szóval fent van a falon a konyhaszekrények fele. a másikat ma rakjuk fel, már abból se mindet, ugyanis a faszom gázcső miatt oda majd csináltatni kell szekrényt...

az üvegesbe csupacsupa étkészlet és pohár és tányér és ilyen porcelán meg üveg dolgok kerülnek. szerencsére itt nem kell majd konyhaszekrényben kaját tárolni, arra van a spejz (szerű dolog).

ma akkor konyhaszerkénymásikoldal illetve az elektromos cumók bele (világítás, konnektor), meg a könyvespolc befejezés, aztán a hétvégén a három PAX szekrényt rakjuk össze, és ha ezek megvannak, akkor egy takarítás után már csak a saját cuccainkat  fogjuk szép lassan áthordani...

közel a fény az alagút végében! Csak aztán nehogy a vonat legyen az, ugye... 

egy jól megtermett orvosi labor, vagy egy olyan svájci kutatólaboratórium, amiket a ráncosodás elleni krémeknél szoktak emlegetni, vagy egy picike atommagkutatóintézet.

Ilyen és ehhez hasonló dolgok jutottak eszembe, amikor kész lett a konyha bal oldalán a faliszekrények... Képek itt

tegnap röpke három és fél óra alatt végeztünk az IKEÁban. Volt mondjuk minden mi szem-szájnak ingere: hiteligénylés, infolista kitöltetés, rendelés felvetetés, fizetés, két kocsiba ötcsillió dolog bepakolás, pénzvisszakérés vevőszolgálaton és még majdnem házhozszálítás-rendelés is, de aztán mégsem mert eb sikeresen bepaszírozta az oktaviába a 236 centi hosszú és 60centi széles PAX gardróbelemeket is. 

Van mostmár gardróbszekrényünk, konyhafelsőszekrények és fürdőszobaszekrény is.

Nagy dolgok amik hátravannak: asztal, székek, konyhaasztal, konyhaszékek, gardróbpolcok. 

De ezek nélkül már lehet költözni, úgyhogy az lesz most, hogy elkezdjük összeszerelni a bútorokat, és amint kész vannak, akkor a régi lakásból célirányosan fogok kipakolni, szép lassan sorjában: pl megfogok egy adag könyvet, és azokat ide már a könyvespolcra a helyére akarom tenni. Aztán megfogok egy adag ruhát, és miután a felét kidobálom a vöröskeresztes gyűjtőbe (szigorúan tartva magam a "használtam az elmúlt egy évben ezt a ruhát?" szűrőfeltételhez), a maradékot a helyére a szekrénybe hajtogatom/akasztom. 

azthiszem mindenképp új season-ként kell értékelni azt hogy tegnap a lakás fogadta első vendégeit, és J és Senoi volt az a két bátor nemzeti hős, akik elmerészkedtek az univerzum eme rendkívül barátságtalan, ámde annál messzebbi szegletébe. Szkafanderben és védőitallal felszerelve ofkorz.

amúgy babozás volt és pizzaevés, meg tárlatvezetés. Én speciel fáztam mint a dög, úgyhogy nemtetszett a lakás, barátságtalan volt és kongott, ezért nem is mertem még hívni mást sem. Majd ha szép otthonos lesz. Bár volt olyan pillanat ami egész meghitt volt, mint J páros lába alatt senyvedő senoi, vagy eb ahogy lóg a szájából egy nagy kupac vécépapír meg egy nutellás palacsinta, és hasonlók.

És majdnem cseréltem csókért babot. Aztán villant két pár tekintet, a harmadik meg rémülten nyüszíteni kezdett, úgyhogy inkább ültettem.

ott élünk igazából még mind. kurvára nem változott semmi...

merthogy miaretkesfaszér' a gázszerelő az atyaúristen?? hogy szabadnapot kell kivenni  miatta, mert egy hét múlva szerdára tud csak legközelebbi időpontot adni, és amikor kérdezi hogy mikor lenne jó, és mondom hogy délután öt után, akkor lassan és tagoltan elkezdi magyarázni hogy ők négyig dolgoznak, hogy képzelem én azt?! Akkor mondom neki hogy jó, de akkor jöjjenek korán reggel. Erre a pasas: jó, akkor beírom hogy reggel 9 és délután 1 között. MIVAN?? Hát ilyen négy órás etapokat tud mondani. 

Ezután lediktálja hogy mi kell hogy készen legyen addigra: 3cm átmérőjű lyuk a gázcsőnek, ikerföldelt konnektor a sütőnek, stb. Már vártam hogy jöjjön "...és dupla eszpresszó Józsinak, két cukorral, de nehogy öntsön bele tejet!" 

komolyan, én unom már saját magam hogy mindig csak ugyanaz a szöveg... hogy már megint/még mindig felújításosdi. Mostmár a hócipőm is ezzel van tele.

ha nem melózok, akkor a lakásban térdig fűrészporban, meg szekrény alatt hasalva, meg szelektív szemétgyűjtve, vagy a másik alternatíva a obi/praktiker/egyéb szerelvénybolt.

