egy új mérföldkőhöz érkezett sznobériám amikor megvettem életem első Amedei csokiját, egy táblát 1300 forintért.

alapvetően nem nagyon szeretem az étcsokit mert keserű. Eddig. Ez 66%-os fekete és mennyei! Hogy mekkora szakadék tátong tényleg az igazi csoki és a táblás izék között, az félelmetes. 

egy kis kedvcsináló

tegnapi kaja, tesztelendő a wok-lángot a gázfőzőlapon.

felső sor balról jobbra: shiitake, fokhagyma, gyömbér, uborka, fehérretek, pritaminpaprika, újhagyma. Lent: kínaikel (csak a fele kell), laskagomba, kés, újhagyma még egészben, ebből díszítésnek ment egy kevés a végén. A képről lemaradt: bambuszrügy. Amit még akartam, de nem volt csak egykilós kiszerelés: szójababcsíra.

kommentből idemásolom, hátha érdekel mást is:vegetable stir-fry ahogy az angol mondaná, ilyen wokon kis olaj, majd kábé minden bele, és keverget nagy lángon, felönt kis levesalappal, szójaszósszal, erőspistával, ami van otthon, amit szeretne az ember, és hirtelen megrottyant, de vigyázva hogy ne főjenek meg a hozzávalók, mert csak roppanva finom a kínai kel is, meg a többi is. Hozzá köretnek rizs.

nos, azért egyet kell értsek dreamdancerrel, hogy merőben fantasztikus érzés az hogy hétfőn este félnyolckor kitalálom hogy akkor én most akarom megcsinálni a kkakdugi-t amit tervezek már egy ideje (daikon (jégcsapretek) kimchi), de kéne hozzá mustár levél, meg jódozatlan só, esetleg egy frissebb gyömbér mint ami itthon van, és nem ártana koreai chili por sem, amikoris kabátcipő fel, és lerohanok a culinarisba, ami most megszámoltam, 88 lépés háztól házig. Remek!

aztánpersze majd mégiscsak holnap reggel állok neki, mert asszem nem sokat tudnék aludni egy teljes fej megpucolt zúzott fokhagyma után...

eb az előbb vásárolt, és vett valamiféle kéksajtot, amivel az otthoni sajtkészlet ezennel 11 féle különböző sajtból áll... 

rájöttem amúgy hogy simán lehetnék vegetáriánus, ha lenne egy olyan válfaja amelyik húst nem eszik, csak finom érlelt hajszálvékony sonkát meg halat. Se pörkőtt, se szelet hús, se rántotthús, se rakotthús nem szeretem, azok teljesen hidegen hagynak. 

Ha az ovo vegetariánus az amelyik tojást eszik, a lacto-ovo amelyik tojást és tejet, akkor én sonka-ovo vagyok, a lacto félig, mert a tejért se rajongok, csak a sajtok hmmmmmmm! 

Elhatároztam hogy ma pedig este vaníliafagyit fogok gyártani Activiából, Canderelből és Bourbon vaníliából. Fro-yo for life!

...ugyanis meg kell jegyezzem hogy a dobozoskajálás egyik mélypontján vagyok épp: ma pedig rózsaborsmártásos lazacderék volt vadrizzsel, és mégis nagyon de nagyon nem volt kedvem kibontani sem, helyette hatalmas bociszemekkel néztem sóvárogva a kollégám kelkáposztafőzelékét azokkal az illatos, zamatos, kissé megégett fasírozottakkal, amiket otthonról hozott.

pont egy hónapja kezdtem bele a rendelős dobozoskajálásba, ami full-étrend, azaz reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora, és elég jó tapasztalataim vannak mindezidáig, mert 1: tényleg finom, 2:egészséges, és nem utolsó szempontként fogyok is. Ez itt egy virtuális vállveregetés magamnak, meg visszatekintés meg minden, hogy immár nyolc kiló minusz pl, és erre azért büszke vagyok, na.

viszont cserébe be is posztolhatom hónyomi erősen aktuális rajzát is...

Hétfőn csak egy kis piszmogásra ugrottunk fel a lakásba, meg egyeztettem egy villanyszerelővel aki holnap jön felmérni. Ezenkívül döntöttünk hogy melyik festő lesz, eb meg még sok doboz papírt cipelt el a papírgyűjtőbe.

Ezenkívül tesóm lediplomázott az orzsén mint másoddiploma, és iszonyúan gratulálok neki most is újra.

Kedden meg dokinál voltam, ahol végre megtudtam hogy nem egy utolsó akaratgyenge disznó vagyok, hanem IR, úgyhogy végre boldogság, meg gyógyszer (meg a diéta ofkorz) és a szigeten újra találkozhattok Cérna Mirwennel! Jippí!

Este meg voltunk még gokartozni is, de az speciel negyedannyira sem érdekelt mint a Nap Híre.

Ma meg KCs barátosnémmel megyünk Kisrablóba ahogy azt régen is oly sokszor megtettük, de most lesz az estnek sztárvendége is: SA, aki hamarosan diszidál, úgyhogy erről meg kell emlékeznünk erősen.

szombaton hivatalosak voltunk kora délután barbeque-zni sok frissensült hússal, salátákkal, tésztasalátával, sütikkel, grillzöldségekkel, minikolbászkákkal, péksüteményekkel, torillával és mártogatós szószokkal és én ugye EGY FALATOT SE ehettem mindezekből, úgyhogy kurva jó volt.

Tetéztük mindezt utána egy születésnapi partival, ahol hatalmas mekszikói szpesöl ínycsiklandó torta volt, meg popkorn, meg sült hús meg saláta meg csokilapkák meg magvak meg... ááá.... aztán megettem suttyomban a vacsorám ami egy nagy sült gombafej volt.

ilyenkor mindig elgondolkodom azon a párhuzamon hogy ez pont olyan mint amikor rehabra megy egy drogos, és akkor ugye az van hogy "légyszives ne drogozz, mert neked akkor majd úgy lesz jó" és utána meginvitálják egy délutáni partira, ahol a teljes kábulati paletta jelen van, és kínálják, free, és "miért nem veszel?" és próbálja meg megállni a szerencsétlen... utána meg menni kell egy másik helyre, ott is halál rendesek meg minden, de ott sincs más, csak tűk, meg cucc, meg kísértés. Nincs menekvés, ez a leszokás emberek között _nem megy_. Mert kurvára belepofázik mindenki mindenbe.

naszóval ott vagyunk a szülinapi partin, eb már döntögette a söröket ezerrel, mert persze nem is iszom, meg perszehogyleszek sofőr, amikor is elhangzott a mondat az egyik jófej szomszédsráctól aki csatlakozott hozzánk hogy neki márpedig van műsoros cigije, kér-e valaki. Először csuklóból nemet mondtam, de aztán elborította a fejem a lila köd hogy márpedigmostmáraztán mindent nem hagyok ki arohattélet, úgyhogy a következő pillanat már a gangon talált parázsló izével az ujjaim között és támasztottam az ajtófélfát piszkosul. Néztem a göncölszekeret, kicsit meglazult a konstelláció, aztán besompolyogtam ebhez, próbáltam bűnbánóan pislogni, de mivel nem éreztem semmi extrát, amikor megkérdezte hogy most akkor ki fog hazavezetni, rögtön rávágtam hogy én, perszehogy.

De biztos?

Persze, hiszen nem is éreztem be. meg különbenis, na.

A távozás hímes mezejére léptünk, én üdvözült mosollyal az arcomon, ami csak akkor lohadt le amikor megláttam ahogy a kocsi a vízszintessel 20fokos szöget zár be abban a szűk, meredek utcában ahol előtte is és mögötte is 30-30centire parkolnak a további autók hogy ...Jajj... de majd megoldom valahogy.

Biztos?

Biztos!

Aztán beültünk, szépen beállítgatom a tükröket, gyújtás meg minden, akkor indulnánk.. hopp ...FÉK... hátracsúsztunk, centikre a mögöttünk állótól, mert elfelejtettem a kuplungról levenni a lábam... izé... valahogy olyan gyorsan történt minden. Ekkor eb valami isteni sugallattól vezérelve lépésről lépésre diktálni kezdte az emelkedőn elindulás how-to-t, és ezzel a vezérlettel az automata bekapcsolt bennem és elindultunk, az agyam percekkel követte az eseményeket, pedig sötét volt és üres az utca, aztán indexelni kellett, és kanyarodni, és én már kint voltam a másik utcában, a tudatom pedig még mindig a mögöttünk lévő kisutcában keresgélte az indexkart, és ekkor gondoltam úgy hogy én akkor ott megállok annál a helynél baloldalon, és innen tovább egy centit sem, mert iszonyúan nem szinkronúszunk, én és a tudatom.

