tegnap elmentünk ugye vásárolni, elsősorban vécépapírt, mert az utolsó guriga van épp soron, és azért ez félelmetes. A metróban eltöltött két óra után mikor épp anyámmal telefonáltam, miközben egy hatalmas dobozt cipeltem, benne a vett cuccok harmada, ebnél másik doboz másik harmaddal, kocsiban a maradék, szóval anyám kérdezi hogy mit csináltunk, erre mondom hogy "hát elmentünk a metróba vécé.... EEEEB! elfelejtetteünk vécépapírt venni!!" ordítottam ki a telefon mellől. 

Hát így lett nekünk kétezer forintos mikroszkópunk, malacpókerünk, felmosóvödrünk, heringünk és soksok más hasznos dolog, amellyekkel EGYIKKEL SE LEHET SEGGET TÖRÖLNI... 

Tegnap az utolsó szekrényajtót vettük meg az ikeában, ugyanis egy ajtószárnnyal kevesebbet adtak a múltkor. Egy jól megérdemelt hotdogra bementünk a büfébe, és épp mustárt meg ketchupot akartam nyomni a kis hotdogokra, amikoris két erdélyi harmincas pasi is odanyomult a ketchupokhoz és elkezdtek nyüzsögni, én meg nem tudtam koncentrálni a hotdogtöltögetésre, és már épp kezdtem volna bosszankodni, amikor megszólított az egyik:

"neharagudj, kiolvasnád nekem hogy melllyik a csipőss kecsáp?" 

Pontosan vele szemben meg ott lógott a három piros meg három sárga flakon, himbálóztak öles betűkkel az oldalukon hogy "CHILIS KETCUP", "KETCHUP", "KETCHUP", "MUSTÁR", "MUSTÁR", "MUSTÁR". Egy pillanatig nem is értettem a kérdést, aztán megmutattam, a másik meg megkérdezte hogy van-e majonéz. Neki meg mondtam hogy nincs. Rém aranyosak voltak, ahogy a ketchupos pasas is vissza-vissza kérdezett hogy "bisztoss?" "bisztos ez az amelyik nem csíp?". Kicsit zsezsegtek még ott a flakonokkal, aztán elvonultak jókedvűen enni az egyik álló asztalhoz, majd meg ki a metró felé.

még sosem találkoztam igazi analfabétával 

1: Berci gyerek még mindig gyomorszondán, infúzión, antibiokikumkúrán, de legalább a lélegeztetőgép lekapcsolva, és a szondán már a tesóm tejét is kapja. Tesóm még csak egyszer nyúlhatott be hozzá gumikesztyűben... súlya ugye 1980gr volt, majd felment 2020-re, ami vizesedés miatt lett, majd vízhajtók után 1760-ra visszaesett, tegnap 1820, ma 1830.

2: lakásban összeszerelte eb a PAX szekrényeket, van pultvilágítás a konyhában, működik az erkélyvilágítás is, felszerelve a zuhanyfüggöny, felszerelve a konyhai bal oldali faliszekrények. Ma PAX szerelés: ajtajai, belső kiegészítői (rúd, kosár, polc) beszerelgetés. Meg fúrás: a könyvespolcot is meg a ruhásszekrényt is a falhoz kell rögzíteni. Jaés azt a hat köbméter kartonpapírt kell elszállítani a szelektívgyűjtőbe ami az ikeás cuccok után maradt.

és mostmár a második adag könyvet szállítottuk át a lakásba, örömködéses állapot ez már!

3: hétvége kurvajó volt, először is szombaton is meg vasárnap is délig alvás, ez már önmagában zseniális (nem a délig alvás, hanem a lehetőség rá), aztánmeg

- szombaton Balatonfelvidéken kirándultunk nagyon Ediacara ötletéből kifolyólag: Öcs, Vigándpetend, Zalaháp, Kapolcs, majd a végén egy erdő, ahol eb szedett vagy másfél kiló őzláb gombát, amiből rántottgomba lett este. És rántott gomba-szagra gyűl az éjji vad: Senoi és ffc átjöttek úgy fél tíz felé hogy babozzunk, nos a hajnal háromig tartó vendégesdi alatt két menetet sikerült abszolválni, olyannyira elvoltunk, dumáltunk, gyűrűkurát néztünk, eb sütötte a gombát, ffc longisland-ot kevert, stb. remek volt nagyon.

