március tizennyolcadikán kezdtem ezt írni, azóta hevert az első mondattal a vázlatok között, ma végre befejeztem, kiteszem.

ugye hormontenger a szülés után az időszak, nekem most extra bőgést okozott családom. mármint apámék. mármint most kivételesen pozitív értelemben, mert ugye egy hónapig dekkoltam ott, egy hónap alatt visszaminősülhettem gyereknek gyakorlatilag, és kvázi utolsó gyerek-élményeket gyűjthettem be: otthoni együtt reggelizések, kertészkedés apuékkal, társasozás apuval meg tesómmal, anyuval főzőcskézés, stb. 

Aztán ugye szülés, utána meg oda mentünk, egyet még ott aludtunk, immár Vilivel és aztán haza... én meg egész úton bőgtem, hogy vége, már sosem lesz ilyen... tényleg sose. és ez kiborított.

viszont, on the plus side: anyámmal úgy érzem hogy Vilivel tud kötődni talán, úgyhogy próbálom életben tartani, meg ezt az egész érzést is, hogy újra én is, mi is kötődhetünk... és Vilin keresztül talán közelebb tudom hozzánk is varázsolni anyut.

az internetet napjában háromszor kiolvasom, mégis hiányérzetem van, de csak tegnap este esett le, fürdés közben, hogy hiszen a blogot elfelejtettem frissíteni, basszus.

az van, hogy Vili hasfájós lett, szélgörcsös meg minden, de múlt héten tápszert váltottunk és a sírások görcsös része elmúlt, most csak a simán fáradtvagyok meg éhesvagyok meg unatkozom-típusú sírások maradtak, amik azért nagyságrendekkel jobbak. Meg már harmadik olyan éjszakán vagyok túl, amikor csak felnyöszörgött enni, aztán etettem és aludt tovább. Szóval telik az idő, holnap egy hónapos lesz, alakulunk.

Anyatej fronton még mindig megy mindenkitől a basztatás hogy "van elég tejed?" kurvára rühellem. Mert nincs. De most, hogy ne mondhassa azt senki sem hogy nem tettem meg mindent (no meg én is kíváncsi voltam), elraktam az Aventes kézi fejőt, és patikából kölcsönöztünk olyan orvosi, medelás szuperpumpát. De még ezzel is ugyanúgy lófasz mennyiség van, a legtöbb a negyven mili a félórás szaporítófejés után, úgy hogy a gyerek akkor nem is evett ciciből előtte. Az átlag a 10-20 mili ismét /fejés.

A vicc az egészben? tegnap a lefejt anyatejjel etettem volna és ordítva dühöngött rajta, nagy nehezen harminc milit beletermeltem, utána feladtam és a szájába dugtam a tápszeres üveget, amiből hirtelen megevett hetven milit. pfffff

A gép egy hónapig bérelt cucc, utána én már szerintem nem hosszabbítom meg a bérlést, hanem elfelejtem ezt az egész anyatejes rémálmot. És mégegy anyatejnáci és/vagy kedves-érdeklődő-rokon jön szembe és ütök.

Amúgy elvagyunk. Az, hogy ő a harmadik gyerek egyrészt könnyebbség: már rohadtul nem értem hogy az első gyereknél mi a francot bírt az ember annyit aggódni meg idegeskedni, tiszta könnyű és laza az élet, másrészt: Éjszakánként sírós baba? kézben sem akar vigasztalódni? HÁROM óránként másfél óráig tartó evés? brrrrr

de az élet szép, jön a tavasz, napos az idő.

azokat nem merem leírni. 

hogy csak egyszer sikerült 110-et fejnem. azóta sem, egyszer sem. max 40-50 ha Vili szív, ha én csinálom, inkább 30. szóval nem leszek tejleadó anya.

aztán hogy Vili hajnalban kezd nagyokat aludni. tehát aki fent van vele, az is ki tudja magát aludni. Mert most váltott stafétás altatás van: vagy én, vagy eb van vele a másik szobában az éjszakára, és így a másik tud aludni a nagyokkal. Mondjuk ha én alszom a nagyokkal, akkor is keltetem magam etetésekhez a szoptatás miatt, de legalább a sírásos-fentlevéses , böfiztetéses, tápszerpótlásos, tisztábatevős részeket akkor is megúszom. Pl ma is, hatalmasat tudtam aludni és ez jó. Ez mindenkinek jó.

És Vili igencsak jó fej volt, mert este 10-kor evett, utána hajnal 1 felé újra (közben nemalvás-party volt (=bőgés), majd reggel fél hétig durmolt! Szóval eb is kialudta magát. Hallelúja!

