád lesz.

érdekes hogy mennyire idegen lett stílusban is az amit tegnap este írtam tőlem. Lehet hogy késő este már nem fog az agyam... meg azért még barátkoznunk kell továbbra is nekem meg a laptopos billentyűzetnek, az is látszik...

most viszont az van, hogy munka után lemegyünk G-hez, a nődokihoz vidékre, aztán meg majd jóóól pofáraesek, mert még lehet hogy ugyanúgy nem látunk semmit. még kicsit korai.

de legalább nálam van a laptop, úgyhogy addigis simogatom majd azt.

munkahelyen ülök még mindig, mert eb még mindig Ada kezei között tátja a száját, és úgy volt hogy vásárolni megyünk, de mostmár asszem csak az éjjelnappali teszkó marad. Vagy az sem, és sampon nélkül megyek haza.

ilyen, és ehhez hasonló bárgyú gondolatok cikáznak most a fejemben, abszolút nulla vagyok agyilag, nem is értem hogy miért nincs valami IQ mérő beépítve retinaszkennerrel együtt a monitorok tetejére. Az legalább megakadályozná az ilyen hülye posztokat. De munkavégzés idejére ki kéne kapcsolni, különben minden másnap letiltana, attól félek.

Múltkor lakberendezős boltokat nézegettem, most éttermeket keresek Londonban. Tudta-e Ön, hogy már 125 fontért ehet egy ember egy degusztációs menüt a Kövér Kacsában? What a bargain, ahogy az angol mondaná, én meg csak azt hogy a kurvaélet, ennyit azért nem ér az. Illetve biztos ér, de előbb majd megnyerem a lottót. Ellenben az már biztos hogy sushit fogok enni sushival, amíg meg nem unom, mert végre egy viszonylag hideg, és csupatengerpartos ország, ahol legalább az illúzióm meglesz hogy friss az elém tolt cucc.

Szegény eb nem is sejti hogy a szálláson és a hazautazás ingyenességén megspórolt pénzt én már duplán elköltöttem képzeletben. Illetve tudatalatt biztos, hiszen azért ismer már. De azt el kell mondjam, hogy annyira sokat és sokszor szokott savanyújóskásat játszani (én: hűűű, ezdejóóóó! eb: jézus, de drága! én: dehát...?! eb: szósincs róla!), hogy már átvettem tőle, és skizofrén módon egymagamban eljátszom az egészet, mint abban a nyuszikás viccben a létrával, és valami ilyesmi lesz a vége: *ellágyult hangon* hűűű, de jóóó, *kis szünet, majd mérgesen*...de basszameg, nem vehetem meg. Szóval jól megvagyunk. izé megvagyok.

de most telefonált eb, úgyhogy irány haza

Le vagyok törve mint a bili füle. Nemtudom miért. Illetve igen, mert egy csomó helyen visszautasított most az élet, igaz ez átvitt és normál értelemben is, és az életet lehet behelyettesíteni most főnökkel, másik céggel, kollégával, fogyókúrával, jóidővel és úgy ánblokk a kaporszakállúval. 

Ilyen igazi búvalbaszott hangulatom van ma, még a pszichonő is megjegyezte.

Pedig.

Pedig egy csomó jó dolog is történt, rend van a lakásban, munkában a héten többször is elkapott a Flow, ami pedig immár több mint másfél éve nem is járt errefele, ebbel nagyon jól elvagyunk, új telefont kapok és elkészült mégegy fogam.

És valahogy mégis. 

Nemtudom.

Mindegy.

nincs időm meg energiám írni, mert mindig valahogy úgy állok neki hogy majd jó hosszan értekezek erről vagy arról, és a végén viszont elmegy a kedvem. 

a másik dolog meg az hogy nincs rá helyem. néha szó szerint, mert melóhelyen szar blogolni, otthon meg kényelmetlen, mert ugye tévének állt a monitor, és a fotelből lehet a dohányzóasztalra görnyedve gépelni. ami ugye elvileg szuper, hiszen nagyjából csak filmnézésre használjuk, a blogoláshoz viszont roppant kényelmetlen. 

hjahhjjjhajjj... laptop kéne... meg bilibe lóg a kezem

fáradt vagyok, ez a tavaszi típusú, a nyakam fáj, beállt valamitől, viszont a gombóc megszűnt, úgyhogy részben megoldva.

tegnap voltunk senoiéknál egy késő esti répa-partin, ahonnan mivel én voltam a sofőr, olyan rallizva jöttünk haza hogy eb nem győzött kapaszkodni. Tudta-e ön hogy a vegetariánus tormás szendvicskrémnek tormás-papírmasé íze van?

hétszáz forintos tejbegrízt sikerült választanom ma ebédre, holott nem is akartam ebédelni, de ha már lemegyek, akkor legyen könnyű és olcsó. Gratulálok.

egy kezemen meg tudom számolni hogy hányszor jöttem el otthonról kajával, vagy anyám nem adott - kövér vagy -, vagy én voltam a lusta cipekedni. Most húsvétkor végre kapunk egy nagy adag vadast, erre ehetetlen. nem tudom mi történt, de a szósz hányásízű, a húspótló főtt nyelv meg... nos maga az inger a hányáshoz. pedig elvileg szeretem vagymi.

napok óta nem jut eszembe semmi koherens, csak törmelékek.

volt már egy ilyen bejegyzésem, de az akkor elszállt, pedig sok apró említésreméltó történt, de mikor elszállt, fogvicsorgatva csaptam egy kurvanagyot az asztalra, kabátot vettem és hazamentem.

úgyhogy most megemlíteném akkor hogy volt itt teodora, ebédeltünk is együtt, és jó volt, szívesen megebédelek bárkivel aki erre jár.

újzélanddal álmodok, és perspektívát ad az egész, és ez jó, megkönnyíti a létezést. így le tudok szakadni az ikeáról, meg a culinarisról, nincs szükségem IV-ben az IdealHome-ra sem. gyerekprojekt elfelejtve egy poros sarokban.

és jön a tavasz csakazértis, a teraszomon áll a bál: virágzik a jácint rózsaszínben meg fehérben, a nárcisz sárgán, a kígyószisz nemsokára kéklik, és lila az árvácska.

a céges gépen meg egy kiirthatalan trójai vírussal osztozunk, már több kontinens adja össze tudását az irtáshoz, de nem, hajthatatlan. Újra installálás lesz a vége, bárki meglássa.