meló után a rádai utcai Leroyban kötöttünk ki HZs-vel, és végre odaadhattam neki a kalandos úton beszerzett karácsonyi ajándék könyvét, meg rendeltünk sushit, én meg kaptam egy csomó mindent, többekközt Hiroshige és Hokusai eredeti metszeteivel díszített naptárat, meg gyanús arab üccsit dubaiból, meg egypár kúl Muji cuccot Londonból. Volt még szó Solarisról, Pattern Recognitionről és a The Lost Roomról, a Trurl féle Eletrubadúrról, Babelről, majd miután megígértettük egymással hogy majd csak a következő sarkon hajigáljuk a kukába az ajándékokat, elváltunk a templom tövében, tanúnk csak a hold.

aztán átrobogtam Á velkám bulijára, ahol degeszre ettük magunkat keszadíjjával amin hálápennyó volt, volt még takkosz és szalsza hozzá meg tekila, citrom nélkül. Aztán előkerült egy kék szelence, belőle az indiai fehér tubák és sodródott egy papírkétszázas, alakult a porcsík a bankkártya mentén, és a végeredmény: egy rakás könnyező ember. Mivel sofőr voltam, természetesen már spanglizni se volt kedvem - rohadt egy világ a józanoké a bulizók között... - úgyhogy tizenegykor nyűgösen, picsogva bejelentettem hogy én akkor most haza, mert fáradtvagyok, meg holnap meló, meg különben is vár a hollókirály.

Tegnap baráti látogatást tettünk az Egyesült Államok Magyarországi kirendeltségén.

kölessaláta, ecetes-szilvabefőtt és magvak mellett elfogyasztottunk még egy nagy halom fényképet is, amit előtte egy teljes Google Earth utazás előzött meg. Jártunk Los Angelesben, Santa Barbarában, San Diegoban, Bostonban, New Yorkban. Mohave desert, Malibu, Palm Springs, Hollywood, Cape Cod, Rhode Island, szevasz!

De Szináék szerintem nem is sejtették hogy kábé húsz percnyire voltak a Jacko féle Neverland Ranchtől mikor Santa Barbarában sétáltak...

senoi: nem jottok velunk vasarnap allatkertbe?

en: vasárnap mi is állatkertbe megyünk.
ugyanis eb szülei jönnek le vidékre először találkozni az én szüleimmel. Én viszek perecet, meg időnként kellő távolsáról bedobok kockacukrot.
esetleg fényképezek is.

egy isteni tyúkhúsleves alkotói:

egy gyöngytyúk (darabolva),

két répa és egy petrezselyemgyökér (Bâtonnet), fél karalábé, fél zellergumó, két kis hagyma, egy paradicsom, egy paprika, egy levél kelkáposzta, két kis rózsa karfiol, egy marék zöldborsó, három kis fej sampinyongomba, egy fej shiitake, egy kis fej vargánya, egy csomó petrezselyemzöld, egy kis csomó zellerzöld, egy evőkanál paradicsompüré, egy teáskanál édesanna, egy szárított paradicsom

nagy marék feketebors, egy-egy teáskanál piros és zöldbors, 2 szem boróka, három darab szerecsendióvirág, három-négy szál sáfrány, egy szegfűszeg az egyik hagymába szúrva,

só alig (az édesanna, a szárítottparadicsom és a húslevesalaplé is sós), húslevesalaplé, víz

bő három óra lassú tűzön

A hétvégén mindent megtettem az antitrendiségem érdekében és disznóvágáson voltam ebéknél vidéken. Vegetáriánus olvasóim kedvéért eltekintek a képek közlésétől, de ha valaki a vér vonz, hát katt, egy hasonló.

most voltam Kázmérnézőben Lobóéknál, és ezt a praclit fogtam. Kis csíkoszoknis, óriási láb

Szombat: 

