ebnek azt mondta a festő reggel hogy a barnát festi épp. Azaz a hálót. Azaz elkezdte a szinek festését!! ...persze Murphy, mert idáig minden reggel becsomagoltam a kistáskába a fényképezőt és jött velem melóba, hogy utána ha megyünk lakást megnézni, akkor majd tudjak fényképezni. Ma nem hoztam.

tegnap még csináltunk egy olyat hogy post-it-eket helyeztem el szerte a lakásban a számomra kérdéses, vagy hibás dolgoknál. Ilyen játékos-kisüzenetek a festőknek. Gondolom nem voltak lelkesek se az "Ez meg itt mi?!" papírkánál az összefestékezett zárakon, se a "Kissé domoború, nem?" cetlitől az egyik élvédőn. Ez van, javítsák, vagy kompenzáljanak.  Jópárat kiraktam, de az a gáz, hogy mivel még nincs vége a munkáknak, nem tudhattam hogy pl a csövek - amikre a cetlik felét ragasztgattam - egyáltalán elkészültek-e már, vagy épp munka közben akarok rajtuk minőséget leverni, holott még kész sincs, és az ott csak egy réteg. Mindegy, inkább kétszer szólok mint egyszersem.

Kezd a dolog latin szappanoperává válni: a festők igért határideje mostmár másodszor módosul: Eredetileg úgy volt hogy végeznek most vasárnap, azaz tegnap. Aztán kiderült lebetegedett egy emberük, aztán kiderül hogy ilyen melegben túrósodik a festék, úgyhogy kitolták a határidőt e hét csütörtökre, majd ma meg új telefon, melyben kiderült hogy mégegy ember lebetegedett, azaz már csak ketten vannak, és tuti a további csúszás. legalább a hét végéig. Ha nem tovább, teszem ezt kissé rosszmájúan hozzá. Jó-jó ne nyígjak, van hol laknunk, nem ott kell, de akkoris, szar amikor borulnak a határidők, mert ugye jön még két napi takarítómeló, aztán padlószőnyegfelszedések, közben meg kell rendelni a lamináltpadlót, amit utána meg le is kell raknunk. 

és még legalább egyszer jönnie kell a villanyszerelőnek, meg a redőnyösnek. Kicsit később meg - ha  már lesz mit bekötnie - akkor a gázszerelőnek is. Ági volt olyan kedves beposztolni hogy hogy néz ki a falon a Fruit Fool 4-es (a képen jobboldalon), éshát kicsit csalódott vagyok, mert valóban sokkal halványabb egy szín a falon nagy méretben mint a vacak színkártyán. Mindegy, legalább nem túl harsány, és tud majd érvényesülni mellette más szín is.

tegnap a lakásban amikor épp nagy fehér papírlapokra írtam vastag filccel a színek neveit meg kódjait, hogy majd a festendő falakra ragasszam, vettem észre, hogy az a kurva pasi a színkeverőgép mellett nem elszúrta a színt?! ezer szerencséje hogy csak a sárgát, és csak egy árnyalattal, de akkoris. A kezébe adtam a kártyát, és kétszer megmutattam neki hogy a NÉGYES kell, igen, ez, erre képes kikevertetni a hármast. ehh...

és reggel kikevertettük a szineket...

a képre kattintva nagyobba is meg lehet csodálni hogy milyen bazimerész volt mircike, és bevállalt egy majdnemfekete barnát a hálószobába. lehet hogy még az erdei medvék is ide fognak behúzódni ősszel, barlang-barlang egyremegy jeligére. Balról jobbra az az almazöld a nappali, a napsárga a középső szoba és a kakiszínű meg a háló.

nincs visszaút, úgyhogy innentől megy az önámítás ezerrel hogy biztos hogy kurvajó lesz, meg hogy úgyis ez a trendi, meg láttam én már az ikeában is ilyen sötét színű falat, stb. Majd meglátjuk.

elvileg ugyanis a festők a héten végeznek.  

friss képek a glettelt részeiről a lakásnak... ma is glettelnek, meg holnap is, meg egész hétvégén.

legkésőbb hétfőn színt kell kevertetnünk, és legkésőbb ma este meg kell rendelni a lamináltpadlót.

a jövő hétre igért hőség legalább egy dolog miatt jó lesz: gyorsabban fog minden festék-glett-faszomtudja száradni. Ehhbocsánat, csak már kicsit unom a felfordulást. Meg a mesterfestő tenyérbemászó képét. De ezercsilliószor inkább legyen tenyérbemászó stílusa a munkásembernek mint lopjon/hanyag legyen/megbízhatatlan stb.