Nagy gyerek ez a Vili, na, dokinéni szerint is mint egy két hónapos. Szerintem lassan úgy is viselkedik. Alszik, néz, magához képest nem is sír már olyan sokat. Szépet kakil (még mindig sárga, bár egyszer már láttam a zöldeset), estére elfárad és sír, nabumm...

most nekem is jó a kedvem, mert a császárseb gyulladása úgy tűnik hogy lelohadófélben van, egész jól mozgok már, megy rá a betadinos kötés napjában többször, a cicimet mégis kiszívogatja V többé-kevésbé, nem vérzek már csak kicsit, és már csak három rohadék Fraxiparine van hátra a tízből... ja, és lement a víz a lábamról! 

fejfájás még van, de betudom a szélnek, mert iszom sokat, alszom is eleget, másra nem tudok gondolni. Meg egy csomó izmom elsorvadt szerintem, egy része a lábfejemnél, ahol a víz miatt elhalt (ez csak az én túlzásom), meg a lábemelgetős izom, meg a comb közelítő-távolító izom is. nem használtam, most újra kell majd tornáztatni...

gyerekek oviban napközben, bár nagyon nehéz rávenni őket reggel hogy induljanak, Zsófi állandóan itthon akar maradni és már meg is jött az "akkor szólok a rendőröknek és lepuffolják a Vilit". Tényleg egy másodpercre sem lehet egyedülhagyni Vilivel. Imádja meg minden, de sosem tudni hogy mikor takargatja be kicsit szorosabban, vagy simogatja meg. Pedig nagyon nagyon szereti, csak ugye ő azért mégiscsak öt éves. Simi nagyon kimért vele, leginkább nem érdekli nagyon és ahogy a dokinénink jósolta, tényleg extra apás lett. Eddig kb kétszer tudtam ölbe venni, mindig inkább az apja kell neki.

Vilinek meg a törődés. Meg sok pelenka. Tegnap hajnalban fosmaratont tartottunk, négy pelenkát szart tele, meg a pelenkázót, meg sajátmagát, meg engem. De látszott a gyereken hogy milyen jól esett neki. Meg különben sem sírt előtte, pedig jócskán lett volna mit sírni ennyi kaka előtt. 

és megyünk a mátrába! Jippí!

persze Zsófi már betegszik épp megfele (szépmagyarul) és én is érzem hogy kezd elkapni felfázás, de nem érdekel, ha kell, halálos betegen is elvonszolom magam és majd ott kifekszem/meggyógyítom magam.

már csak azt várjuk hogy party-pooper Simon mit alakít addig.

ma volt újra Rubinka, a takinéni, egy áldás, komolyan. nem is tudom mire mennénk nélküle. Pedig mindig berzenkedem minden csütörtök este mostanában, mert azért az én részemet is meg kell csinálni és egyre nehezebben tudok mozogni, de megéri. még úgy is hogy most egy órát feküdtem utána mert lógott a nyelvem.

ja, meg B kitalálta hogy fessük majd ki a lakást. nem nagyon, csak ahol a papok táncolnak, de ha belegondolunk, pont ott koszos a fal ahol a mi papjaink táncolnak. azaz falat firkálnak, fogdosnak. ez lehet hogy nem olyan nagy dolog másnál, de nálam még a függönymosás is olyan ritka, hogy szerintem most karácsonykor mostam először ki a lakásfelújításkor feltett függönyöket. khmmmm....

a gyerek meg mostanában állandóan csuklik, már el is felejtettem hogy ez mennyire idegesítő. az önmagától rángatózó has. brrrr. Holnap kezdem a 35. hetet, igazán kijöhetne már, koraszülött sem lenne. Bár azt megvárhatná amíg leérünk anyámékhoz a helyi kórházba, idegen helyen nem akarok szülni.

a gyerekek meg oviban, három napos koszos ruhában (mármint gatya-kabát a koszos), mert múlt héten még bírtam az iramot és minden nap kimostam a gatyáikat is és a kabátjaikat is, de most nem voltam hajlandó, úgyhogy színtiszta hajléktalan fíling. szegények :)

annyira jó volt már a kórházban is hogy Zsófi lenyúlta a tabletet állandóan és a laptopot meg direkt nem hozattam be, hogy így megmaradhattam a könyv olvasásnál, hogy utána otthon se és a szállodában se nagyon akaródzott netet nézni, illetve most is nagyon akadozik a visszatérés a zinformációs szupersztádára, mert kábé gyökkettővel megyek.

pedig kéne befőzni is, mert rámrohad a két tökérdekes gyümölcs a végén, és akkor még mérges is leszek.

illetve: a napom úgy nézett ki eddig, hogy reggel kelés úgy nyolc felé, este meg lefekvés hajnal egy és hajnal három között, de sosem éjfél előtt, de ezt szerintem úgy két éve művelem és most amióta hazajöttünk a mátrából, azóta teljesen kivagyok: este tízkor már ásítozás, pedig most se kell hamarabb kelnem mint nyolc. oké, most volt hogy a gyerekek miatt hamarabb kellett kelni, de akkor is már egy hete többet alszom esténként mint máskor és mégis újra és újra beájulok tök hamar az ágyba. nem értem ezt, mindenesetre alszom, marad így amíg megy.

mátrába, hotel Ózonba lefoglaltunk egy szobát a jövő hétre "kimozdulás és tüdőszanatórium" jeligére.

