Ma töltöttem be a 34. hetet, lépek a 35.-be, 42 nap van hátra. Statisztika szerint a gyerek 2250gramm és úgy 44 centi hosszú. 

Jövő hét hétfőn megyek az első NST-re, persze nem a Péterfy kórházba, csak ott volt ez a jó kis összefoglaló a dologról. Kicsit korán lesz, de egye fene, nem fogok tiltakozni, mindig jó érzés tudni hogy mi a helyzet odabent. Főleg most hogy szinte minden nap legalább kétszer csuklik a gyerek, reggel meg este lefekvéskor a leggyakoribb. Nagyon fura érzés hogy ilyen sűrűn csuklik, bár ahogy olvasom, ez teljesen normális meg természetes, csak levegőt venni tanul. 

Pelusokat mostam, már kétszer, asszem ennyi elég lesz, most jönnek majd az egyéb (lepedő, törölköző, ilyesmik), majd a kisruhák. Már elkezdtem megvenni a Szülünk! cuccokat is, elég hervasztó: Tena hálós bugyi, meg társai. blöe.

Én továbbra is hasonlóan utálom már ezt a hordó-létezési formát, aminél sohasem tudom eldönteni hogy mi az ami a kövérség, és mi az ami a gyerek miatt nem megy, úgyhogy csak bosszankodok, meg utálkozom. Cipőbekötés rég kihúzva, zokninál is már megköszönöm a segítséget, viszont lassan a bugyifelvétel is gondot okoz, és ez itt a vég...

Hétfőn viszont felhozzuk apám volt bölcsőjét, és elkezdek keresgélni valami jófej asztalost, aki vállalná a megjavítását, tisztítását, újrafestését nagyhirtelen. Aki tud ilyen restaurátor hajlamokkal megáldott asztalosról, ne habozzon, írjon!

újabb mérföldkő: a Büdös Kölök első mosása van épp a mosógépben. Csupa textilpelus. Ezt terveztem januárra: kimosni minden pelust négyszer (ekkor érik el nedvszívó hatékonyságuk csúcsát), meg kimosni a turkálós cuccokat kétszer, aztán meg a sima cuccait egyszer. Vagy valami ilyesmi. Aztán el is ment a január.

Ha a gyerek már nagy lesz, és épp rámcsapja az ajtót mert kamasz és én meg csak meg szerettem volna kérdezni hogy milyen volt a napja, nos akkor azt fogom üvölteni neki, hogy "bezzeg amikor várandós voltam veled, nem ehettem kilenc hónapig szusit!"

Pedig voltam londonban is ahol minden sarkon ezt árulták, és még a végén pont bezár a Fuji is. 

Sírok.

Ma töltöttem be a 33. hetet, elkezdem a 34.-et, még 49 nap van hátra. A statisztika szerint a gyerek 2 kilós és 43 centi hosszú.

Egyre erőteljesebben mozog, mostmár van hogy fáj is néha ha itt-ott belémrúg. Egyre terebélyesebb vagyok, a hasamon a csíkok szakadnak, undorító, genetika monnyon le. Pedig küzd szegény Vichy krém, de halottnak a csók, ugye. Amit nem említettem még: a bokám is elkezdett formátlan püffedékké válni a nap végére ha túl sokat ácsorgok, úgyhogy sokkal többet kell felpolcolnom, ha nem akarok fellépni mondjuk elefántemberként a Nemzeti Cirkuszban. 

Nehezebb a lélegzés, és egyre inkább elbőgöm magam ha kicsit is olyan a szitu. És egyre inkább villog - vadászrepülős terminus technicus-al élve - a "beszarsz gomb". Egyre jobban összezavarodom hogy mit és hogyan csináljak majd, mi lesz vele, meg mi lesz velünk...

(és egyre többször írom hogy "egyre")

Ma betöltöttem a 32. hetet, kezdem a 33.-at, 56 nap van hátra. A statisztika szerint a gyerek 1800g,  és 42 centi.

Az élet nem áll meg holmi ünnepek miatt, jól bizonyította ezt a gyerek is, aki hatkor egy kiadós csuklásrohammal ébresztett, erre gyorsan ebet is ébresztettem, hogy nehogy kimaradjon a jóból. Még mindig teljesen absztrakt ez az érzés hogy bennem van valami, sőt, valaki, nem tudom felfogni, asszem ez már így marad.

Hízok mint egy jófajta hússertés,  és adunk is a dolognak, mert pl ma megyünk anyósékhoz, ahol tuti trakta lesz. 

(ebnek Guitar Hero III gitárt vettem, hogy addig éljen kettőt - Boborján szavaival élve - amíg még tud.)

Az amőbák simán kettéválnak, és máris megoldódott az utódlás gondja.

De ne legyek telhetetlen, nézzünk fejlettebb állatokat. Mondjuk a halak. Milyen egyszerű lenne csak letenni a kiságyba egy rakás petesejtet, aztán szólni ebnek hogy ő jön. Esküszöm vigyáznék rá.

