Este volt még egy kis bőgés. Gyönyörű kép lehetett amint a sötét szobában csak a fejemre borított laptop fénye világította meg a patakzó könnyeimet (mert elbújtam eb elől). Hahh, tiszta XXI. századi Csók és könny...

de aztán elmentünk egy kicsit fejet kiszellőztetni, meg nézni nekem új telefont a nyáron ellopott helyett (nem találtam), és vettem egykét újságot meg egy fehércsokis kitkat-et, és visszazökkent a világ a megszokott mederbe.

Főleg este, amikor még sütöttünk gesztenyét, meg ettünk sok mandarint is.

Érdekesség hogy ennyire kívánom az édeset. Sosem voltam igazán édesszájú, inkább sós, szóval nagyon kell küzdenem az állandó-csokiehetnékem ellen. 

Most viszont összepakolok, mert indulunk Sopronba hosszúhétvégézni.

mondtam már hogy terhesnek lenni mennyire fos? miért nem lehet szkippelni ezt a részt? meg ami a legjobban idegesít, hogy miért sztárolják ezt annyian?? hát mi a jó a moby dick létben? hogy nem tudsz mozogni, hogy depis vagy, hogy vesén rúgnak, nem kapsz levegőt, hogy annyira fáj a hátad hogy a nap végére csak vízszintes a jó? És akkor én még totál kihagytam az elején a hányós-fejfájósat. és hogy hányok a sok üdvözült tekintetű, hassimogatós kismamától, a pöffeszkedő babakocsitologatótól és a somolygó idősebb nőktől, meg az ő elvárásaikról. Hogy hát a legszebb időszak, meg áldott állapot meg satöbbi. Nagy frászt. Lépjünk tovább, nekem gyerek kell, nem ez.

Az az egyetlen vigaszom hogy a babának jó legalább.

----

amúgy meg gondolom a három napi kihagyott halolaj-kapszula miatt zuhantam vissza depim mai igen sötét börtönébe, már sikerült ebbel is jól összevesznem, ki is kapcsoltam a csetet meg telefonom hogy több embert már ne szurkáljak agyon.

Tegnap délután kettő felé elhatároztam hogy felírom mikor aktív a baba, hátha lehet látni hogy milyen ritmusa van, mikor alszik, mikor ébred, ilyesmi. Este kilencig csináltam, közben meg kicsit meghökkentem hogy szinte nincs 15 perc nyugi sem:

magyarul kezdhetek beszarni, itt nem lesz egy perc nyugodtság sem.

Mostanában kezd a várandósság terhességgé fajulni. Nem tudok felkelni az ágyból, csak lendületből, utána úgy járok mint egy pingvin, mert annyira fáj a keresztcsontom, melegem van, nem kapok levegőt, nem tudok már cipőt kötni (múltkor is néztek a Metro-ban amikor eb térdepelt előttem és kötögette a fűzőket, mint egy háromévesnek), enni csak a nyelőcsőbe megy, és úgy érzem hogy minden irányba elkezdtem nőni, nem is nőni, hanem terjedni.

Tudom, kussoljak, én akartam, csak gondoltam szólok, hogy nem feltétlen rózsaszín köd ez az állapot.

A mai nappal beléptem az utolsó (harmadik) trimeszterbe. Ma töltöttem a 27. hetet, kezdem a 28-at, azaz a hetedik hónapot. 91 nap van hátra, a gyerek statisztikailag úgy 1 kilós lehet és 34 centi hosszú fejtől lábig.

És egyre jobban rémüldözök hogy hogy és hol fog kiférni. Nem lehet egy csillagkapus portált nyitni neki inkább??

Pénteken megérkezett a legújabb szerzeményem: a Hartmann vérnyomásmérő*. Eddig ez a legjobb ketyere, mert ez legalább csak minimálisan fáj amikor brutálisan elszorítja a felkarom. Viszont szerencsére szuper értékeket kapok, teljesen meg is lepődtem. Eddig (amíg nem voltam várandós) úgy 140/70 volt a vérnyomásom, de most a mérések alapján 90/60-tól (reggel) 110/70-ig van átlag a vérnyomásom, hozzá egy 80-95-ös pulzussal. Napersze a pulzus az normális, mert vagy egy literrel több vért kell pumpálni szerte a testemben.

Egy kis ismeretterjeszt: a vérnyomás terhesen már magasnak számít 140/90-nél, de amerikában pl 130/85-re is azt mondják hogy rossz. Kezdődő preeklampsia tünete.

Egy élő keltető vagyok.