Eb koránkelős, én meg sokáigalvós. Eb szeret piacra járni, énis, csak mire eljutok sosincs már semmi. ezért még péntek este írtam bevásárlólistát, és szombat reggel már ott várt a fél Lehel piac a konyhaasztalon. Lett is belőle finom házi gyöngytyúkleves cérnametélttel, meg az eb féle rakottkel kínaikelből. 

vezettem először tökegyedül pesten: kocsikulcsot felmarkoltam, majd be a városba, a felvonulási térre, felvettem tesóm, majd haza, leparkolással. Hát nem nagy vaszisztdasz, és azt kell mondjam hogy kicsit talán még jobb is egyedül mint ebbel, mert akkor ott a megfelelési kényszer. 

aztán este meg mentünk Lobóékhoz társasozni, amit a remekbeszabott raklettparti indított (sajtos gomba... hmmmm!). Majd ennek örömére hármas első hely: (Lobó, L, én) és eb meg... nos ő szokott mindig nyerni, de ha egyszer veszít, akkor is csak úgy megy neki hogy második lesz.

vasárnap:

nos vasárnap az édes semmittevés jegyében tellt, tekintve hogy nagyon megérdemeltük, mert az elmúlt egy hónapban mint pók a falon rohangáltunk ebékhez és hozzánk vidékre. 

mameg:

asszem nem mondok újdonságot ha aztmondom hogy semmi kedvem most itt ülni... 

Ma megejtettük a már eléggé időszerűvé vált havi nagybevásárlást is, de holnap kezdődik csak az igazán húzós menet: megjárjuk először nálunk vidéken, aztán vissza pest, majd vasárnap ebékhez, aztán este meg újra pest, jövünk az ügynökökkel meg senoival társasozni jóóól. de lehet hogy akkor már csak egy kiadós berúgásra leszek már csak képes. Remélem találok ahhoz is társakat majd...

apropó társak... valaki valahova jövőhét kedden? szalma leszek, fát nevelek, ... szóval jó hallgatóság vagyok, megértő és ivócimborának se utolsó 

tegnap Lobóéknál voltunk Last Minute társasjátékozni, Kázmérnak ugyanis már csak két hete van hátra megszületésig. Jövő, vagy azutáni hétre már kétopciós a dolog: vagy kórházba megyünk kiskázmért látogatni, vagy újra társasozni egyet. Remek, remek!

amúgymeg nemtudom miért sír a szája a sok (irigykutya) embernek, hogy micsoda bébibúm van, meg hogy felszaporodtak a terhesbloggerek is, hát csak kicsit utána kéne számolni hogy mégis kik alkotják a keménymagot, meg a fővonulatot a bloggerek között... annakidején 2000-2002 felé, mikor itthon is beindult a blogolásosdi, az akkor ~2x (huszonfiatal) évesek voltak akik lecsaptak a lehetőségre, akik felismerték a blogolás adta ingyen-pszihiáterben rejlő potenciált. Nos ez a korosztály most érik be, és hoz termést. Ennyi. 

szóval tegnap KCs barátnőmmel újra Kisrablóztunk, újra tatárbífsztekkel és vörösborral, és újra meg újra jött a "nemiigaaaz!" érzés, amikor elkezdek egy mondatot, aztán KCs bárhol tudja folytatni, mert annnnnnyira egy hullámhosszon vagyunk. Annó még együtt szidtuk a pasikat, meg keseregtünk amikor szinglik voltunk, aztán együtt úsztunk a fellegekben amikor összejöttünk embereinkkel, aztán mostmeg együtt szidjuk a pasikat töprengünk a világ mikéntjén, és próbáljuk megfejteni a megfejthetetlent...

ez itt a Kisrabló fala (mert a többi képen már mi is rajta voltunk)

ma meg Lobóék voltak társasozni, Puerto Rico és Carcassonne volt terítéken. Újfennt kegyetlenül kikaptam mindkét esetben. Kezdek is elbizonytalanodni hogy miért is szeretek én játszani egyáltalán? Csendes mazohizmus szevasz!

ez meg itt a puerto rico in medias res: