Ezenkívül hétfőn voltunk csípőszűrésen, amire olyan kalandos volt bejutni, és semmi baja a kisasszonynak szerencsére. A dokinéni meg elképedt a textilpeluson, pedig nem mai darab. Már a dokinéni. Én meg a dokinénin, hogy hogy lehetséges hogy nem látott még ilyet, holottpedig.

Meg rendeltem igazi külföldi kendőt, amolyan Lexus a kendők között: Girasol, 26-os, rövidet (2,6m), mert az új kedvencem a csípőkötés. Mivel csak hosszú kendőim vannak, ezért egy ikeás lepedőt fogtam be: hosszában félbehajtottam, és már kész is, ebben volt pl a béri túrán is rajtam Zs (keddi poszt). Funkcióját maradéktalanul betölti ez is, de kicsit vág, mert túl vékony az anyag, meg ugye necces az utcára egy lepedőbe kötött babával kimenni, így is sokan cig ööö etnikai-tempónak nézik a hordozást. Mert buták, mert a legjobb dolog hogy közel van, neki is meg nekem is.

Babakocsit még mindig nem használjuk, csak utazáskor a mózeskosár részét visszük hogy legyen hova letenni aludni ott is ahol nincs esetleg kiságy, vagy akármi, nem létszükséglet, de azért jó. Amúgy az előszobában áll a kocsi, és ma pl beletettem Zsófit, és tologattam az egyik szobából ki, másikba be, és ő meg csak nézett rám elképedve hogy mégis mi a fenét csinálunk, mi ez az eszement ötlet, hogy őt így vízszintesen mozgatom, és közben nem lát semmit, csak a plafont.

az van, hogy ugye rendszeresen olvasom dooce-t (akinek vasárnap megszületett a második gyereke, éljen-éljen), és még ott olvastam annó a Dior Black Out szempillaspirálról, hogy mennyire bejött neki, és beette magát a fejem hátsó zugába, de eddig mindig Lancome-ot vettem ha spirálról volt szó, úgyhogy kellett egy kis idő, hogy rászánjam magam és megvettem, és tényleg nagyon bejön. 

Aztán egy nap sampont akartam venni, általában valami olcsót szoktam mostanában, mert a lórúgás gyógysamponom miatt másnak úgysincs sok értelme, de elegem lett, és legalább valami közepeset akartam, és mivel a Gliss Kur Asia look-jának pont szép átlátszó lila flakonja volt, hát azt vettem. Igen, ilyen hülye vagyok, hogy a flakon szín alapján választok... 

Naszóval megvettem, és itthon olvastam csak el, hogy azt írja hogy ilyen hajkiegyenesítő. Na peersze, biztos csak humbuk. Régebben Paul Mitchell Super Skinny szettjét használtam, az szuper jó volt, a szérumból még mindig van, az tényleg működött, de ettől a Gliss Kurtól nem sokat vártam. Aztán én lepődtem meg a legjobban amikor tényleg szép, egyenes és selymesen aláomló lett a végeredmény, mert amúgy olyan sehogyse álló a hajam, nem hullámos, de nem is egyenes, a vágásoknál kunkorodik persze összevissza, és a fejem tetején szöszöz. Úgyhogy teljesen lelkes lettem, és ekkor határoztam el hogy írok egy ilyen posztot, mintegy hasznos lánc-poszt gyanánt, hogy megkérdezzem: nektem volt valami mostanában amit esetleg nem is gondoltátok volna, de bejött? Akármi.

Zsófi új tudománya hogy berreg. De olyan istenesen, hangosan, piszkosul élvezi hogy ilyen hangos és rezgős dolgot tud csinálni. NyálGéza:

(katt képre, nagyobb lesz)

ezenkívül állandóan ácsorogni meg ücsörögni akar, pedig ugye még nem szabadna

(ez is nagyítós)

Meg voltunk Béren kirándulni. Eb szerint a falutól egy röpke két kilométeres séta és egy csodaszép andezit folyást láthatunk, de persze azt senki nem mondta hogy 45 fokos emelkedőn kell gyerekkel az oldalamon felkaptatnom. Úgyhogy szidtam az eget is, és ráadásul az utolsó kb 50 méterre tényleg nem tudtam felmenni, mert tiszta görgő köves hegyikecske menet lett volna, amit a séta-cipőmben (ugyanis nem túráról volt szó, grrr), meg egy gyerekkel az oldalamon már nem vállaltam be. Eb azért felment, kattingatott, közben engem megettek a szúnyogok meg legyek, aztán óvatosan leereszkedtünk. Az erdő aljában a réten azért elővettük a piknikplédet, és kicsit kifeküdtünk, úgyis ez volt az első igazi túrája a babának, meg az első fűbenhentergése, még ha a fűvel nem is került kontaktusba, a kaptatós-szitkozódós túra részt meg átaludta nyálcsorgatva. Este két kullancsot távolítottam el ebből, gyereken meg rajtam szerencsére nem volt, eb a kullancsmágnes. Szóval mindenki vigyázzon ha mostanában túrázik!