Nem megy?

Nem.

És eb hazavezetett. Utólag bevallotta hogy akkor jött rá hogy tényleg készen vagyok, amikor az induláskor hirtelen hátracsúsztunk, és én meg vigyorogni kezdtem a szokásos csapkodósmérges idegességem helyett.

ma megettem az első reggelimet. ez így nem hírértékű, ám ha azt vesszük hogy egy egész hétre, minden étkezésre rendeltem tegnap kaját, akkor már igen. szóval bekapcsolódtam én is  dobozbólevős Piroskához virtuális társnak, és igen, immár énis az ügyeskedő médiasztárok zsebét tömöm, de kit érdekel ez az egész, ha a végén van végeredmény. Márpedig Piroska már nyolcadik hete eszik dobozból, és neki jó.

Reggel persze volt kis közjáték, mert egész délig egyetlenegy meetingünk van, 9:15-kor, és persze 9:14-kor jött a hívás a kiszállítócsajszitól hogy melyik épületbe jöjjön. Lerohantam, kifizettem, megbeszéltem, átvettem, majd csodálkoztam egy sort a nagy piros harsány papírdobozon, amit próbáltam észrevétlenül becsempészni az íróasztalomhoz, de perszehogy kiszúrták a fiúk és jöttek hogy "miiieeeeez??" meg "mutiiii", meg "ez egész napra?" és kibontottam, és ott ficegett benne négy korpovit keksz egy csomagban a tetején, és az a tízóraim, és mondta Tomi hogy akkor mostantól csak futólépésben közlekedhetek az asztalok között...

aztán lehet hogy nem birom. vagy cérnával, vagy pénztárcával. de majd kiderül az is, sztéj tyúnd.

ElBulli

Az Étterem. A fogalom. Ferran Adrià.

Mindig is imádtam a japán konyhát főleg mert olyan végtelenül látványos az egyszerűségében. Minimális kis adagok, abból sokféle, rávezet az ízekre, és nem kutyulja össze. Könnyed, légies, ugyanakkor tápláló, de ugyanannyira kedvez a szemnek-léleknek mint a nyelvnek-gyomornak. Nos számomra ugyanezeket jelenti az elBulli, akinek napokig tudom lapozgatni - igaz még csak virtuálisan, de már spórolok az albumokra - a "menüit". Ő ezt az egészet még az innovációval és a kísérleti-konyhával egészíti ki, úgyhogy a legújabb ételei egészet tudományos fantasztikusakra sikerülnek.

Magyarkonyha vesd össze: leves+második. az állandó kombó; a pincér ki se hozza a másodikat amíg mindenki meg nem eszi a levesét, ettől hülyétkapok. a második akkor jó ha kurva nagy adag, különben megy a nyavajgás. a második lényege: hús+köret. ami általában hús+krumpli. Nos ez a koszt ilyen formában maga a dögunalom. ezt úgy tupírozzuk hogy desszertnek lenyomunk valami krémes rétegelt tésztát - süti , és ha igazán ünnepivé akarjuk tenni a dolgot, akkor a főételhez savanyúság/desszert dukál.

de inkább beszéljünk az elBulli-s ételekről, vagyis beszéljenek ők magukról:

853 | mandarin aspic [ fresh snacks ]

a képre kattintva eléritek a 2003-as katalógus.

Aztán itt a 2005-ös (képre kattintva), ahol viszont már totál sci-fi kaják vannak, mint pl:

1126 |   melon with ham 2005      [ snacks ]

ma én főzök:

miso leves tofuval snidlinggel

lazacos maki sushi 

grillezett makréla rizzsel, algával

umeboshi-s onigiri

a rizs most főtt meg, lazacot szeletelem, makréla végülis már kész, már csak össze kell állítani a dolgokat, meg a levest "megfőzni".