- vasárnap meg eb cifrafosott egész nap, ezen jót mulattam, ugyanis előző nap megígérte hogy az enyém a fehér nagykocsija ha elvinné a gomba, de kiderült hogy csak az olaj volt a ludas: nemhiába, egy gomba se szeret langyos olajban megsülni. (én nem ettem a gombából, mert nem vagyok oda az olajban sült cuccokért. Meg akkor kié lenne a kocsi, ugye?) a cifrafosáson kívül összeszereltük még a fent felsorolt dolgokat, majd este megnéztük a Bourne Ultimátumot.

a filmről: nagyon frankó, akciódús film, ehhez kétség nem fér. Én egy 8-as IMDB csillagot adnék neki. És hogy miért "csak" ennyi? mert nem tetszik az a tendencia hogy egyre inkább pörögni kell/pörgetni kell az eseményeket, különben a néző elunja magát (?). értem én, kérem, de ez már az a bizonyos ló túlsó oldala: itt végig másodpercenként öt vágás, kibaszott gyorsan pörgő sztori és cselekmények, és a drámai akciós zene. VÉGIG. komolyan három olyan jelenet volt, amikor beszéltek, és egész idegesítően kiesett a film egészéből, mert se zene nem volt alatta, se nem volt vágás kerek - mondjuk - 1,5-2 percig. És akkor a rángatózó kameráról nem beszéltünk... amúgy totál egyetértek aeonflux-szal, Matt Damon kurvajó akcióhős lett, még ha az orra még csak férfiasnak se nevezhető, nemhogy akcióhősösnek. Nagyon jól öregszik/érik!

tegnap este bejelölt a wiwen a volt anyósom... annak a srácnak az anyja, akivel öt évig voltunk együtt, és eljegyzés meg minden, de a srác kilépett a kapcsolatból. Volt mindez csaknem öt évvel ezelőtt... még ezzel kezdődik valahol a blog, de a múltat nem bolygattam, mert nekem csak úgy megy a felejtés, szóval amikor elcuccolt, és becsukódott mögötte az ajtó 2003-ban, akkor láttam/hallottam felőle utoljára.

mostmeg bejelöl az anyja, és egy viszonylag hosszú levelet is írt, hogy hogy van, meg hogy örült hogy látott legalább képen. Én lettem a Hufnágel Pisti Panka? De aztán eszembe jutott hogy van már egy másik ex-anyós is a wiw-en, aki szintén bejelölt.

Kénytelen vagyok beismerni hogy engem szeretnek az anyósok. Végül is azért ez se kis teljesítmény, valljuk be. 

csak hogy meglegyen itt is: tegnap a nappalit is leburkoltuk, és ekkor fedeztem fel hogy én milyen jó barátságban vagyok a dekopír fűrésszel: a csövek helyét szabadkézzel vagdostam ki a laminált-lapból, meg 5mm-es csíkocskákat is sikerült leszabnom a széléről meg mindenféle szuper dolgot. Asszem pályát tévesztettem, és bútorasztalosnak kéne menjek. Egész nap finom fenyőszagban, meg kenném az enyvet, szorítanám a satut és ráspolyoznék. 

Amúgy tanulság még az is hogy ha az ember a glettcsiszolás-maradék port takarítja egy napon keresztül, akkor ne csodálkozzom hogy este fehér és szürke kavicsokat talál az orrában a belekötött matériából, illetve még az is hogy a jó ablaküveg-kaparó pengéje az akkor jó ha frissen viszi a szőrt is a karodról. Ez annyira vicces volt, hogy legalább egy fél órán keresztül tologattam a szőröcskéket a bal alkaromról a szoba padlóján ülve, most meg úgy nézek ki mint aki speedezve borotválkozott

Jött egy új diák ide melóhelyre, az meg tiszta Galla Miklós...

