-Hátte micsinálsz? Sírsz?
-á, csak huzigálom a szempillám, hátha kijön egykét felesleges szál.
-ó, én azt a fanszőrzetemmel szoktam csinálni.... időnként úgy átbrowse-olom
hiába no, ez itt a huszonegyedik század...
nem tarthatom meg magamnak HZs ezen gyöngyszemét:
"Szerintem a kis magyar fiatal értelmiségi sznobéria frissen
kivirágzó attribútuma az "én nem vagyok fönn WiW-en, mert hülyeség az
egész "hány kapcsolatod van" mánia." Az idősebbek hozzáteszik, hogy "Ez
nem más, mint az emberi kapcsolatok kommercializálása".
Innen már csak egy lépés az, hogy "hannoverben
dolgozom de átugrom öcsémhez brüsszelbe lefféért pénteken (súlyosbítva
egy ":-p"-vel)", a "nemismerem fekete pákót de megvan a robert johnson
összes minidiscen" és finn tangót meg besh-o-dromot hallgatni az
ipodomon munkahelyre monociklizés közben", illetve, ha vesz az ember
egy Jahreswagen autót, "képzeld, csak 3000 kilóméter volt benne, és
szalonban állt, abszolút alkalmi vétel volt" beépített navigációval,
amihez smucig cédét venni, így menet közben azt villogja a középkonzol,
hogy "Map data not available"."
ehhez jön, hogy nincs otthon tévéje elvből
két dolog: most jött egy csoport épp mítingelni. most kezdenek neki. nemsemmi... korporét szléveri foreva.
másik, ami az igazi téma: miért is van az hogy a két leghelyesebb pasi megy el a csoportunkból egy hónapon belül?? hát hol itt az igazság? najó, vegyük úgy hogy intézkedett valaki felülről a megkísértettetésem ellen. vagymittomén. najó, ez egy értelmetlen, péntekdélutáni poszt, amikor a fülemben visszhangoznak a "rich bitch" szavak a roxydj-ből, a hormonszintem az egekben, és már majdnem minden kolléga hazament. csak ez a kettő szöszmötöl még mindig itt. meg a főnök. még fél óra...
if you gonna ride, ride the white horse. If you wanna ride, ride the white pony. If you wanna get rich, you gotto be a bitch.
péntek délutáni HormonÁL Kultúra rovatunkat hallották
HZs-vel Csernobil témáját rágcsáljuk már sokadszorra:
HZs:
Egy csorvási vállalkozó egyébként szervez katasztrófatúrákat Pripjatyba, kb. 150.000 Ft-ért. A résztvevők kapnak egy személyi dozimétert és egy ortodox utolsó kenetet, és lehet bóklászni a betonfalon penészedő tapéta, a villanyrezsón álló piroslábos, a Nu Pagagyi-s PVC-gyerektányérba beleszáradt borzscs hekatombájába, ahol a falon lógó Szoftraszafto-Iszkra naptár szerint örökre a nyolcvanas évekbe ragadtunk, 1986 április 25-én, pénteken...
Asszem, egyszer húzok egy alufólia bokszeralsót, és elmegyek megnézni...
én:
jaja, pont most olvastam errol a katasztrofaturizmusosdirol a zujsagban... nemsemmi... de az a szornyu hogy engem is erdekelne, es en is lennek olyan pofatlan, hogy elmegyek, es erre koltom a penzt, nem a nyirokmirigyrakos gyerekek gyogyitasara...
HZs:
Én már mentségeket sem keresek magamnak. Egész egyszerűen kilúgozott, ingerszegény, végsőkig körülbástyázott, biztonságos világban élünk, az ember pedig ragadozó (tudod, az a köcsögség a gumós zápfoggal, vagy mivel :), és az idegrendszere igényli az intenzív impulzusokat. A középkorban legalább néha jól behajtották a kilencedet, megégették Marcsa nénit a főtéren, mert elapasztotta a tejet és azt jövendölte, hogy egy napon a Microsoft lesz a világ legnagyobb szoftvercége, Gróf Van der Vaals behajtotta az első éjszaka jogát egy tavaszi estén akár kilencszer is, szóval volt miről beszélni a szügyhám mellett, ma viszont, rohanó világunkban...