Ennek a másik igencsak szembetűnő aspektusa a hidegtűrésem. Eddig az a tipikus kezem-lábam-jeges típusú rossz vérkeringésű ember voltam, télen-nyáron tollpaplan alatt. Télen a szobában 24 fok, mégis nekem lefagyott a lábam, hosszúujjú pizsamában, plusz pléddel. 

Most pedig? igaz hogy kint már csak 3-5 fok van, mégis nyitott ablak, bent már csak 18 fok, de a plusznak feltett plédet az éjszaka folyamán le kellett vegyem, mert melegem volt. 

Mellettem eb szegény már két réteg plédet kellett a takarójára tennie hogy túlélje velem. (az is igaz, hogy ezek nagyon vékony plédek).

Még egy érdekesség a vemhesek-háza tájáról: nem megy a felkelés az ágyból. Egész egyszerűen a hasizmaim tropák, hiszen megszűnt a rendes erőkar, lett egy nagy gömböc alatta, ezt próbálja a hasizmom lenyomni, az meg fáj. 

*:még egy hasznos infó: tudta-e ön hogy a vérnyomásmérőknek nem egyforma az a felkarra csatolhatós része, az ú.n.: mandzsetta? Van kicsi, normál és nagy. Vásárlás előtt mindenképp mérjük le a felkarunk kerületét, és azzal a centiméterszámmal menjünk vérnyomásmérőt vásárolni, a tudatlan gyógyszertárosokat meg tojjuk le, általában nem is nagyon hallottak róla hogy van különböző (tisztelet a kivételnek), pedig nem mindegy.

az Isten Lábát.

------------------

teodora kedvéért a magyarázat, kissé sematikus rajzon:

tegnap voltunk ultrahangon, és hát ilyen szép formás 3D-s puncit már rég láttunk, szóval az ultrahangos nőci is megjegyezte hogy ez bizony akárhogy nézzük is, tuti kislány. szmájliszmájli.

És ma van az hogy már csak 100 nap van hátra. Hoztam is az ikeából ilyen kis papírcentit, felraktam a hűtőre, majd lehet vagdosni.

Atya-Úr-Isten! ... a jobb mellemből szivárgott az imént valami... nem tudtam hogy elokádjam vagy elmosolyodjam magam... hát milyen bizarr ez? Ugyanakkor az milyen bizarr hogy elfelejti az ember hogy a mell elsődlegesen _tényleg_ erre való, és csak másodsorban szekszuális stresszlabda a másik nemnek.

Szóval hogy hogy s mint vagyok, leszámítva azt hogy egy újabb helyen lehet immár csőtörés a testemen? Megvagyok, küszködök a lélegzéssel, mert az orrom még mindig veszettül be van dugulva, mostmár minden este orrtapaszozom, különben csak forgolódás van és levegőért való kapkodás. És hát azt kell hogy mondjam hogy vagy csak marha jó placebo hatása van, vagy tényleg nagyon jó a téli- meg szülés előtti depresszióra a halolaj, mert azóta sokkal jobb a kedvem.

Terhesnek még mindig nem néznek, mert a hasam olyan has formájú és nem gömbölyű, pedig a gyerek már elvileg 22 centi fejtől fenékig(!), és kábé 620 gramm. 

Már egy csomót rugdos, és tegnap már azt is észrevettem hogy kívülről is látni ahogy beremegteti a hasamat egy-egy jól irányzott rúgástól. Eddig két időszakot vettem észre amikor aktívabb: egyik délelőtt 10-11 felé, a másik meg este ugyanekkor... Már érzem azt is amikor az ú.n. hólyagrugdosás című műsorszámmal jön, tényleg fura.

Viszont azt is el kell mondjam hogy még mindig hihetetlen az egész, mert sokszor elfelejtem hogy gyerek van a hasamban, és csak arra eszmélek hogy jaaa, ez most nem egy különösen erőteljes emésztési folyamat ami háborúzik a hasamban hanem a gyerek... 

Elvileg már életben tudnák tartani ha most ebben a pillanatban megszületne, úgyhogy a múltkor mondtam is ebnek hogy tulajdonképp egy pici koraszülött van most a hasamban a világ legjobb inkubátorában. Eb meg lehülyézett. 

Jövő hét hétfőn lesz ultrahang Gével, mostmár kíváncsi vagyok eléggé.

és még asszem nem is mondtam hogy olyan elvetemült ötleteim támadtak hogy együtt alszom a gyerekkel, nem veszek babakocsit - hanem kendőt -, textilpelenkázom és ha menni fog, akkor igény szerint szoptatom. Csak hogy legyen egy kis rajtam-nyelv-köszörülési felület.