egy csomó mindent akartam írni, de sosincs időm, vagy ha van, akkor meg nem alkalmas blogolásra.

a legfontosabb, ami miatt két napig még depressziós is voltam hogy elbasztam. Nem jó a koncepcióm, nemmegy. mármint lakásberendezésileg. A nappaliba papíron elfér egy ülőgarnitúraadag ÉS egy étkezőasztal is, de gyakorlatilag hacsak nem bútoráruházat akarok nyitni, akkor ez nem jó. Sőt, szar. és akkor innentől borult minden, mert ugye valahogy úgy lett volna hogy mivel mini a konyha, ezért a nappaliban lesz egy asztal, ami szükség esetén étkezőasztalként funkcionálhatott volna. Középső szoba iroda/számgépszoba, a háló meg ugye háló - incl. szekrények.

Ezzel ugye borult az asztalt a nappaliba tervem, és ezt fejelte meg még anyám, hogy a tőlük nászajándékba kapott zongorát akkor mikor is viszem fel a lakásba, ha már olyan szépen állunk. Háttööööö...

Eleinte minden kvázi felesleges - értsd: nem nappali és nem háló - bútor a középső szobában landolt (már papíron) de aztán ugye most ló túlsó oldala, és társai, szóval újra kellett gondoljam az egészet. a végén már úgy voltam hogy oké, akkor a nappali legyen a háló, a háló meg a nappali, és majd jól megszokjuk hogy sötét a nappali, és sosem fogunk tudni aludni a világos-élénkzöld hálóban. meg hogy elbasztam, és különbenis.

Mindehhez jött tegnap egy olyan eső hogy a teraszon lévő balkonládából a föld háromnegyedét kiverte az eső a szépen festett teraszfalRA, meg az összes nappali-terasz nyílászáró nyakig mocsok volt a burkolattal együtt. Meg persze beázott a fel nem tett ablakoknál a párkányra az eső, onnan le a lamináltpadlóra, meg tiszta mocsok lett az apránként lemosott redőny is, meg TERMÉSZETESEN az összes ablak is.

Ha már hibák: Épp újságolni is akartam hogy bibibíí, kicseréltem egyedül az egyik redőnyön a gurtnizsinórt - vagy hogy hívják azt amivel felhúzzák -, egyesegyedül, és mégcsak ki se estem az ablakon, és most működik, mint kés a vajban, és még szép új fémszerkezetkéket is találtam hozzá, tudod amin görög, meg amivel meg lehet állítani hogy felhúzva maradjon, és a madzag is csodaszép, amikor levágtam a madzagot, végét szépen - halál professzionálisan - el is égettem, nehogy felfeseljen (így ragozódik ez?), beállítottam irányba, és odaadtam ebnek hogy csavarozza vissza a helyére, amikor kiderült hogy KICSIRE szabtam azt a nyamvadt madzagot!! lemegy teljesen, meg minden, de pont elfogy a végén a madzag! mintha nem ötvenszer néztem volna oda, hogy legyen elég, de nem. valami Bermuda háromszög lehet a redőnydobozban, mert úgy jó fél méter tűnt el valahol szőrénszálán...

hát ilyen nyígjaim vannak mostanában...

az elmúlt napok fénypontja egy fél órával ezelőtt a kocsiban ért, amikoris a lakásból padlószőnyegfelszedés, porseprés, zivatar miatti kurvaanyázás és falról földLEseprés után hullafáradtan és mocskosan ülök épp, és a szigettől ELfele tartunk haza, beájulni az ágyba, holnap meló, amikoris a hídon lassan elmegy a kocsi mellett egy nyitott német sportkupé BMW ZXmittoménmennyiben egy helyes pasas és felém fordulva beszélni kezd. Én nem értem, visszabámulok hogy mit magyaráz, ő mondja tovább, majd lemarad, de néz. Miközben megállunk előrébb a pirosnál, összeáll a kép hogy valószínűleg telefonált, és nem hozzám beszélt, de már mindegy, amikoris a zöldnél újra mellénk ér, bebábul a kocsiba akkor már direkt, és széles vigyorral bámul továbbra is, és kacsint. 