(technikai megj.: nekem nem tetszenek ezek a kicsi preview képek amikből nagy lesz, mert csúnyán tömörödnek, jobban szeretem amikor én kicsinyítem be a poszthoz, de akkor meg nem látszódna rendesen pl az elsőnél a lényeg. Szóval még nem tudom hogy mi lesz, szerintem hibrid megoldás, hol ez hol az, részlet-fontosságtól függően)

amúgy az a döbbenet, hogy most az ügy kapcsán beindult az utcai pletykagépezet, és kihullottak - szó szerint - a csontvázak a szekrényből, ugyanis két éve a lovasbácsi akasztotta fel magát az utca legvégéről, aki volt nálunk párszor tavasszal konyhakertet felszántani, meg akinek soksok kinőtt ruhát adtunk oda, tavaly meg az utcalegelején lakó akasztotta fel szintén magát, akit ezerszerencse nem ismertünk. Mert az azért már betenné a kiskaput. Az utca eleji ház előtt egy nagyon nagy lilaakác nő amúgy, úgyhogy ez biztos valami Horror Desperate Housewives...

talán itt lenne az idő felakasztani magunkat elköltözni

Kezdhetném a szöveget megint úgy hogy van nekünk egy szomszédunk - vidéken -, nevezzük úgy hogy Mari néni. Akihez átjárt anyu beszélgetni, aki átjött virágot locsolni mikor nem voltunk otthon, akivel apu versenyzett hogy melyikük tudja hamarabb behúzni keddenként a kukáját a szemeteskocsi után ésígytovább, de már mindenki sejti mi történt. Igen, Mari néni ma reggel a kukákat még behúzta szépen hozzánk is, de aztán már csak a rendőrök/helyszínelők/tűzoltók serege fogadta anyámékat, mert Mari néni ma reggel felkötötte magát a vízóraaknájában.

Öcsém, mi van itt?? Tényleg Luminatus Zsófi, nomen est omen. ?

szóval volt amúgy még egy csomó minden, de valahogy nem jut időm blogra mostanság...

pedig mindenképp szót érdemel a Tatabányai Bányászati Múzeum, ahol még május végén voltunk, családostul, és az egész szabadtéri múzeumban mindössze kettőnknek - no meg Zsófinak - tartott egy volt bánya-geológus pasas több mint két órás előadást ahogy körbevezetett. Nagyon nagyon jó volt, még Zsófi is jól viselte, mondjuk a kőzetgyűjteményeket nem nagyon hagyta hogy végignézzem, de amúgy egy szavam se lehet.

Aztán még: kikerült a bölcsőből, mert már akkora óvodás, hogy kell neki a hely, hogy ha esetleg fordulni szeretne, meg ilyesmi. Így hát átvittük a hálóba a kiságyát, és azt rendeztük be, légzésfigyelő meg bárányszőr meg miegymás, de valahogy nem sikerül rendesen elrendezni a légzésfigyelőt, mert eddig minden este volt legalább egy szívinfarktusom, amikor bejelzett az a szar, én meg utána egy órát feküdtem a sötétben kalapáló szívvel. 

Voltunk még persze nagyszülőknél is vidék1 és vidék2-n.

Meg voltunk a hajógyári szigeten, sétálni, meg a dunaparton a királyok útjánál, meg ilyesmik.

...de ezúttal nekem: annyira elfelejtettem már az egészet, hogy észre se vettem, hogy már rég ihatnék alkoholt, hiszen se nem vagyok már terhes, se nem szoptatok. Úgyhogy ezt megünneplendő, végre a Cointreau seggére csaptam, amit még pont akkor vettünk tavaly, amikor utána pár nappal kiderült hogy nem kéne talán már inni egy darabig, és jelentem, már az első korty Cosmopolitan után beszédültem. Fantasztik!

rájöttem hogy (úti)pakolás-fetisiszta vagyok. Imádok összekészülni egy-egy utazás előtt. Ez ugye leginkább a gyerek cuccait érinti, mivel nekünk nincs annyi, főleg nem ilyen távokon mint amikről beszélek. Mert egy ekkora gyereknek még egy hipermarketes bevásárláshoz is vinni kell egy csomó mindent, mert bármi történhet meg akármi.