és ápdét is jött JellyBelly ügyben.

annyi minden van a fejemben ötlet hogy mit hogy lehetne majd megvalósítani a lakásban, és már szinte az utolsó szögig kitaláltam, hogy nagyon kíváncsi leszek hogy hogy sikerül átültetni a gyakorlatba majd, és hogy tényleg olyan lesz-e ahogy azt móricka elképzeltem.

tegnap kajáltunk kínai all you can eat wok-bbq bárban, teljesen kellemes meglepetés, meg tesómnak névnapjára kókuszmatracot vettem, aztán meg gyönyörködni indultunk a lakásba az új színeket, amiből a középső sárga túl erős lett, oda sokkal halványabbat szerettem volna, meg ugye ez volt az amit a színkeverős pasas elrontott. mindegy, majd átfestetem máskor. most marad így ahogy van. 

holnap meg szabit vettünk ki, és indulunk ausztriába. mielőtt bárki irigykedni kezdene: apósékkal, konvojban, percre-lebontott időbeosztással. Maratoni túrák hegyeken, gleccserek tövénél réten gázolás, hajnal hétkor indulás, másnap is nyolckor már reggelizőasztal mellett ülés, különben bünti. Tavaly anyósnak tönkrement a térde egy ilyen kis kirándulásba és műteni kellett.  Ezerszázalékosan sajnálom magam. én ehhez lusta konzumidióta vagyok, szeretek kilenckor kelni, jót reggelizni, sétálni egy cseppet, vásárolni, boltokat nézni, saját szájíz szerint. mindegy. túlélem, nem kirándulásnak hanem iron man-nek képzelem, és máris könnyebb 

tegnap vásárolni voltunk a madaras teszkóban, és ott figyeltem fel egy újfajta élőlényre. Rendszertani besorolás szerint a gerinctelenek közé tartozik, amúgy rágcsáló. Készítettem róla suttyomban képet, ahogy a földimogyorók mellett guggolt, és baromira nem zavartatta magát:

Hétvégén szeretek sokáig aludni, meg úgy egyáltalán az az esti bagoly típus vagyok, aki éjjel legény, nappal lehány. Anyámék számára a mai napig meglepetés számba megy hogy én hétköznap reggelente fel tudok kelni időben hogy beérjek melózni. Mondjuk néha nekem is. Hétvégéken viszont nincs indok hogy miért is kelnék hamarabb, úgyhogy alszom ameddig jólesik.

Ez történt most hétvégén is, hogy pénteken még utazgattunk, meg mindenféle, úgyhogy későn kerültünk ágyba, másnap délig fel se keltem. Viszont éjfélkor ismét fáradt lettem, igaz vagy kettőig filmetnéztünk meg bélyeggyűjteményt rendezgettünk, de aztán vasárnap megint délben tudtam csak kikászálódni az ágyból. Egész nap kicsit kómás voltam, úgyhogy késő délután mikor hazaértünk a dunakanyaros kirándulásunkból, frappét rendeltem ebtől, ami hirtelen egy jó félliteresre sikerült, aztán meg még egy panadol extrát is be kellett vegyek, mert a fejem a jó levegőn mindig megfájdul - nem jut a szervezetem elég szénmonoxidhoz biztos. Tettünk vettünk, hopp, már éjfél, én a magazinomat lapozgattam, bal oldalon számológép, jobb oldalon ikea katalógus, hasamon a jegyzetfüzet, eb meg valami gyerekkori dos-os játékkal volt el. Tik-tak tik-tak. Hétfő hajnal kettő. Talán mostmáraztán menjünk aludni.

Ágy.

Tik-tak.