Vagy mondjuk lennék panda: az 10 dekásan szüli meg a kis pandát, aztán óvatosan felsöndörgeti a cicjéhez, és ott jóóól megnöveszti.

De végső soron a kengurukat irigylem a legjobban: szintén úgy egy hónapos terhesség után megszüli a nagyobbacska babszem méretű utódját az erszényébe (aminek angolul joey a neve) aztán kenguruzik vele úgy másfél évig.

Mert a minap is néztem a diszkáveri csennelt, és ott mutatták hogy mennyivel kisebb volt a fej űrtartalma köbcentiben még nem is olyan rég. Hát minek kellett ennyit okosodni?! Vagy miért van ennyi agyszövetünk ha így is csak a 10%-át használjuk? Ez a gyerek már most majdnem nyolc centi átmérőjű fejjel rendelkezik, és még két hónapig mást se csinál mint növekszik ott bent...

Addigis termelődik a relaxin, ami miatt már a medencém meg a keresztcsontom már egyéjszaka alatt szétesik, legalábbis mindig azthiszem reggel felkeléskor hogy "na, most jön a tolókocsi"...

Tegnap töltöttem a 31. hetet, még kilenc van hátra, azaz pontosabban 62 nap. Ezennel beléptem a nyolcadik hónapba. A gyerek statisztikailag 1600gramm és 40 centi hosszú, de mivel tegnap voltunk G-nél felülvizsgálaton, egy pontosabb(?) adat: 1505gramm és a feje 76mm átmérőjű.

Azért a kérdőjel, mert én nem hiszek ezekben az ultahangos hossz és súly megállapításokban, élő példának rögtön itt van Bercike, aki a császár előtt egy órával az ultrahangon 2540gr-ra mondtak, majd egy óra múlva megszületett 1900gr-osan. Fél kilót tévedni ebben a viszonylatban? Simán. Rosszabbak mint a vásárcsarnok kofái. 

Harántfekvésű, azaz ül bennem fejjel felfele mint egy kisbuddha, ezt érzem is, mert a lábai pont a hólyagom körül kafircolnak, és állandóak a Pisi-ON, pisi-OFF érzések. 

Már 10 kilót híztam, nem kéne többet, tudom. Szerencsére eddig - lekopogom - minden értékem jó. És szerencsésen elkerülöm mostanában a védőnőt.

A héten beszereztem a birkaszőrt, és lehet hogy el fogok csábulni egy fehérzaj-generátor beszerzésére, már ami a Felesleges És Drága Babáknak Való Bizbaszokat jelenti. De nekem is sokkal szimpatikusabb ócánmorajlást hallgatni a felhúzhatós forgós-gyerekzenélők midije helyett...

ma valahogy nem stimmelt valami.

Aztán estefelé vettem észre hogy mi: a bokám meg a lábfejem egy nagy duzzadás. Mondjuk egész nap ácsorogtam, úgyhogy lehet hogy emiatt van, és ugye szerencsére a gyorsan csinált (ön)vizsgálatok szerint se kell pánikoljak, mert nincs fehérje a vizeletben, jó a vérnyomásom, jó a cukrom. De azért azóta felpolcolt lábbal ücsörgök, pedig lenne dolog ezerrel.

Még szerencse hogy pont holnap megyünk G-hez, sajna (fizetős) ultrahangra nem jutottunk már el előtte, mert mindehol teltház van - franc se gondolta hogy mások a karácsony miatt mennek el ilyenkor uh-ra. Beszarás...

Azaz ma töltöttem be a harmincadik hetet (a negyvenből), kezdem a 31-et, még tíz hét van hátra, azaz 70 nap. Statisztikailag a gyerek 1400 gramm és úgy 39-40 centis. 

A héten megvettük az autóshordozóját, ilyen szép sárgás-világoszöld. Ráadásul akciós is, ráadásul anyóséktól azt kapjuk karácsonyra hogy kifizetik a felét, úgyhogy ez nagyon szuper. Ezenkívül megvettük a kiságyat, eb össze is szerelte, meg a fiókosszekrényét is, hogy az az új-műanyag-szagának minél több ideje legyen elpárologni.

Még kell venni majd ágyneműt - értem ezalatt a kiságyba teendő textilek összességét -, bárányszőrt, erszényt és rugalmas hordozókendőt, és párásítót. Aztán már meg is vagyunk, legalábbis úgy gondolom hogy megtettem minden előkészületi akármit.

Ezenkívül a cipőfűzés mostmár teljesen esélytelen, ágyból úgy tápászkodok fel mint egy nyomorék, és még szerencse hogy eb ügyes kezű, mert legalább szép pirosra lettek festve a lábkörmeim. Ennyi a mostani állapotom dióhéjban. 

Rájöttem hogy pont úgy nézek ki mint egy Mondoshawan az Ötödik elemből...