szólítsatok ezennel Hajdúné Sarka Katának. Szintén így jártam.

(a sztori botrányosságát rontja ugyan, de azért hozzátenném hogy elvileg eb már kétszer is szentestézett nálunk, most nekem kellett volna menni, de én meg nem ettem meszet hogy terhesen máshol szentestézzek, így megyek haza anyámékhoz. A karácsonyi kurva rohangálás mondjon le.)

avagy klasszikusok új ritmusban.

Ki ne szeretné a bundáskenyeret? És ki ne hányna a lakásban terjengő olajszagtól, és a sok liter olajról, amit utána már nem lehet úgysem használni?

Nos pont ezek miatt nem készítettem még soha bundáskenyeret, pedig szeretem.

De a kínzó hiányt enyhíteni kell, úgyhogy nagyon megörültem mikor megkaptam az olaj nélküli bundáskenyér receptjét.

Rém egyszerű: fogjuk a szikkadt zsömlét, felvagdossuk kis szeletekre - kenyér nem nagyon szokott lenni itthon -, majd a szokásos tejes-tojásos masszába forgatjuk őket, jó alaposan megszívják magukat. Ezt a tej-tojás kombót lehet turbózni a só-bors-on kívül zöldfűszerekkel, sima fűszerekkel, bármivel. Én pl nagyon szeretem a curry-t a tojáshoz, de a kotányis vargányás-sóval is mennyei.

Aztán fogunk egy kis tepsit, amibe pont beleférnek, és az alját olajjal kikenjük vékonyan, aztán szorosan belerakosgatjuk a szottyos zsemleszeleteket. Be a sütőbe (kb 180 fokra), és 15-20 perc alatt kész.

Még egy tipp: mielőtt betesszük a sütőbe, érdemes megszórni egy kis reszelt sajttal, és így már szinte egytálétel lesz a hajdanvolt lenézett kényszer-köretből.

Jó étvágyat!

Tegnap bébiszitteltük Berci unokaöcsköst fektetése után, hogy tesómék elszabadulhassanak egy kicsit vacsorázni barátaikkal. Este 8-11-ig szólt kábé a "munka", de Berci egyszercsak felsírt, úgyhogy mentem is fel megvigasztalni.

Kivettem a kiságyból, leültem vele a fotelba, majd hogy megnyugtassam, a mellkasomra fektettem, és simogattam a hátát. Aztán ahogy ültem ott, jött a fura érzés, hogy vagyok én alul, középen rugdos a gyerek, felül meg fekszik Berci.

Kicsi a rakás... szmájli

Azaz ma töltöttem be a harmincadik hetet (a negyvenből), kezdem a 31-et, még tíz hét van hátra, azaz 70 nap. Statisztikailag a gyerek 1400 gramm és úgy 39-40 centis. 

A héten megvettük az autóshordozóját, ilyen szép sárgás-világoszöld. Ráadásul akciós is, ráadásul anyóséktól azt kapjuk karácsonyra hogy kifizetik a felét, úgyhogy ez nagyon szuper. Ezenkívül megvettük a kiságyat, eb össze is szerelte, meg a fiókosszekrényét is, hogy az az új-műanyag-szagának minél több ideje legyen elpárologni.

Még kell venni majd ágyneműt - értem ezalatt a kiságyba teendő textilek összességét -, bárányszőrt, erszényt és rugalmas hordozókendőt, és párásítót. Aztán már meg is vagyunk, legalábbis úgy gondolom hogy megtettem minden előkészületi akármit.

Ezenkívül a cipőfűzés mostmár teljesen esélytelen, ágyból úgy tápászkodok fel mint egy nyomorék, és még szerencse hogy eb ügyes kezű, mert legalább szép pirosra lettek festve a lábkörmeim. Ennyi a mostani állapotom dióhéjban. 

Ugye mindenki teljesen tisztában van azzal hogy december 6-án van Mikulás, SzentMiklós stb. És december 24-én karácsony a kisjézussal - hangozzék is bármilyen bárgyún/elcsépelten.

Nem akarok se "Télapó" (Gyedmáróz (Дед Мороз)) szót hallani, leginkább nem Mikulásra, az az orosz Télünnepesdiből van, Sznyegúrocskával (Снегурочка) - Hópihécske - együtt; Ha nagyon ragaszkodunk a télapózáshoz, akkor csináljuk rendesen: december 24/január 7-én hozza az ajándékokat, és tegyünk vörös csillagot a fenyő tetejére.

És ho-ho-ho-zást se akarok hallani dec. 6 után, mert kuss. Nem amerikában vagyunk. Santa Claus is mondjon le (Père Noël).

Ma nem volt semmi ebédem, a hűtő totál üres, én meg kezdtem éhen veszni. Mit lehet ilyenkor tenni?

Újra körbenézni hogy az üres hűtő alján esetleg búvik-e meg valami. 

Nos egy árva, kissé fonnyadt nagyobb fej zellert találtam a zöldjével. Na az alap megvan. Ezenkívül egy kicsi póréhagyma (vagy nagy újhagyma?), meg egy fél tálca szeletelt bacon. Olyan hat-hét szelet.

Kerestem egy nagyobb krumplit, meghámoztam, apró kockákra vágtam, majd a zellerről levágtam a tetejét, meghámoztam, szintén apró kockára vágtam, tetejéről a zöldekből kidobáltam a nemszépeket, többit megmostam alaposan. Pucoltam egy gerezd fokhagymát és a póré?hagymát felkarikáztam.