és már eljutottam odáig hogy az ikeába se igazán fun menni. Mert csodálatos vázát venni jó dolog, de három órát szopni a kiadással/raktárossal/MÁSIK IKEÁVAL/vevőszolgálattal egy hülye konyhai lábazati elemért az szar. 

Viszont! 

Szombaton ezt jól megkompenzáltuk (vagy ki-), és találkoztunk Lobóékkal is, meg Babszemmel, ebédeltünk egy jót, és játszottunk még sokkal jobbat az új Bohnanzával, meg a régi nagy favorit Puerto Rico-val, majd épp mire Babszemnek elege lett belőlünk, csörgött J, hogy nem mennénk-e velük vacsorázni étterembe. Egyszer éltünk, és elmentünk.  Isteni kaja, majd még az estét megkoronázandó Senoiékhoz fel egy újabb adag Bohnanza.

kezd kicsúszni a kezemből az irányítás... vagyis inkább túlnő rajtam, vagynemtom. most például ahogy áll össze a konyha, egyre inkább nem tetszik. ilyesmit szerettem volna, mégsem így. vagy mittomén. túl sok a minta, túl sok a fémszín, túl sokféle fehér. bahh... most nemjó.

tegnap a kalandos körülmények között (három!! óra ikea) megszerzett munkalapokat vagdostuk megfelelő méretre, illetve csiszoltuk/vágtuk a panellakás neméppen párhuzamos falaihoz illeszkedőre. Ma meg majd kivágjuk a mosogatómedence helyét, illetve nekikezdünk az oh-so-utálatos fúrásnak, mert a lámpákat is a helyükre kell rakni mostmár... 

tegnap kaptam akkus csavarhúzót, hogy ne csesszem szét a kezem (jobban) a csavarhúzózástól, ilyen pici, aranyos, kézreálló , fürge, mint egy szexjátékszer. és a tegnap esti ikealátogatás után már csak egy adag tortilla+salsáért ugrottunk el egy boltba, majd haza a The Simpsons Movie-t nézni (I will not illegally download this movie). Magyarul bojkottáltuk a lakásbamenést, ahol már csak ragasztani kell az összes ki- és leszabott szegélylécet ebnek (ugye milyen jól félre lehet ezt olvasni?), nekem meg a két maradék fiókos konyhaszekrényt kell összeraknom. Vannak képek is frissek az albumban amúgy.

Ma ismét meló bojkott, mert megyünk le Balatonra munka után, fürdőruha+papucs+törölköző bekészítve a kocsiba. Ha marad a jó idő, akkor kapacitálnánk ügynöktársainkat is!

képeket otthon felejtettem a gépen, úgyhogy most csak szóban:

kész az összes lamináltpadló, eb megvette és elkezdte a szegélylécezést, én megcsináltam négyből három redőnyt (negyediknek a tengelye törött, ahhoz majd szaki kell) és megvettük az összes konyhai alsószekrényt. 

Konyhaszekrény részletek:

bal oldalra jön egy mosogatószekrény, aztán egy üres lyuk - ott lesz a mosogatógép egyszer (egy messzi messzi távoli galaxisban), és egy drótkosaras szekrény (mert a fiókos kurvadrága).

jobb oldalra jön egy háromfiókos, egy sütőszekrény és egy újabb drótkosaras.

Nos ebből az öt szekrényből én tegnap este hármat össze is csavaroztam, a végén már vért izzadva, a tenyerem közepén méretes vízhólyagok. így jár az akinek nincs akkus csavarhúzója. De a szekrények lábakon, fiókok görgőkön, ajtók pántokon. Öröm.

Eb közben iszonyatosan belemerült a szegélylécezésbe, elkapta a gépszíj, és mostmár kábé egy barokk kastélyt is kiszegélylécezne, ha kéne.

és mégegy: már csak a hálóban és a folyosón hiányzik a lamináltpadló, és azt határoztam el hogy a fényképek csak addig lesznek, tovább nem. Legalábbis egy darabig. Azaz a bútorozásról nem lesz, mert egyszerre nem tudom megcsinálni - egész egyszerűen egy csomó dolog hiányzik még - és félkészen meg nem akarom fotózni. Aztán majd meglátjuk...

és ha minden igaz, a hétvégén még a konyhabútorvásárlást is elkezdjük! 

(olyan ambivalens ilyen dolgokra költeni, mit költeni, gondolkozni egyáltalán! -, miközben mindjárt kitör a harmadik világháború, meg pár év múlva egy kurva nagy sivatag lesz már csak itt, meg különben is elpusztulunk mind egy szálig, mert megesznek a csótányok.)