Eb már egy jó ideje durmol mellettem, hiszen már hajnal három van, én viszont még mindig a falak leendő szinein agyalok. Nem lesz ez így jó. Mindjárt menni kell dolgozni... elő is bányásztam a lagziból maradt nyugtatót a fiókból és bevettem egyet.

Tik-tak. Tik-tak.

vrrrRRRRROOOOooooomm

Hopp, ez nem az első villamos volt?! akkor már négy óra! Újabb két szem nyugtató. Vissza az ágyba. lakberendezős kisfilm az agyban bekapcsol (ennyire nem lehet ez izgalmas?!). Forgolódás. Közben még az is eszembe jutott hogy épp múltkor csúfolt eb hogy nem is láttam még milyen szép egy napfelkelte. Na, mondom, ezt azért megnézem. Kislattyogtam fél ötkor még meglesni a hasadó hajnalt.

Aztán a negyedik villamos után végre bealudtam.

A furcsaságok:

1: sosincs problémám az alvással.

2: a koffein nem igazán van rám hatással. Csak a történeti hűség kedvéért jegyeztem le az este fogyasztott mennyiséget. Ha túladagoltam is, akkor ilyen remegős túlpörgött fáradtság lett az eredménye nem ez a frissen felkelt-érzés...

3: a kevés alvást nem jól tolerálom. értsd: bulizni se megyek, ha nem tudom magam kialudni utána. Asszem ez a két óra alvás volt eddig a második legkevesebb életemben amit esti alvás címszó alatt aludtam.

4: Nem voltam fáradt reggel mikor kelni kellett!

5: és a legfurcsább: NEM VAGYOK FÁRADT MOST SEM!, pedig se koffein(kávé, tea), se semmi....

szóval nem értem én ezt hogy mi történik velem jelen pillanatban...

kicsit mostmár kezdek aggódni hogy mi lesz a meglepi/bünti/tanulság

tegnap tízóra felé épp a Balaton utcában igyekeztem a bulira, amikor leszólított egy szembejövő srác:

-neharagudj, van 170 forintod?

végignéztem, az egyik kezében egy doboz marlboro, meg kulcsok meg mittudomén,  másik keze viszont már koszos az ott szorongatott két pénzérmétől:

-csak harminc forintom van, és még kéne 170 hogy 200 legyen...

hirtelen csak felrántottam a koldulókkal szembeni fásult mosolyt és ráztam a fejem, és már mentem is volna tovább, amikor valahogy végigfutott az agyamon hogy hogy is van ez: rendes ruha, ápolt, frissen borotvált arc, rendezett haj... közben viszont már léptem tovább, vitt a lendület.. a srác utánam kiálltott:

-nem vagyok koldus, csak pénz kéne!

bekattant hogy mi van ha igaz, úgyhogy visszakiabáltam:

-és mégis mire kéne a pénz?

közelebb jött, és rákezdett:

-az úgy volt hogy kaszinóban voltam, és elvesztettem harmincezer forintot. Budán lakok messze innen, és kétszáz forinttal megy a gép... és tényleg, utána megadom, megadom a telefonszámomat, és ötezer forintot fogok kapni, és akkor viszzahozom, és visszaadom neked amit adsz, tényleg, de most tényleg! ne nézz már koldusnak! ... stb

aztán kicsit elkezdtem vele vitatkozni hogy nehogymár kaszinózni adjak neki pénzt, amikor kiderült hogy mittoménmi. szerintem nem derült ki semmi, de addigra annyira csak azon járt az eszem hogy mi lenne ha ugyanígy megszorulnék, és AKÁRMI miatt kéne csak pár forint hogy mondjuk telefonáljak, és mindenki tetves koldusnak nézne csak, hogy elővettem a pénztárcám, és odaadtam neki két százast. Aztán én jobbra ő balra el, viszont még utánam kiabált:

-hű, hogy neked mekkora melleid vannak, anyám! ...Kilencvenesek? 

ehhh, a köszönöm is elég volt...