best tanács ever. 

"Felmeruelt problemakat viz ala nyomni STOP Hullamvoelgy erre kueloenoesen alkalmas STOP Hullamhegyen meg szoerfoezni kell es enekelni STOP"

ediacarától.

hímzek egy ilyen falvédőt. 

valahol azért mélyen legbelül bánt az hogy nem lehetett nekem is ilyen blogom, illetve hát ugye kétszer is nekirugaszkodtam, aztán mégiscsak elvették mindkét műsor sugárzási jogát valami magasabb ORTT-nél. Ugyanakkor viszont áldásként próbálom megélni ezt, mert az tapasztalom hogy amennyire rágörcsöl az ember a témára, főleg a legelején, aztán az elsőnél, aztán a következőnél, aztán megtorpan. és elmélázik. Hogy csak a görcs hajt? Rákényszerülsz az objektivitásra, leállsz a kivizsgálásokkal, és a végén rájössz hogy talán jobb is ez így. Szabad percek, napok, hetek.

JQ írta meg az igazságot hogy aki kicsit is labilis volt alaphelyzetben az a gyerek mellett becsavarodik. Szóval először tegyünk rendet itt fent, a többi nem is számít. 

a jelszó megoszt. látom. engem is. mindegy, majd kialakul valami. Nincs üdvözítő megoldás.

mindegy.

Mesélek inkább arról hogy a lakás most csütörtökön fog vizsgázni abból hogy hány embert tud egyszerre befogadni. Ugyanis jönnek a kollégáim szép számmal, meg az oldalbordák. Mi meg már második napja erre készülünk ebbel, tegnap pl sütit sütöttem, mialatt eb kiporszívózott. Ilyen csináld-magad-pizza lesz, azaz begyúr eb egy rakás pizzatésztát, kirakunk soksokféle alapanyagot, és mindenki olyat csinál magának amilyet szeretne. Ezzel is kicsit interaktívabbá téve az eseményt. Aztán lehet hogy besül az egész, mert elfogy ez vagy az, vagy nemműködik rendesen a három pizza egy sütésre, vagy éhesek maradnak, vagy mittomén. Akkor majd rendelünk pizzát és kész.

más: már megint terítéken volt tegnap a disszidáljunk-e-valahova-amíg-még-fiatalok-vagyunk lemez, és már megint nem tudtuk megválaszolni. és azt se hogy vidék vagy város. a világbékére a megoldást könyebb lenne megtalálni talán...

igazából mostanában csupacsupa ilyen könnyen megválaszolható kérdés foglalkoztat. 

Ha nem olvasna eb meg a család, akkor itt egy szép hosszú és jó kis részletes bejegyzés lenne a hétvégéről, de sajnos olvasnak, úgyhogy ez elmarad.

Mostmár én is gondolkozom egy jelszavasításon. Vagy örökrebefejeztén átköltözésen.

végletek között csapódom. már úgy érzemileg. hol munka, hol a magánélet. hullámvölgy, hullámhegy. Sürgősen ki kell találnom valamit a felmerült problémákra különben. 

megírtam első olyan bejegyzésem ami piszkozatként végezte. Nem merem publikálni, majd lehet hogy idővel.

most pedig jobbra el 

még bent vagyok, munkahelyen, de nincs is kedvem hazamenni, mert eb a szüleinél vidéken. lakásban meg úgyis újra csak leülnék a gép elé, azért meg felesleges olyan nagyon rohanni...

gondolataim már úgy egy éve szabadságon, semmi nem jut eszembe, csak az hogy mennyire úgy érzem magam mint egy kiégett villanykörte, és hogy mennyire szeretném megtalálni a helyem, a hivatásom. Meg mennyire irigylem azokat akik már szinte gyerekkoruktól kezdve tudják hogy mi az. Jójó, tudom ezek nagy szavak, de akkor sincs kedvem még belegondolni se abba hogy multinál dolgozzam le a nyugdíjig hátralévő 80 évet, mert tuti mire odakerülnénk, már annyi lesz a korhatár. Szóval most nagyon mehetnékem van, de azér' hülye nem leszek, amíg nem csattan a múzsa okos csókja, nem mozdulok persze. Önéletrajzomat már elküldtem egy helyre ahova szívesen mennék, de ott szerintem csak a naptárukat lapozgatták hogy vajon már április elseje lenne? mit akar itt ez a csavargyáros a csipkeverő manufaktúrában? és nem is írtak vissza...  

csöndes válság, csak úgy a margón. 

hétvége egyenlege:

2 vendégség (senoiék és szináék), egy teljes évad Stargate Atlantis, másfél jó hír, egy totál kitakarított lakás, két hisztiroham, 3 adag mosás és az új konyhaasztal. 

voltam reggel gyerekgyárban megint. már nagyon rühellem a sok vérvételt, most konkrétan úgy érzem a karhajlatomban az eret ahol megcsapoltak, mintha betont fecskendezett volna vissza. fáj, nyom, szúr, szar.

kis poros döglődő életemben nem sok érdekes van amúgy, tegnap ikea, ma ikea. tisztára mint a fight clubban.

ja, meg voltunk senoival tapasozni, és piszkosul beetünk, meg vettem szülinapomra szemránckrémet magamnak Mert megérdemled te vén fasz! jeligére. ÓÓ, meg kaptam senoitól még ám csodálatosanszép szemhéjfestéket, beszarás-behugyozás!! ebtől csodaszép nyaklánc-fülbevaló kombót, a munkahelyi csoporttársaimtól meg egy biliárddákót, tokkal krétával. 

anyáméktól meg zongoraszék ugye.

akkor a beszámolóm meg is volt. Tisztelt Apeh, ezek után merre fizethetnék egy kis adót?

jövő hétvégén meg KILL THE PIG! Slaughter, blood, and mass destruction. azaz disznóvágás ebéknél vidéken, és én meg iszonyú jófej voltam és ÖNKÉNT jelentkeztem hogy megyek segíteni.  hülye-e vagyok?

volt itt minden.

Voltam Adánál már kétszer is fogászaton, tényleg csillagtündér, nagyon kedves, és mindig hagyja hogy összevérezzem a pólóját, pedig a múltkor még szóltam is hogy ne. 

Tegnap volt eb 30. szülinapja, és majd beszámol róla, de szerintem szuper lett, bár a sütim teteje szétrepedt, de a szándé-kafontos ugye. Itt is és utólag is sok sok boldogságot szerelmem. Jesszus, ezt valami droid írta az agyamban.

(sütivel meg a sütő is felavatva ezennel) 

Egy pszihopata kezdett el kommentezgetni még egy 2005-ös egy posztomhoz, teljesen nemnormális. Ha nem tetszik neki valami, akkor miért kezd el írni, ahelyett hogy becsukná az oldalt szépen. ehhh...

Nemsokára leteszem a lantot és innentől nyolc napig nem jövök a meló közelébe se. Majd megtalál az otthon is, ugyanis a to-do list hosszabb mint egy tekercs vécépapír hétfő-szerdára. Viszont csütörtökön bezár a bazár, mert megyünk kirándulni bakonybél