Mondjuk mindig is úgy gondoltam hogy jó pakoló vagyok, mert gimi óta koleszos vagyok, meg ingázom, úgyhogy seperc alatt összekészülök legyen szó akár egy három hetes Montenegrói útról is akár. De így hogy a gyereknek mindenféle cuccait kell végiggondolni, összehalászni, praktikusan elrendezni, stb, így még izgalmasabb, és teljesen transzba jövök az úton hogy úúú, most akár ott is ragadhatunk Vidéken A Semmi Közepén egy nukleáris katasztófa kellős közepén is akár, mert én arra is felkészültem! Pedig csak anyámékhoz mentünk le...

És a pakoláshoz megfelelő táskák kiválasztása is kritikus, azért is tudtam elrontani a pelenkázótáska vásárlását, mert 1: amíg nem volt gyerekem, nem tudtam hogy az mire kell, ezért nem tudtam a helyes folyamatokat végiggondolni, 2: a mai napig nem tudom hogy ez mire kell tulajdonképpen.

Három táska van a gyerekre: 1 kicsi a kajás. 1 nagyobb a pelenka+ruha, és a harmadikban a hordozókendők, meg a bili. Aztán ha csak a közelbe megyünk akkor a kicsibe kerül még pár pelenka és kész, ha messzebbre akkor dagadnak a táskák, de csak racionálisan. 

Hát ilyesmik vannak mostanság, és én ezektől leszek boldog. 

Döbbenet.

Így a spárgaszezon végére rájöttem hogy én is tudok olyan finom spárgalevest csinálni mint anyu, úgyhogy két hete szinte minden nap van, hol fehér, hol zöld spárgából, volt hogy mindkettő is volt egyszerre. Mostmár a legeslegvége van a termésnek, a zöldspárgák már félig virágban, a fehéreknek meg jó felét el lehet már dobni, annyira fás, de nem adom fel, inkább két csomagból csinálok egy ehetőt, utána úgyis egy évig semmi.

A leves rém egyszerű, egy adag (fél kiló) spárgát megpucol az ember (fás részeket levágni, esetleges külső fás burkát zöldséghámozóval letisztítani), majd kb 1-2 centis darabokra vagdosni. Bele egy fazékba, felönteni vízzel (lehet egész leves, de lehet egész kevés víz is. Ízlés kérdése.) a vízbe kevés sót meg egy kevés cukrot tenni. Ízlés szerint. Viszont vigyázzunk, mert könnyen szarrá lehet főzni.
Egy másik lábasban besamelt készítünk: egy evőkanálnyi vajat megfuttatunk, majd ráöntünk egy háromnegyed-egész bögre tejben elkevert csapott-púpozott evőkanál lisztet, és addig keverjük kislángon míg elkezd besűrűsödni. Ha túl sűrű, vagy rögtön hígabbat szerettünk volna, akkor a spárga főzővizéből merünk hozzá. Ízesítjük friss őrölt szerecsendióval és egy késhegynyi cayenne borssal, beledobunk egy jó marék apróra vágott friss petrezselyemzöldet, és rottyan egyet.
Majd hozzáüntjük a petrezselymes besamelt a spárgához, elkeverjük, (esetleg ezen is lehet rottyantani még egyet) és kész is.

Azért ilyen hozzávetőleges minden adat, mert én pl nem szeretem amikor túl sok a lisztes habarás/besamel, stb. Tapétaragasztó. De ízlés kérdése, ugyanúgy mint a petrezselyemzöld. Mindenképp kell bele, de én szeretem az ízét, úgyhogy a mait pl olyan sokkal csináltam, hogy az petrezselyem leves lett egy kis spárga-betéttel.

(ha keserű lesz a kaja, az minden esetben azért van mert túl öreg már a spárga. A fiatal - azaz friss és jó - spárga esetében ez nem fordulhat elő.)

Aztán már csak egyre kell vigyázni: pisiléskor kapaszkodni, mert el lehet ájulni, olyan bűzös lesz az ember vizelete.