kedden elkezdték a festők a glettelést, amiről mind kedden mind szerdán csináltam ugyan képet, de elfelejtettem még leszedni a fényképezőgépről. Amúgy klassz hogy végre kezd eltűnni az undormány-barackszín a lakásból. Asszem jövő hét elején kezdik a festést, addig végig a glettelés, csiszolás, glettelés, csiszolás megy. A szinekkel bajban vagyok, mert annyira máshogy néz ki egy szín a hülye színkártyán kicsiben, mint falon, meg nagyban, meg nappal, meg este, meg lámpafénynél, hogy lassan már lövésem sincs hogy melyik legyen. Félek a kudarctól, hogy kikevertetjük, aztán felkenik, aztán megszárad és nekem meg nem fog tetszeni. Mert ugye kurvadrága a festék is meg a festés is. ehh... Namindegy...

útmutatónak: nappali: friss halvány almazöld, középső szoba: halvány, krémes napsárga. Háló: tejeskávé. Minden szobában csak egy fal lesz színesre festve, a többi fehér.

A héten nyugi volt, csak a festők járkáltak a lakásban a nem-látványos ablakkeret mázolások ügyében.

nekem meg közben féloldali undoritiszem lett attól a barackszíntől a falakon, de annyira hogy már utálok odamenni, mert megint az a szín fog fogadni. meg szarul esik a kosz, meg az összevisszaság,égetnek a tátongó lyukak a falon, fáj látnom a félig feltépett undormány padlószőnyeget, viszket a lógó kábelezés és hányingerem lesz minden félkész dologtól.

szóval nyafogok. Csak kezdenének már azzal a glettel tisztelt jómunkásemerek!  

Elemér elment, itthagyott egy adag visszás érzéssel, márpedig hogy megutáltam, mert eltörte a féltve őrzött vécécsészémet, meg csinált egykét hülye húzást, nameg sokkal többet kért a végén, mint szó volt róla az elején. De legfőképp a vécé miatt. Ugyanakkor amit épp nem tett tönkre, azt szépen csinálta, viszonylag gyorsan, és újra őt hívnám ha ilyenre adnám a fejem. mindegy, már túl vagyok rajta. Gondolom ő is rajtunk.

a képeket szerintem már mindenki megtalálja, ha nem, hát itt balra oldalt ott a link beégetve, legyetek ügyesek.  bár nincs új kép hétfő óta, ugyanis azóta nem voltunk, meg hétfőn csak pakolásztunk mégjobban össze a lakásban, menteni a menthetőt, kidobálni még-még dolgokat.

Ez a kidobálósdi ez amúgy olyan mint a popkornevés. Eleinte megeszed a szép fehéreket, aztán mikor már nincs sok, akkor elkezded az égettek között a nemolyanfehéreket is megeszegetni, mert azok lettek a szép, világosak, aztán így tovább, közelítő alogritmussal egész a feketékig. A kidobással is így voltam, hogy jajjne, azt még ne, az kell. így átszortíroztam a cuccomat. Majd mindig ahogy megyünk újra meg újra, újra meg újra találok valami kidobnivalót, ami pedig eleinte nélkülözhetetlen, meg levetem a hídról magam ha ez nem az enyém fontosságú volt.

CSEMPE!! emberek, kezd látszódni a cél! jipijájé!

Suhannak a napok, közben csak munka meg utána amint csak lehet rohanunk a lakásba hogy az ott dolgozó Elemérnek hozzunk hol ezt hol azt. Tegnap szerencsétlen eb pontosan hat darab barkácsüzletbe kellett hogy elmenjen, mert előző nap kettő másikban sem sikerült már beszereznie a listán szereplő húznikat, dűzniket. És nincs vége! még mindig van a listán cucc...

Tegnap nagy mázlim volt, mert melóhelyen testületileg - két emeletes busznyian - levonultunk Siófokra egy kis láblógára. Minden évben van ilyen, most kicsit szervezetlenebbnek tűnt mint tavaly, de balatonparton fűbe terített törölközőn feküdni, könyvet olvasva, és szemsarokból végtelen vizet, eget és falombot nézni mámorító. Többiek vizibicajoztak, pókereztek, ki mit akart.

El is határoztuk ebbel hogy hétvégén - azaz vasárnap, mert szombaton jön a villanyszerelő - amint csak lehet elhúzunk a városból, valahova hétvégézni. Én speciel frissen vágott gyepen szeretnék hasonfeküdni. Vagy lábat élővízbe lógatni. Vagy csak végtelen horizontot nézni.