annyi minden van a fejemben ötlet hogy mit hogy lehetne majd megvalósítani a lakásban, és már szinte az utolsó szögig kitaláltam, hogy nagyon kíváncsi leszek hogy hogy sikerül átültetni a gyakorlatba majd, és hogy tényleg olyan lesz-e ahogy azt móricka elképzeltem.
tegnap kajáltunk kínai all you can eat wok-bbq bárban, teljesen kellemes meglepetés, meg tesómnak névnapjára kókuszmatracot vettem, aztán meg gyönyörködni indultunk a lakásba az új színeket, amiből a középső sárga túl erős lett, oda sokkal halványabbat szerettem volna, meg ugye ez volt az amit a színkeverős pasas elrontott. mindegy, majd átfestetem máskor. most marad így ahogy van.
holnap meg szabit vettünk ki, és indulunk ausztriába. mielőtt bárki irigykedni kezdene: apósékkal, konvojban, percre-lebontott időbeosztással. Maratoni túrák hegyeken, gleccserek tövénél réten gázolás, hajnal hétkor indulás, másnap is nyolckor már reggelizőasztal mellett ülés, különben bünti. Tavaly anyósnak tönkrement a térde egy ilyen kis kirándulásba és műteni kellett. Ezerszázalékosan sajnálom magam. én ehhez lusta konzumidióta vagyok, szeretek kilenckor kelni, jót reggelizni, sétálni egy cseppet, vásárolni, boltokat nézni, saját szájíz szerint. mindegy. túlélem, nem kirándulásnak hanem iron man-nek képzelem, és máris könnyebb
HZs: ...Yep. Amúgy ez persze sarkított, és sok dologba igaza van tótavének, de én pl. azt szoktam a faternak mondani, amikor ki van bukva a piszkoskommunista traktoristákra, hogy ezt úgy is föl lehet fogni, mint egy szociális intézkedést. Az ipar egyszerűen képtelen integrálni 2-3 millió, alapvetően képzetlen, és nagyon kevéssé mobilis elemet, és óriási belső strukturális és finanszírozási válságot okozna, ha ezek megjelennének akár a munkaerőpiacon, akár a definitív szociális ellátórendszer output oldalán. A mezőgazdaság túltámogatásával voltaképp helyben tartjuk őket, hogy ne gerjesszék tovább az urbánus problémákat. Ez persze a probléma megoldásának elodázása, pontosabban konzerválása, hiszen abban a reményben történik, hogy majd a következő generáció ki tud ebből a pocsolyából lépni, de a támogatási aránytalanságok túlságosan könnyen emelik ezt a jelenséget az életforma rangjára, újratermelve az egyensúlyzavart.
igaz még csak egy réteg, de akkoris. beszéljenek a képek:
(képre kattintva megnyílik a galéria. nem új ablakban)
ebnek azt mondta a festő reggel hogy a barnát festi épp. Azaz a hálót. Azaz elkezdte a szinek festését!! ...persze Murphy, mert idáig minden reggel becsomagoltam a kistáskába a fényképezőt és jött velem melóba, hogy utána ha megyünk lakást megnézni, akkor majd tudjak fényképezni. Ma nem hoztam.
tegnap még csináltunk egy olyat hogy post-it-eket helyeztem el szerte a lakásban a számomra kérdéses, vagy hibás dolgoknál. Ilyen játékos-kisüzenetek a festőknek. Gondolom nem voltak lelkesek se az "Ez meg itt mi?!" papírkánál az összefestékezett zárakon, se a "Kissé domoború, nem?" cetlitől az egyik élvédőn. Ez van, javítsák, vagy kompenzáljanak. Jópárat kiraktam, de az a gáz, hogy mivel még nincs vége a munkáknak, nem tudhattam hogy pl a csövek - amikre a cetlik felét ragasztgattam - egyáltalán elkészültek-e már, vagy épp munka közben akarok rajtuk minőséget leverni, holott még kész sincs, és az ott csak egy réteg. Mindegy, inkább kétszer szólok mint egyszersem.
Kezd a dolog latin szappanoperává válni: a festők igért határideje mostmár másodszor módosul: Eredetileg úgy volt hogy végeznek most vasárnap, azaz tegnap. Aztán kiderült lebetegedett egy emberük, aztán kiderül hogy ilyen melegben túrósodik a festék, úgyhogy kitolták a határidőt e hét csütörtökre, majd ma meg új telefon, melyben kiderült hogy mégegy ember lebetegedett, azaz már csak ketten vannak, és tuti a további csúszás. legalább a hét végéig. Ha nem tovább, teszem ezt kissé rosszmájúan hozzá. Jó-jó ne nyígjak, van hol laknunk, nem ott kell, de akkoris, szar amikor borulnak a határidők, mert ugye jön még két napi takarítómeló, aztán padlószőnyegfelszedések, közben meg kell rendelni a lamináltpadlót, amit utána meg le is kell raknunk.
és még legalább egyszer jönnie kell a villanyszerelőnek, meg a redőnyösnek. Kicsit később meg - ha már lesz mit bekötnie - akkor a gázszerelőnek is. Ági volt olyan kedves beposztolni hogy hogy néz ki a falon a Fruit Fool 4-es (a képen jobboldalon), éshát kicsit csalódott vagyok, mert valóban sokkal halványabb egy szín a falon nagy méretben mint a vacak színkártyán. Mindegy, legalább nem túl harsány, és tud majd érvényesülni mellette más szín is.
hétvégén kis kiborulás anyámék előtt. mondhatom szép (mármint részemről). most megy az aggódás ezerrel hogy akkor most jó-e nekem egyáltalán. Persze nyugtatom őket hogy perszehogy, meg hogy csak véletlen, dehát azért a szüleim hogy aggódjanak. Értem.
ezen negatívum után viszont csak pozitívumokat tudok felsorakoztatni: péntek este tesóméknál udvarimedence felpumpálás, pizzázás, majd este 11kor kocsiba bee, ablakot leee, és balaton. Szombat egy ráérős balatoni lustázás hekkel, keszeggel, barackokkal sok úszással, este meg séta, csillagok, nyáreste, romantika, meg minden gejl dolog amit el tudsz képzelni. Vasárnap délelőtt meg ugyanez zippelt változatban.
délután (én)lakásnézés, aztán tesómékhoz kiugrás - hogy a legnagyobb hőségben mégse kelljen a (eb)lakásban tartózkodni, majd haza hogy kisüsse az agyam a hot fuzz, ami hot is de sokkal inkább volt fuzz.