A bacont pici csíkokra vágtam, majd egy kis olajon kisütöttem, és kiszedtem külön egy tányérra, a lábasban maradt baconös olajra rádobtam a fele karikázott pórét, kevergettem kicsit, majd ráöntöttem a kockázott krumplit meg a zellert, meg a zöldeket és a gerezd hagymát, meg a maradék póréhagyma felét (hogy maradjon egy kb maréknyi friss a végére), átkevergettem így "szárazon", hogy sisteregjen egy sort, majd felöntöttem vízzel, és beledobtam egy húsleveskockát, őröltem bele kis borsot, de rájöttem hogy úgyis turmixolva lesz, úgyhogy dobtam bele pár szem feketeborsot és öt-hat szem rózsaborsot. Nagyon szeretem a jóóó borsos krémleveseket...

Most fő, mivel pici kockák, nemsokára megfő, ekkor átturmixolom, kis tejszín bele, majd a végén beledobom a sült bacon kockákat és a maradék pórékarikát, és a tetejére reszelek egy kis füstölt sajtot.

Nyamm!

ps: a bacon meg a húsleveskocka csak flancolás, el lehet ezek nélkül is készíteni, teljesen vega módon is.

------------------

nos megettem. ÁÁááááá, isteni lett! Nagyon ajánlom!

Szóval szombaton disznóvágás. SZUPERTRÉFLI!

én meg csak akartam kísérletezni valamit, mert nehogymárne, úgyhogy még pénteken vettem egy 1,6kg-s szép darab mangalica lapockát. Ha már kísérlet, akkor legyen kövér. 

Úgy terveztem a továbbiakat, hogy összekészítettem az összes hozzávaló fűszert, a kis őrlőmet, a mérleget, és majd ott behűtöm a húst, másnap alaposan-apróra megtisztítom az esetleges inaktól, felvágom, ledarálom, aztán hozzá kapok 0,5kg hátszalonnát, azt is apróra vágom, behűtöm, majd ledarálom, és aztán kimérem illetve megőrlöm a szükséges fűszereket. Végül összekeverem, és hűtöm tovább amíg töltésre nem kerül a sor.

Ebből rögtön ott bukta lett, hogy míg péntek este amikor hazaértünk ebékhez, és leültünk vacsorázni, gyanúsan eltűnt egy időre anyós, hát mint kiderült "hamár elő van szedve a daráló, gyorsan ledaráltam a húst"... szóval ennyit a hús előkészítéséről... kedvem ismét romokban, fejben vizualizálom az inas mócsingdarabkákat a leendő kolbászban. Még szerencse hogy álmos voltam, mentünk aludni.

Másnap a malacot bámulatos gyorsasággal szedte szét egy helyi ember, úgyhogy jó gyorsan pörögtek az események, és látható volt hogy időben végzünk, nem lesz belőle még éjjel is hurkatöltés. Aztán hosszas és állhatatos szövegelésem eredményeképp megkaptam a darabka szalonnát, ezt gyorsan feldaraboltam, majd bevágtam a mélyhűtőbe, hogy legalább kicsit megdermedjen. Addig is elkezdtem kiméricskélni a hozzávalókat. És itt jött az újabb kudarc. Igaz ugyanis hogy grammos pontosságú a kis digitális mérlegem, de azért nem patikamérleg ez hogy ki tudjon mérni nekem 0,4gr-ot, meg hasonlókat, azaz úgy 10-15 gramm alatt inkább saccperkábé lehetett mérni, nekem meg a kis mennyiségű húshoz egész kevéske kis mennyiségekre lett volna szükségem.

Konkrétan

4g bors

50g só

1,2g kömény

8g fokhagyma

4g pirospaprika

0,4g szerecsendió.

A sót kimértem, a többit besaccoltam, borsot, köményt frissen daráltam, szerecsendiót frissen reszeltem, fokhagymát akkor vagdostam össze finomra, és a végén még hozzátettem az egész apropóját, a szecsuáni borsot. Ugyanis mikor először kóstoltam a frissen őrölt szecsuáni borsot, akkor megfogadtam hogy ebből valamikor valahogy szalámit kell készíteni, annyira finom aromája volt, és fejben annyira passzolt valami füstölt szárazárura, konkrétan valami borsos szalámi szerűségbe. Most ha nem is szalámit, de egy kolbászt legalább pikánssá tehet.

Szóval kimértem ezeket, ekkor kivettem a mélyhűtőből a szalonnakockákat, ledaráltam, majd egy nagy tálban (vajdling) összegyúrtam alaposan a darált hússal, aztán hozzáadtam a fűszereket.

És innentől zsákbamacska az egész, mert ugye nem kóstolhattam meg (nyershústiltás a kismamáknak), viszont láttam hogy elég hóka, de úgy voltam vele, hogy most ilyen és kész, majd ha tényleg kész lesz, kiderül hogy mit hogyan kell korrigálni egy esetleges újabb próbálkozáskor.

Szóval massza bekeverve, aztán szépen kivártam a sorom amíg a jó fokhagymás, pirospaprikás "rendes" kolbászmasszát töltötték, és jött az én kis két kilós mennyiségem, aztán azokat is szépen betöltöttük, majd ment a rúdra a többi kolbi mellé. 

Hogy meg lehessen különböztetni, valamit ki kellett találnom, alkoholos filccel csak nem ikszelhetem be hogy ezittaz... végül nem volt más ötletem, mint hogy egy-egy béldarabból masnit kötöttem a kolbászok közepére, ahol fel lettek lógatva (szép magyarosan szólva).

Mi még aznap este hazajöttünk, úgyhogy innentől a sors kezében a dolog. 3-5 napi gyenge hideg füstölés kellett volna, ehelyett lesz egy erős 1 napos füst, aztán mennek fel apósék padlására száradni, érni, remélem nem lesz túl melegük.

Próba leghamarabb egy hónap múlva, az ideális első kóstolás 3 hónap múlva lenne esedékes. 

Hát nem egy rohanós kaja...