persze jellemző hogy rögtön azon kezdtem gondolkodni hogy vajon hogy tud szemüveg nélkül vezetni, vagy hogy adnak vakoknak jogsit, de mikor eb rákérdezett hogy ez meg mi volt, mert csak az látta hogy hápogok egy béemvé felé, egy sóhaj meg egy utolsó pillantás a hungárián elhúzó aranyszínű kocsi után csak ennyit mondott:

nem hagynám hogy elmenj vele, de megérteném. 

tanulság: sötétben minden újszülött fekete. nincs. csak dicsekedni akartam.

csak hogy meglegyen itt is: tegnap a nappalit is leburkoltuk, és ekkor fedeztem fel hogy én milyen jó barátságban vagyok a dekopír fűrésszel: a csövek helyét szabadkézzel vagdostam ki a laminált-lapból, meg 5mm-es csíkocskákat is sikerült leszabnom a széléről meg mindenféle szuper dolgot. Asszem pályát tévesztettem, és bútorasztalosnak kéne menjek. Egész nap finom fenyőszagban, meg kenném az enyvet, szorítanám a satut és ráspolyoznék. 

Amúgy tanulság még az is hogy ha az ember a glettcsiszolás-maradék port takarítja egy napon keresztül, akkor ne csodálkozzom hogy este fehér és szürke kavicsokat talál az orrában a belekötött matériából, illetve még az is hogy a jó ablaküveg-kaparó pengéje az akkor jó ha frissen viszi a szőrt is a karodról. Ez annyira vicces volt, hogy legalább egy fél órán keresztül tologattam a szőröcskéket a bal alkaromról a szoba padlóján ülve, most meg úgy nézek ki mint aki speedezve borotválkozott

Jött egy új diák ide melóhelyre, az meg tiszta Galla Miklós...

és ápdét is jött JellyBelly ügyben.

nincs életem a felúításon kívül. Ez a mai nap konklúziója, minekutána reggel fél kilenckor megnyitottam ezt a blogbejegyzés szerkesztőt, és egész idáig egy fél gondolatot se tudtam kiizzadni magamból.

sietnem is kell, megyek lamináltozni a nappalit. sziasztokviszlát. 

tegnap végeztem az összes üvegfelülettel, eb meg lelamináltpadlózta a középső szobát. Meg még balkonnövények is érkeztek, igaz hogy nagyon akciósak voltak szerencsétlenek, de már mást nem is lehet kapni ilyenkor. Ne augusztusban akarjon az ember ilyesmit csinálni... Csekk képek!

akkor idén ünnepélyesen elbúcsúzom a szigettől énis mert nem kaptam belépőt, pedig milyen király kis posztokat írtam volna, meg soksok fénykép meg minden. Namindegy.

helyette sokkal izgalmasabb lesz a lakberendezős szappanopera, ugye?

Faszt. 

adott:

ablak: 1db 125*125 (1részes), 1db 180*150(2részes), 2db 210*150 (3részes) ablak, ez összesen 10,56nm, ami duplán számolva - mert szétnyitható dupla szárnyú - 21,12nm ablaküveg.

ajtó: 3db KATEDRÁL - kurvaanyád - üveges szobaajtó 210*100, és egy erkélyajtó, 210*80-as szintén duplaüvegű (szétnyitható). Az összesen 8,06nm üvegajtó.

És akkor az egészet adjuk össze: 21,12+8,06=29,18, és ezt az egészet szorozzuk meg újfent kettővel, mert annak a rohadék üvegnek két oldala van: 58,36nm. Hát ennyit kell festékkaparóval átmiliméterezgetni nem semmi erőfeszítéssel, majd három soron lemosni. A katedrálhoz meg jön a higító meg a fülpiszkáló.