várom hogy Simi mikor lesz party pooper, mert ugye eddig elég sok utazásunkat keresztülhúzott...

amúgy a gyerekek jól vannak viszonylag, csak egy kis takony folyik itt-ott, illetve megy a Salvus vizes párásítás napi háromszor 10 percre minden gyereknek. már cukin, egyedül csinálják, bár Zsófi kissé tiltakozik, de elég csak belengetni a "szívjuk inkább ki az orrod porszívóval?" kérdéssort és máris kezesbárány lesz.

egy kis anti-picsogás:

eddig az év kurvajó:
jan1-én hirtelen csináltam egy giccses pezsgős fotót, szerintem kurvajó lett (elfogult vagyok, szorri), és még aznap lementünk a tihanyi apátságba orgonakoncertre egy ismerős csaj orgonált: nagyon jó volt, ráadásul a gyerekek is egész sokáig tűrték mielőtt elkezdték volna lebontani az apátságot (utána kimentek B-vel a templom elé rohangálni) aztán beestünk tesójáékhoz (nekik ott van nyaralójuk (kis burzsujék)) és megvacsoráztattak minket lencsével. nem tudom hogy a kölcsönlencse ér-e, de úgy veszem hogy igen. :)
tegnap volt egy nagyon jófej NAV (adó) ügyintézésem (nyolcan segítettek, interneten tudtam időpontot foglalni és halál kedvesek voltak), egy óravásárlásom, hasonlóan jófej eladóval és még ajándékot is kaptam. Egy meskás pénztárcavásárlásom, ugyanígy: az eladó is és a posta is szuper volt (a posta gyakorlatilag fél nap alatt ért ide). És még a farmville-en is két hibát bejelentettem, és ultrajófejek voltak (jan1-én (nálunk amerikában ráadásul az új jan 1 hajnal 3 lehetett) írtak vissza, segítetek és még ajándékot is küldtek.
Ezenkívül ugye ráadásul lett egy fasza órám meg egy fasza pénztárcám (ezittaz: http://www.meska.hu/ProductView/index/596214))
ja, meg vett tőlem egy csaj két KóstolóEstes belépőt a sógoráéknak még karácsonyra, és alig akarom elhinni, de _örültek_ neki...
tegnap találtam végre nagy méretű hálózsákot is Zsófira. a gyerekek végre eljutottak ugrálóba (=trambulinozni)
és még Balázs is extra kedves volt: ma pl elvitte a két gyereket oviba úgy, hogy fel se keltett.

szóval csak így tovább 2013

reggel klasszul ébredtünk, játszottunk, aztán felöltöztettem és megreggeliztettem mindenkit. Rendet raktam a gyerekszobában, felporszívóztam három helyiségben, összeszedtem a szennyeseket, odatettem mosni egy adagot, összeraktam a konyhát, elindítottam a mosogatógépet. Megpisiltettem Zsófit, Simit kivakartam a kakiból. Nekiálltam ebédet főzni: odatettem egy zellerkrémlevesnek valót és már sül a sütőtök.

és nem.bőg.senki!

szinte csodával határos... (nem hiába lett blogposzt belőle...)

már csak azt kellene elérni hogy ez idő alatt ne végig a tévét nézzék a gyerekek.

harmadik hónapja, és még mindig paleo. eddig a sushi és a májashurka volt az egyetlen kilengésem a maguk rizsével, de amúgy rettenetesen büszke vagyok magamra hogy tartom, hogy tudom tartani.

mondjuk egyre nehezebb itthon főzni, mert ugye az egy dolog hogy mit tudok főzni, az egy másik hogy mit esznek meg, és egy harmadik hogy Simon mit ehet meg (tejallergia) és az meg egy negyedik és persze egyben legutolsó szempont hogy én mit ehetek meg.

sűrű itthon az élet a befőzésekkel, két gyerekkel meg így a téllel. Nagyon rossz hogy Simon még mindig nem jár, tudom hogy nem példálózunk más gyerekkel, de nagyon kényelmes volt hogy Zsófi már 10,5 hónaposan járt: még mindig nem tudok velük rendesen elmenni sehova, főleg nem játszótérre: babakocsiban már nincs meg, végig meg nem hintázhat... kézben sózsák, szóval inkább nem megyünk sehova.

Zsófit oviba kéne íratni, de egyrészt borzasztóan nem akarom felvenni ezt az ovi-harc-kesztyűt, a könyöklést, az egészet. Illetve, bár nem gondoltam volna magamról, de nem is nagyon akarom/tudom elengedni Zsófit.

aztán meg ugye elúszott az építkezés, szóval most rendezkedjünk be egy panelban-nevelem-a-gyereket-fel életre? fantasztikus kilátások.

jaigen: nekem nagyon hiányzik a tél. ez egy prolongált ősz. aztán egyszercsak tavasz lesz. de így tél nélkül még karácsonyi érzésem sem volt, semmi. borzasztó. csak ronda, szürke, hideg és esős.