tegnap amúgy nagymama felköszöntésen voltunk, annál a nagymutternál, aki nem tud megöregedni, de legalábbis nemakar, így is eltartott neki egy darabig amíg elfogadta azt is egyáltalán hogy mi - unokák - vagyunk, mert "őneki nemkellenek unokák, mert ő nem akar nagymama lenni"... most így hogy elérkezett a nyolcvanadik szülinapja, mintegy reminderként vettünk neki a szülinapi csokitortára nyolcvan szál gyertyát, amit a kistesómmal jó negyed óra volt felpakolni, meg utána meggyújtogatni. Alig bírtam becipelni a szobába, ott meg le is lehetett volna tekerni a fűtést, úgy ontotta a meleget. Mondtam is nagyanyámnak, hogy vegyen azbesztruhát mielőtt megpróbálná elfújni. aztán végül, mikor majdnem lángolt az egész torta, azért gyorsan hárman elfújtuk. utána hűtőbe kellett tenni, hogy az olvadt csoki is megszilárduljon, meg az egycenti vastag viaszréteg a tetején.
amúgy finom volt

a túlvilágról írok. a betegségen túliról. végrevégre. Vettem smectát, és ez volt a legjobb dolog ami történhetett velem, mert az a cucc tényleg egy csoda. Most voltam vécén azóta először, és a végeredményt látva rájöttem hogy hogy működik: szerintem ez szárított cellulóz, mert pont így nézne ki a kakim ha egész nap papírt zabáltam volna. a széntablettával kombinálva meg kijelenthetjük hogy konkrétan napilap volt, a maga fekete-fehér nemében.

szép vagyok, sikeres, elbűvölő, humoros és művelt. De én inkább nem hazudozom, főleg most, hogy elindultam dolgozni, de a villamosmegállóig jutottam el, onnan futólépés haza, mert éreztem hogy nem bírnám ki tovább. így most szégyenszemre lemondtam minden megbeszélt programot, és csak reménykedni tudok hogy az esti Havi Italosra összeszedem kicsit magam azért, hogy egy bögre kamillatea mellett azért legalább két szót válthassak a többiekkel, meg ugye ez lesz DZs búcsúbulija is, meg közben ugye kiderült hogy az enyém is. faszkivan má ezzel a betegséggel, most akkor mért voltam kábé másfél napig teljesen jól? najó, az is ajándék, hiszen legaláb a Sz.P.-ben történt előrehaladás, úgyhogy nem panaszkodom inkább.

úgylátszik, mégsem gyógyultam meg. a hasam újrakezdte a borzasztó morgást, és elégedetlenkedést. ehh... mindegy. most indulok ki krumpliföldre, kicsit még matatni

ma villanykari évfolyamtalálkozó volt, és valami hihetetlen érzés volt. Tiszta Slyders. Ahogy beléptem a schönherzbe, és körülnéztem, a büfénél, a portán, a folyosón, csupacsupa régi arc, és rögtön az jutott az eszembe hogy ezek azóta itt ülnek? 97-ben kezdtünk együtt ötszázan nagy reményekkel (kicsit kevesebb elszánással) és emlékszem ahogy KD haverommal az egyik gólya példányát fogtuk a kari lapnak aminek a címlapján az állt: "A felvett gólyák 50%-ból SOHA nem lesz villamosmérnök", és röhögve ledobtuk. Fiatalság bolondság. Amikor azthiszed hogy tied a világ, és minden úgy lesz ahogy az te elképzeled...
bár még mindig vannak akik nem végeztek az egyetemmel, az se semmi.

ójeee!!! kaptam egy fél áment a Szupertitkos Projektre! Jövő utáni héten meg személyes találkozó A Megbízóval, akkor fogok buzgón imádkozni ám! hűű, most bazira örülök!

ma bejöttem krumplifődre, de már úgy kerülgetnek mint egy oszló leprást, úgyhogy megfontolom mikor jövök be legközelebb.

fogorvosnál voltam, kifúrta az egyik fogam, majd amikor kimentem a váróba, odamentem egy tükörhöz megnézni a végeredményt. egész faszán kitisztította azt a fogat ott hátul, nézegettem épp, aztán összeharaptam, meg szét, nézni hogy hol kéne még rendbetetetni, amikor egy hirtelen éles fájdalom hasít a felső állkapcsomba, és már hallom is a mosdókagylóban a csilingelő hangot: kitört az egyik fogam, kiálltok, ottterem a doki, megtalálja, majd nyugodtan konstatálja, hogy ez bizony a szemfogam, ám ekkor már az idegtől meg a fájdalomtól elered az orrom vére is, és csak állok és nézem a fogam helyét, meg a patakzó vért az arcomon
majd megszólalt az ébresztő. huhh.

Szupertitkos Projekt végső stádiumába ért, most volt az utolsóelőtti megbeszélés, holnap, vagy holnapután jön az ámmen, vagy a mittomén. remélem az ámmen. Szorítsatok, majd elmesélem tutira!
rájöttem amúgy a legolcsóbb berugás receptjére: ne egyél két napig, aztán az első igazi kajád - nem kamillateal - legyen egy pohár vörösbor. Esküszöm két deci volt csak, én bazira elfelejtettem hogy nem ettem már majd három napja, így úgy fejbekólintott, hogy alig győztem talpon maradni, meg nem vihogni, meg törölgetni a gyönyöző homlokom. baziciki volt. perszehogy Szupertitkos Projekt megbeszélésén, amikor a legjobb formámat kellett volna adni. mindegy, annyi biztos hogy felszabadult lehány benyomását keltettem. Hab a tortán: mit eszik az ember lánya elsőnek felépülés után? Banánt? Tán háztartási kekszet? főleg hogy így borral szétcsapatta magát? neeeem: elmegy a koreaiba, és egy koreai kevert rizst kőtálban. úúgyvan... Na most majd vizsgázik a gyomrom, mert ez víz/gyomorsav-választó lesz.

motivációs levél írás közbeni csetes megbeszélés

...
newrim: aszittem agylobbot fogsz kapni ettől a mondattól: "Immáron nyolcadik éve dolgozom a krumpliföldnél, így jó rálátásom van a krumpli-iparra, és volt lehetőségem mindezt több aspektusból is megszemlélni a vállalaton belül is. "
alig értem még énis, amit írtam...
HZs: én sem értem, de olyan, amit prezentációk hallok, és doksikba, ajánlatokban írok bele, úgyhogy jó. 2000 éven át másolták tudatlanul a szerzetesek, hogy "latiatuc feleim zumutuchel" anélkül, hogy értették volna, oszt mekkora siker
...