de tegnap már a felénél jártam, és nagyon látványos, úgyhogy most mégse nyígok annyira. Pedig lenne miért: tegnap próbáltam kitakarítani a vécékagylót mert gyűlöltem hogy vadiúj, és mégis tiszta mocsok már, pedig még én nem is használtam, csak a sok melós, és azok meg ugye elvi és átvitt értelemben is szartak rá hogy tisztán tartsák, szóval súrolom épp nagy elánnal, amikor is gyanús szag csapja meg az orrom: higító.... hmmm... kefe-kefe-kefe, súrolgatom, bakker, mi ez a fehér csapadék itt a víz felszínén?! kiveszem a vécékefét, és elhűlök: fehér OLAJFESTÉK!!! a lefolyó alja tele van fehér olajfestékkel!!!! hát hogy száradt volna le a pöcse annak amelyik beleönti a vécémbe a kurva olajfestékét! hát mit képzelnek ezek?! és akkor most mi legyen? környezettudatosan öntsek bele két liter higítót és inhaláljak? vagy hívjam fel azt amelyik beleöntötte és a hajával tunkoljam ki??

de komolyan hogy lehet azt onnan kiszedni szerintetek??

 -----

update: felhívtam a festőt és eljön a hétvégén kitakarítani. csak előtte le kell szedni a wckagylót, és kiszárítani. (Nem akartam mondani hogy jakérem, úgy nekem is menne...)

és miután leléptek a festők, a mienk a lakás.

tegnap nekiestünk: én festékkaparóval az ablakoknak, egészen a nappaliig jutottam csak, annyi szar vakarnivaló van, meg az összes ablak szétnyithatós, szóval az így is sok ablakfelület hirtelen megduplázódik. Lemosás meg törölgetés, amit kicsit kurvára meguntam mert nem voltak alkalmas cuccaim a művelethez, és így inkább csak dühöngtem egy sort és átvonultam a konyhába a csempéről vakarni a festéket tovább. Eb közben spaklival a glett és festékmaradványokat vakarta fel a csupasz beton folyosóról meg közlekedőről, és seperte össze, majd apránként beletuszkolta a szemétledobóba a festők egy zsák szemetét amit itthagytak.

letörölgettem a fehér gipszporos erkélyládákat is, és istalláltam őket, majd a bennük megkövült földet kezdtem el fellazítani egy két három élvédővel, amit ott találtam szanaszét a földön, mint festők-hagyatéka. Muszáj volt ilyen nemigazánelőremozdító melót is csinálnom hogy legalább kedvem legyen ma is jönni, és ne utáljam már a környéket is. 

Viszont kitaláltuk hogy nem egyben fogjuk rendelni meg lerakni a lamináltpadlót is, hanem szobánként fogunk haladni, takarítás, ablakpucolás, szőnyegfelszedés (takarítás újra) és lamináltpadlólerakás ütemekkel. 

...és a legjobban az motivál hogy ha kész leszünk legalább a padlóval, akkor lehet majd csinálni egy jó kis lakásavatóféleséget. 

Új képek az albumban, ez a festők utáni állapot. Ugyanis végeztek még szombaton, de mivel mi vasárnap késő este estünk haza, ezért csak tegnap mentünk lemeózni és kifizetni. Szerintem egész klassz lett. Igaz mondjuk hogy most kicsit szomorú vagyok egykét részlet miatt azért:

Például hogy a kurva padlólap fehér ugyan, de a falfesték mellett szürkének hat.

A fürdőszobában ugyanez, megspékelve egy harmadikféle színű fehérrel, a káddal, amitől hányok.

Mostmár nem tetszik annyira az üvegmozaikos díszcsík a fürdőben és a vécében, és a kalapácslakk sötétzöld erkélykorlát se volt túl jó ötlet.

(a terasz padlóburkolatáról, és a hozzá választott fekete fugáról nem is beszélek)

A középső szoba sárga falszíne se az igazi.

és most meg ráadásul beparáztam az előttünk tornyosuló melóHEGY látványától is.

...és most léptük át az egymilliós (lélektani) határt is. ami azért brrrrr. (ennyiből egy fél évig a seggünket is kinyalták volna montenegróban) 

igaz még csak egy réteg, de akkoris. beszéljenek a képek:

(képre kattintva megnyílik a galéria. nem új ablakban)